Csencselt harckocsimotor, kalasnyikov a Széchenyi téren - tíz éve szűnt meg a sorkatonaság

Bár hivatalosan csak pontosan tíz évvel ezelőtt, 2004. november 4-én szerelt le az utolsó magyar hadköteles, a szegedi műszaki dandár már 1997 óta bezárta kapuit. Sallai Sándor nyugállományú alezredessel idéztük fel a laktanyák utolsó évtizedeit, aki végigkísérte az egykor országos hírű alakulat leépítését, ahogy a laktanyákból kollégium, paintball-pálya és lakópark lett. Mesélt a túlbürokratizált szovjet modellről, az orosz laktanyával boltoló magyar tisztekről és a "kopaszokról", akik próbálták megúszni ezt az egészet.

Emlékek, fekete-fehér fotók, illetve néhány relikvia őrzi csak a honvédségben töltött éveket

Sallai Sándor

számára, egykori laktanyája, melyben közel negyed évszázadot eltöltött, nyomtalanul eltűnt szeged városképéből. A nyugállományú alezredes 1973 őszén kezdte meg a katonai szolgálatot Szegeden, az akkor még Zalka Mátéról elnevezett laktanyában - ezt később Török Ignác laktanyaként ismerhettük, jelenleg pedig esetleg Vadaspark lakóparkként, hiszen az épült a helyére. "Ha tudtam volna, legalább csinálok néhány fotót" - merengett az alezredes.

"Amíg Szeged áll, addig honvédsége is lesz!"

Csongrád megyében kilenc laktanyát üzemeltetett a Magyar Néphadsereg, ebből a Magyar Honvédség már csupán Szentesen és Hódmezővásárhelyen tart fenn egyet-egyet. Szegeden a Török Ignác laktanyát teljesen lebontották, a helyére lakóházakat húztak fel, a Vorosilov Laktanyát ma Öthalmi diáklakások néven kereshetjük a térképen, a Kossuth laktanya pedig a Szegedi Tudományegyetem Hattyas sori épületeként sporteseményeknek, egyetemi rendezvényeknek ad helyet, de a "harcosabb" idők emlékére üzemel itt paintball-pálya is. A rendszerváltást követően, 1990-től folyamatos leépítések kísérték a laktanyák mindennapjait, a remény azonban végig élt az állományban. "1996 májusában Tompa János dandártábornok, a Magyar Honvédség akkori műszaki főnöke a szentesi dandárnál sajtónyilvánosság előtt még azt a kijelentést tette: 'Amíg Szeged áll, addig honvédsége is lesz!' Az örök életűnek hitt dandárunkról azonban már ugyanezen évben tudtuk, hogy vége" - emlékezett vissza Sallai Sándor.

Budapesten született meg a döntés arról, hogy mely helyőrségek maradjanak meg, és bár sokan lobbiztak az országos szinten is jó hírű szegedi műszaki dandárért, végül a HM központjában arra jutottak, hogy Szentes és Ercsi kerüljön egy alakulatba. A két helyőrség több mint 140 kilométer távolságban kapcsolódott így össze. Bár mi érvként gondoltunk rá, a szegedi helyőrség ellenére szólt a határ közelsége. "Egy korszerű hadsereg számára ez a 15-16 kilométer nem távolság, háborús helyzet esetén már azelőtt lerohanhatták volna, hogy annak lenne ideje felkészülni" - magyarázta az alezredes. Persze a modern hadviselésben már nem lehet észrevétlenül mozgósítani, a katonai műholdak segítségével nem csak a csapatmozgások irányát, de a határ közelében felsorakozó harcjárművek rendszámát is leolvashatják.

A 43 ezer forintos főtiszti nyugdíj

A felszámolás 1996. december 1-től 1997. július 31-ig tartott - ezen nyolc hónap alatt a laktanya teljes haditechnikája, anyagi készlete, dokumentuma a parancsban kijelölt alakulatok tulajdonába vándorolt át, szerte az országban. A sorállományt pedig Szentesre, a 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Dandárhoz irányították, '97 márciusától már egy sorkatona sem volt a szegedi laktanyában. 111 sorállományú katonával, 41 tiszttel, 58 tiszthelyettessel és 30 civillel, összesen 240 emberrel zárt be a laktanya 1997-ben. A honvédségi közalkalmazottakkal és tisztekkel személyesen is elbeszélgettek arról, hogy a beosztásának megszűnését követően mik a terveik - aki akart (illetve vállalta a két város közti ingázást) átmehetett Vásárhelyre és Szentesre.

A Szegeden szolgálók közel kétharmada (61%) nem maradt a honvédség kötelékében, sokan korkedvezményes nyugdíjat kaphattak. Ezek a fizetések azonban még a szocialista időkben számolt bérlemények voltak, főtisztként Sallai nyugdíjba vonulásakor 43 ezer forintnyi illetményt állapítottak meg. "Maradt néhány tehetséges tiszt és azok, akiket az átkosban titán kádereknek mondtak - semmihez sem értettek, csak küldözgették őket azzal az üzenettel, hogy ti tán tudtok velük valamit kezdeni. Eddig sem dolgozott, és eztán se szeretne" - magyarázta az alezredes. A szovjetek távozása után évekig nem volt egységes koncepció a hadsereg jövőjét illetően sem. "A rendszerváltást követő évek során az országnak nem volt egy épkézláb katonapolitikája, egyszerűen nem tudták, hogy mit csináljanak a hadsereggel. Legelőször a semlegesség volt a fő irányvonal, majd körkörös védelmi vonalat akartak kialakítani az ország területén. Ehhez pedig a sorkatonaságnál is nagyobb hadseregre lett volna szükség, amely akkor 158 ezer főt számlált. Egy fontos dolog nem volt azonban: pénz. Márpedig pénz nélkül nincsen munka, csak tűzoltás és maszatolás" - mondta el Sallai. Ennek tudható be, hogy a sorkatonaság évről évre sorvadt, a sorozásra érett korúak számára pedig egyre könnyebb volt kibúvót találni. Nem kellett már trükközni az egészségügyi papírokkal, a honvédség be sem hívott mindenkit, egyszerűen nem volt képes ennyi embert fogadni.

Kalasnyikov a Széchenyi téri bokrok alatt

Azért színes élet folyt a szegedi laktanyákban addig, míg az alakulat hivatalosan is szerepelt a honvédség hadrendjében. Nagyobb randalírozásról nem tudott beszámolni az alezredes, de megesett, hogy az egyik katona szolgálat közben támadt kedve a szórakozáshoz. Felfegyverkezve besétált a belvárosba, a kalasnyikovot elrejtette a Széchenyi tér egyik bokra alatt, majd egyenruhában elment mulatni. Végül a rendőrség kísérte vissza az úriembert.

Bár szorosan nem működtek együtt, jó kapcsolatot ápoltak a szegedi honvédek az orosz laktanya katonáival is. A szovjet tisztek a szegedi katonaorvosok ellátását igényelték a sajátjuk helyett, egy szovjet őrnagy azzal a panasszal érkezett, hogy nem érez ízeket, melynek okát a magyar orvosok egy rossz fogtömés miatti gombás fertőzésben találták meg. Egy szárazon beindított jármű harckocsimotorját is sikeresen leégette az egyik katona, az orosz laktanyából csencseltek számukra egy újat a rendkívül drága berendezésből. "Misháék" könnyebben elszámoltak egy ilyen komoly portékával.

Nincsenek tartalékok a honvédségben

Bár a nyugati országok esetében is a kisebb, szerződéses állomány kialakítása a cél, ezek legfőbb problémája az alezredes szerint az, hogy nincsenek tartalékaik. "A szerződéses rendszer bevezetésével a hadsereg máris szembetalálkozott egy hatalmas problémával: nincs tömeges utánpótlás. A leszerelőket felváltja a honvédség igényei szerinti létszám, nincs azonban egy legalább minimális képzettséggel bíró háttér, ami pótolni tudná az esetleges veszteségeket. Ez nem csak a magyar, de minden professzionális hadsereg problémája" - mutatott rá az alezredes.

Míg hazánkban már tizedik éve nincs sorkatonai szolgálat, néhány európai országban - például Svájcban vagy Ausztriában - még megőrizték a sorozást, sőt: Norvégiában 2015. január 1-től nőkre is kiterjesztik azt. Sallai kiemelte a hadsereg szocializáló hatását, amely szerinte a mostani tartalékos rendszerben is megfigyelhető: a felnőtt korba lépő férfiak számára a fegyelem, az elöljáróval (később pedig a főnökkel) szemben tanúsított tisztelet és a feladatokhoz való komoly hozzáállás fontosságát nevelték itt beléjük.