A terrorizmusnak mindig üzenete van - Tálas Péter az Iszlám Államról

"Az al-Kaida óta nem volt olyan fenyegetés, mint az Iszlám Állam" - kezdte előadását Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársa, aki a napjainkra meghatározóvá vált terrorszervezetről beszélt az Integrációs Klub Europe Direct szervezésében létrejött keddi rendezvényén.

A globális terrorizmus egy új ágát képviselő különleges terrorszervezet története 2003-ig nyúlik vissza,

Szaddam Husszein

iraki diktátor megbuktatásáig, ugyanis Husszein hatalomból való eltávolítása után az iraki hadsereg jelezte a diktátort legyőző nyugati hatalmaknak (Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Lengyelország), hogy segédkezik az ország stabilitásának helyreállításában, ezt azonban az USA, a Husszein pártjáról elnevezett "Baásztalanítás", az autokratikus rendszer vezetőinek eltávolításának tervéhez tartva magát elutasította, és a hadsereg vezetői is kikerültek a hatalomból. Ez a helyzet a szunnitákat, az egykori diktátor fő támaszát adó vallási csoportot meglehetősen felbőszítette, és a növekvő feszültség polgárháborúhoz vezetett a három iraki entitás, a szunniták, a síiták és kurdok, valamint a nyugati országok között. "Az Egyesült Államok ugyan bevezetett egy új alkotmányt Irakban, amely egy föderáció-jellegű politikai rendszert hozott létre, vétójogot adva a három iraki entitásnak, azonban nem sikerült stabilizálni az ország helyzetét, az első választáson a szunniták nem vettek részt, így a megalakult kormányt sem támogatták, ami a népcsoport lesüllyedéséhez vezetett, erre a frusztrációra tudott ráépülni az Iszlám Állam nevű terrorszervezet, amelyet az iraki szunniták támogatnak" - mondta el

Tálas Péter

. Az Iszlám Állam történetének egy másik sarokpontja 2006, pontosabban az a pillanat volt, amikor az Egyesült Államok, megelégelve, hogy Irak a nemzetközi terrorizmus központja, tárgyalásokat kezdett szunnita törzsi vezetőkkel, akik közül sikerült néhányat maga mellé állítani, és segítségükkel visszaszorítani a terrorszervezetet egészen oly mértékig, hogy 2011-ben az Egyesült Államok kivonult Irakból, A 2011-es évszám a szíriai polgárháború kirobbanása miatt jelentős az Iszlám Állam történetében, amely konfliktusban szintén aktívan részt vesznek szunnita csoportok. "A szíriai harcok elhúzódása, az Aszad-rendszer kitartása sok mindenkit meglepett. A fennálló rendszer túlélésének oka a kompromisszum a szíriai kisebbségekkel, illetve néhány nagy szunnita kereskedőcsaláddal, ami megteremti az alapot a rendszer további fennmaradásához" - emelte ki Tálas Péter. A biztonságpolitikai szakértő további okként hozta fel a szíriai ellenzék gyengeségét, amely igen töredezett, szíriai szunniták és kurdok több fegyveres csoportja alkotja, és a 15 körüli számot kitevő csoportok viszonyát belharcok is tépázzák. A leírt helyzet hozománya a komoly szárazföldi haderő hiánya, ugyanis felmorzsolódtak a csapatok az eddigi harcban, ami a térség legnagyobb tragédiája, hatékony haderő nélkül ugyanis nem tudnak pontot tenni a konfliktus végére. Nincs tragédia azonban az Iszlám Állam számára, amely igen mobil szervezet, a szervezet jelenleg 30 ezerre becsült fegyverese szabadon mozog Szíria és Irak között, így amíg nem lépnek fel ellünk a megfelelő erővel mindkét államban, addig nem lehet kiiktatni a csoportot.

Az Iszlám Állam megerősödéséhez nagyban hozzájárult a nyugati államok elbizonytalanodása, amelynek egyik fő oka Líbia helyzete: a Kadhafi-rezsim bukása után nem alakult ki stabil rendszer, sőt, polgárháborús helyzet uralkodik, rosszabb a közbiztonság, mint az autokratikus rendszer alatt. Ezen kudarc velejárója, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja között felbomlott a konszenzus, Oroszország és Kína szembe helyezkedett az Egyesült Államokkal, Nagy-Britanniával és Franciaországgal, arra hivatkozva, hogy Líbiában eredetileg humanitárius intervenciót terveztek, ami nem járt volna a Kadhafi-rendszer bukásával, ám ez mégis bekövetkezett. Az ENSZ elbizonytalanodása kiütközött a szíriai vegyi fegyver használat ügyében, ugyanis a nyugati államok előzetes ígéretük ellenére nem avatkoztak be a szíriai harcokba a tiltott fegyverek bevetése után, mivel az USA két korábbi partnere, az Egyesült Királyság és Lengyelország kihátrált a megmozdulásból, az egyedül maradt USA pedig egymagában nem vállalta fel az intervenciót. "Így tolódott kifelé az a bizonyos vörös vonal, amelynek átlépése beláthatatlan következményekkel járhatott volna a vegyi fegyver alkalmazásától a vegyi fegyver tömeges bevetésén át a nyugati államok tétlenségéig" - fejtette ki Tálas Péter. Mindezek hatására a nemzetközi közösség kihátrált a szíriai ellenzék mögül, az irányítást pedig az ISIS, az Iszlám Állam elődje vette át. Tálas Péter kiemelte, hogy az Iszlám Állam ugyan megerősödött, de a híradások túloznak a szervezet által irányított területek nagyságát illetően, a majdnem egész Szíriát lefedő területek, melyeken a terrorszervezet az úr, nagyrészt lakatlan sivatagok, az Iszlám Állam elsősorban a szunniták lakta országrészeken, illetve a vegyes népességű területen erős, de itt sem teljes uralomra kell gondolni, hanem a fő kereskedelmi utak ellenőrzésére. A terrorista csoport legfőbb előnye az azt felszámolni akarókkal szemben a gyorsasága, amit kihasználva az Iszlám Állam arra törekszik, hogy "leváltsa" a terrorizmus jelképének számító al-Kaidát, amelynek neve szinte reklámmal ér fel. Az Iszlám Állam átvenné az al-Kaida helyét a nemzetközi terrorizmus élén, és ezt figyelemfelhívással próbálja elérni, a médiának szóló brutalitással, olyan, a terrorszervezet tevékenységét bemutató videókkal, melyeket már telefonra is le lehet tölteni, így bárki számára elérhetővé válnak a robbantások, kivégzések, csonkolások felvételei. Az egyre növekvő fenyegetésre a nyugat 2013 nyarán kapta fel a fejét, és az Egyesült Államok légicsapásokkal próbálta meg kiiktatni az Iszlám Államot, sikertelenül. "Valójában be kell látni, hogy az Iszlám Állam nem a nyugat ügye, tehát, nem is a nyugat tudja megoldani" - mondta el Tálas. "Ennek tudatában az USA koalíciót hozott létre Közel-keleti országokkal, a terrorszervezet megállítására, ezt a koalíció Irán-ellenes szunnita államok alkotják, melyek korábban támogatták a líbiai és a szíriai ellenállókat, tudtuk nélkül előkészítve az Iszlám Állam megerősödését" - tette hozzá. A koalíció tagja Törökország is, amely kettős kötöttséggel lépett be a szövetségbe, mivel a kurd nemzetállam létrejöttétől való félelme miatt Törökország nem tesz meg olyan lépéseket, melyek helyzetbe hozhatják a kurdokat, viszont az említett félelem miatt érdekében áll Szíria és Irak széthullásának megakadályozása. A kialakult helyzet legnagyobb győztese Irán, ugyanis a perzsa állam az USA 2011-es iraki kivonulása után megerősödött, és jó kapcsolatot ápol az iraki síitákkal, azonban az arab-perzsa ellentét továbbra is fennáll.

Az Iszlám Állam legyőzése igen összetett feladat: a tapasztalatok bizonyítják, hogy a légicsapások nem elég hatékonyak, a terrorszervezet felszámolásához jelentős szárazföldi haderőre volna szükség, mind Irakban, mind Szíriában, mivel az Iszlám Állam fegyveresei könnyűszerrel járnak át a határokon, és ha az egyik országból kiűzik őket, a másik államban megerősödve újra vissza tudnak térni. Az említett haderő nem áll az érintett országok rendelkezésére, Irakban ugyan a hadsereg képes lenne rá, de komoly fejlesztésekre szorul. Az Iszlám Állam megbuktatásának van egy komoly politikai feltétele is: fel kell számolni a szervezet társadalmi támogatottságát, meg kell győzni a szunnitákat arról, hogy számukra nem a nemzetközi terror az alternatíva, ehhez az első lépés az iraki, szunnita-ellenes kormányfő leváltása lenne, ami egy komoly feszültségforrás feloldását jelentené. Az egyre gyarapodó Iszlám Állam fejlődésének alapja nem feltétlenül függ össze az iszlám fundamentalizmushoz, ennél jóval földhözragadtabb oka van: a szervezet vezetője

Abu Bakr al-Bagdadi

kalifa lett, amely titulusnak az a hozadéka, hogy a törzsfők felesküsznek rá, mert a szokás szerint aki ezt nem teszi meg, ellenségnek minősül. Az Iszlám Állam eretnekként üldözi a kisebbségeket, amelynek elsősorban nem vallási vagy etnikai okai vannak, hanem politikai: steril szunnita területet akar létrehozni a terrorszervezet, melyeket könnyebben irányítása alá vonhat. Nevével ellentétben az Iszlám Államot nem tényleges államszervezetként kell elképzelni, a szervezet uralkodásának fő vonása, hogy rátelepszik a helyi erőkre, onnan próbál építkezni. Hamar felröppent a hír, hogy a közel-keleti harcokban a világ minden tájáról származó fegyveresek megfordulnak, arabok, más muszlimok és európaiak is, bevándorlók és eredeti európaiak egyaránt, kiknek száma több ezerre tehető. Ezen külföldiek viselkedése nem új keletű, gondoljunk akár Bem apóra, minden kornak megvolt a maga forradalmi rétege, akik hivatásos forradalmárnak tekintik magukat. Ezt a réteget nem érdemes alábecsülni, ugyanis többségében középrétegből származó férfiak és nők alkotják, olyanok, aki rendelkeznek olyan anyagi jóléttel, hogy nem kell a megélhetés miatt aggódniuk, így jut idejük egy világkép kialakítására, és bizonyos frusztrációk hatására aktivizálják magukat. "A terrorszervezetek mindig egy intellektuális vezetővel rendelkeznek, aki tisztában van vele, hogy amíg Európában terroristaként tekintenek rá, addig polgárháborúban elismerik, és hős is válhat belőle" - fejtette ki Tálas Péter. Ezek a főként arab országokból származó, viszont helyenként orosz, brit vagy francia harcosok nem zsoldosok, sok esetben az utazás többe kerül számukra, mint a harcért kapott fizetésük, hithű fegyveresekről van szó, akik ezzel a lépéssel egy kettős csapdahelyzetbe kerülnek: nem engedik őket haza a forrongó területekről, de ha meg is tudnak szökni, hazájuk pedig nem fogadja vissza őket. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a harcokkal járó menekültáradatot sem, amely komoly terheket ró a környező országokra. "Világátalakulásnak vagyunk tanúi" - jelentette ki Tálas Péter. A szakértő szerint a konfliktus gyökere egészen az I. világháború idejébe nyúlik vissza, ugyanis mesterségesen kreált országokat hoztak létre a térségben, amelyeknek stabilitását a bipoláris világrend kiszámíthatósága garantálta, azonban hidegháború végével az eddig működőképes struktúra repedezni kezdett, a kreált államok széthullanak, a kisebbségek a hatalom lehetőségét megérezve felemelik a hangjukat. A felvázolt helyzettel, melyet a digitalizáció tovább bonyolít, a világ vezető politikusai nem tudnak mit kezdeni, a politikusok nem nőttek még fel a globalitáshoz.