Miért nem a magyarok lettek a közösségi médiabirodalom urai?

Míg halotti tort ülünk az évek óta elhagyatottabbá vált, június 30-án végleg bezáró iWiW romjai felett, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a Facebooknál két évvel öregebb magyar közösségi oldalban megvolt a potenciál, hogy világvezető ismertségi hálózattá duzzadjon. Az IT szférában kis országok is tudnak nagyot alkotni, szerencsésebb körülmények között talán a hazai gyökerű weboldalt is olyan sikeressé tehettük volna, mint például az észtek a Skype csevegőprogramot.

Valószínűleg az iWiW-profillal rendelkező felhasználók egy része is a Facebook üzenőfaláról értesült róla, hogy hátrahagyott profiljának rövidesen búcsút inthet: 2014. június 30-án végleg bezár a hazai alapítású közösségi oldal, amely többszöri ráncfelvarrással sem tudta megtartani évek óta apadó közönségét. Bukásának legfőbb, de nem az egyetlen oka, hogy a hazánkban is népszerűvé vált Facebook egyszerűen elszívta előle a levegőt. Az iWiW hatalmas karriert tudhatott volna be, ha nemzetközivé tud válni, hisz fénykorában fejlettebb és hazai szinten látogatottabb is volt, mint az ikonikus alakká nőtt Mark Zuckerberg közösségi oldala. Szegedi szakemberrel beszélgettünk arról, hogy az alig egy évtizede indult közösségi portálok hogyan formálták a hazai internetezők szokásait, mitől lett a Facebook sikeres, és milyen jövőképe lehet az ilyen oldalaknak.

Közösségi roncstemetők

A 2002-ben még WiW-ként (Who is Who, magyarul ki kicsoda) startolt portál rövid idő alatt az egyik leglátogatottabb hazai weboldal lett közel ötmillió regisztrációval és fénykorában napi 1,5 milliós látogatottsággal. Sokáig partiban voltak a két évvel később induló égszínkék közösségi portállal, egy időben látogatottabb és technikailag is fejlettebb volt a hazai fejlesztés. Legnagyobb versenyhátránya azonban az lett, hogy a határokat megnyitó internet lehetőségeit nem tudta kellőképp kihasználni: míg a Facebookon seperc alatt kapcsolatot teremthettünk egy dél-koreai felhasználóval, addig a többnyelvűvé is vált iWiW-et nem tudták nemzetközivé tenni. Az, hogy a T-csoport felvásárlása után egy profitorientált, reklámbannerekbe fullasztott oldallá változott, már csak gyorsította az amúgy is borítékolható lecsúszását.

Búcsúzik az első magyar közösségi oldal

További, valószínűleg elkerülhetetlen folyamat volt a "menőségi faktor" visszaesése is: miután a meghívó alapú rendszert eltörölve bárki számára lehetővé tették a regisztrációt, a tagság elvesztette exkluzivitását. Megjelentek az oldalon a szülők, sőt nagyszülők is, akik rosszalló tekintettel vizslatták fiuk egy vadabb buliról készített fotóját, vulgárisabb hozzászólását. A neten legaktívabb fiatal korosztály keresett elsőként új közösségi teret, így viszonylag rövid idő alatt már csak reklámüzenetek és születésnapi köszöntések maradtak üzenőfalunkon, elvétve egy-egy naplementés háttérképre írt Coelho-idézettel. A közösségi oldalak hattyúdala a gazdaságilag tönkrement iparvárosok leépüléséhez hasonlatos, ahol a tehetősebb osztály továbbköltözése után is marad egy réteg, aki nem tud vagy nem akar máshova menni. Bekövetkezik egyfajta "gettósodás", hozzájuk hasonul környezetük is. A vele együtt induló myVIP sokáig az iWiW konkurenciája volt, végül utóbbi győzött, előbbi pedig egy képmegosztó randioldallá alakult át. Rengeteg tényező játszik egyébként közre abban, hogy mitől lesz egy ilyen közösségi oldal sikeres, ezek közül csak egy (persze nem a legelhanyagolhatóbb) a pénz. Ezt bizonyítja, hogy a gyakorlatilag végtelen forrásokkal rendelkező Google sem tudta népszerűvé tenni felhasználói között a Wave vagy a Google+ szolgáltatását. Ezzel szemben viszont az észtek által kifejlesztett Skype csevegőprogram világszerte az egyik legnépszerűbb kommunikációs programmá vált. https://www.youtube.com/watch?v=2OlnmIvpU4o

Az vagy, amit továbbosztasz

"Semmiféle varázslat nincs a Facebook és a hozzá hasonló közösségi oldalak népszerűsége mögött, sikerük abban rejlik, hogy az egyik legrégebbi ösztönünk kielégítéséhez nyújt új felületet: ez pedig a kíváncsiság. Az ember szeret leskelődni, belepillantani a másik ember magánéletébe" - mondta el a SZEGEDma.hu kérdésére

Kékesi Márk

szociológus, a Szegedi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének munkatársa. Ugyanígy a vele szemben felhozott visszásságok sem újkeletűek: a főként iskolásokat érintő cyberbullying, vagyis virtuális zaklatás a való életben, a suli folyosóján is jelen van, pusztán egy újabb teret kapott a közösségi oldalak által. A rendszer emellett felelősségteljes felhasználást is kíván, hiszen az vagy, amit megosztasz. A multinacionális cégek HR-es szakembereinél bevett gyakorlat az állásra jelentkezők ellenőrzése a Facebookon, már nem elég jó önéletrajzot írni, ahhoz jó FB-profil is kell. Emellett a rendőrség munkatársai is előszeretettel használják a közösségi hálózatot nyomozásaik lefolytatásához, a gyanúsított kapcsolati körének feltérképezéséhez.

Kékesi Márk szociológus, fotó: Gémes Sándor

A szociológus szerint a Facebookológia, az internetes használattal kapcsolatos magatartási formák vizsgálata még gyerekcipőben jár, hiszen maga a jelenség is viszonylag rövid utat járt eddig be. Vannak azért szavak az egészségtelen szokásokra, melyek sokunknak ismerősek lehetnek: ilyen az "oversharing" (magyarul túlosztás), amely a felhasználó indokolatlanul nagy számú posztolását jelenti olyan témákban, mint az illető ebédje vagy aktuális hangulata, gondolatai. Ez az amúgy is exhibicionista embereknek jelent egy újabb lehetőséget, hogy a figyelem középpontjába tornázzák magukat, ami az eddig említett dologgal együtt nem újdonság, csak új lehetőség. Hogy ezt mire használjuk, az már rajtunk múlik: az arab tavasz forradalmai is ugyanazon a site-on szerveződtek, amit mások vicces macskás videók megosztására használnak.