Húsz éve a szegedi citromsárgáknak drukkoltunk + FOTÓK

Az utolsó versenyszámban elcsúsztak ugyan, de még így is harmadik helyezettek lettek az 1995-ös Játék határok nélkül első fordulójában. A szegedi csapat kalandjai még húsz év távlatából is izgalmasak - erről Szegedi László egykori versenyző mesélt portálunknak. Kabala-e azóta a citromsárga szín?

„Persze, hogy megnéztem magunkat sőt, DVD-re is felvettem. A verseny évében ugyan leadta a városi tévé, viszont éppen aznap óriási vihar volt Szegeden, elment az áram, ezért nem tudtam rögzíteni. Ha jól tudom, többet nem ismételték” – emlékezett vissza közel húsz év távlatából, de még mindig szűnni nem akaró mosollyal az arcán Szegedi László, a tápéi általános iskola testnevelő tanára. A citromsárgáknak kell drukkolni – ezt az egyet már óvodás korban megtanulták azok, akik ha halványan is, de emlékeznek még a Játék határok nélkül műsorra, és elmorzsoltak egy könnycseppet az 1999-es kifutó epizód után. Mi, magyarok hét évadban szerepeltünk, ebből hármat meg is nyertünk, most pedig – többszöri próbálkozást követően – az MTVA éleszti fel hamvaiból a show-t. Ősszel már jön is, a rajongók legnagyobb örömére. Több hónapos felkészülés előzte meg mindazt, amiből másfél óra izgalom jutott a tévénézőknek. Az 1995-ös évad fordulójában a szegedi játékosok nem tudták pontosan melyikükre milyen feladatok várnak a megmérettetésen, így csak a típusfeladatokból tudtak készülni. „Az egyik alkalommal olyan feladatot kaptam gyakorlásként, amit a versenyben végül nem nekem kellett megcsinálnom. Nem is baj, mert úszás után kellett megmásznom egy meredek falat, ez pedig nem ment. Viszont ebben a körben egy olyan svájci srác nyert, akiről utóbb kiderült: sziklamászó.” Hiába, a fürge játékosok mellett elkélt egy jó adag szerencse is a versenyen.

Küzdeni a bronzéremért

Szegedi László két számban is hozzásegítette a formációt a harmadik helyhez: az egyikben libikókán állva kellett köteleket átfűznie a szerkezet egyik ágából a másikba (pörgesse csak 10.50-höz a csatolt videót!), míg a Da Vinci híres embertestet körülölelő geometriai ábrája ihlette feladatban úgy kellett labdával a kosárba találni, hogy közben az ellenfél minél gyorsabb szabadkézi pörgetéssel akadályozta a játékost (49.30). A szép eredmények ellenére mégsem ezek közül került ki az a bizonyos kedvenc. „A lányok egy spirálba ágyúgolyókat mintázó labdákat dobáltak, a fiúnak ezeket kellett egy ugródeszkán állva elrúgnia a medence szélén található várig. Ezt nagyon szívesen csináltam volna, mert imádok focizni” – emlékszik vissza. A jelenet egyébként 25.10-nél található meg a felvételen. Nem mehettem el

Dennis Pettiaux

, vagyis „Döni” személye körüli kérdések mellett sem, mint kiderült a tápéi iskola tanárának nem volt alkalma a versenyen kívül találkozni a kackiás bajuszáról és nyakában lógó sípjáról híres belga főbíróval. Nem úgy

Gundel Takács Gáborral

, aki részben a 90-es évek kedvelt játéka alatt futott be. „Az említett dobálós játék után

Dorka Pétert

és engem odahívott, hogy gratuláljon az elért pontokhoz. Nagyon közvetlen volt.”

Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk

Némi változtatást eszközöltek a játék menetében: nem városok, hanem országok vetélkednek, a csapatok 48 főből állnak, s lesz köztük közéleti személy is. Adásonként hat játékelem található majd, ennek fele magyarországi témát visel. „A tévében láttam, hogy újraindul. Úgy tudom, hogy a mostani kicsit más, de biztos vagyok benne, hogy klassz és izgalmas lesz” – fűzte hozzá reményeit az ősszel induló fordulókhoz az exjátékos. A szegedi Petőfi Sándor Általános Iskola Bálint Sándor tagiskolájának testnevelő tanára egyébként a mai napig szívesen kiveszi részét az ügyességet igénylő mókás feladatokból. Olvasóink ismerhetik már az elmúlt két év Diadal versenyiről, hiszen felkészítő tanárként működött közre a Gencsmadarak sikeréhez: tavaly másodikok, idén aranyérmesek lettek. Megjegyzem, a biztos siker érdekében legutóbb is citromsárga pólót húztak, már kabalának számít.

1995, Milánó

A nyári játékok első viadalába jutott ki a szegedi csapat, amelynek témáját nem más, mint Leonardo da Vinci mérnöki és hadi tudománya adta. A XV. század végi alkotózseni szerkezetei és találmányai ihlették a hét ország versenyzőire kiírt feladatokat. A hazai teamet nyolcan képviselték, név szerint:

Kenyeres Zsuzsa, Szegedi László, Kónya Edina, Horváth Emőke, Dorka Péter, Minor Zsolt, Szűcs Attila és Balassa Judit

. Csapatkapitányuk és pártfogójuk pedig

Varga Lajos

volt. Az adatok szerelmesei kedvéért eláruljuk, legidősebb játékosuk 37, míg a legfiatalabb mindössze 19 évesen állt a Játék határok nélkül csupaszín bohókás porondjára. Az utolsó versenyszámban kicsit elcsúsztak ugyan, de így is bronzéremmel a nyakukban térhettek haza Olaszországból.

Nálunk videón is nyomon követheti!