Néhány évtizede még a József Attila sugárút platánfái nyújtottak menedéket a vetési varjaknak, mára azonban nem maradtak fészkelő párok a megyében. A haszonnövényeket dézsmáló, zajos fekete óriásmadarakat erőszakkal irtották ki környékünkről, pedig az ornitológusok azt mondják, fontos szerepet töltenek be az élővilág körforgásában. Akkor mégis kik vonulnak át a város felett reggel?
A vetési varjú egy eurázsiai faj, amely a kontinensen igen széles körben elterjedt fészkelő madár, ám Magyarországon inkább a hideg téli hónapok vendégeként ismert. Hajdani 250 ezer párra tehető létszámát az 1980-as években alaposan megkurtították, mára mindössze 20-25 ezer párról tudnak az ornitológusok.
Tokody Béla
, a Magyar Madártani Egyesület Csongrád megyei titkára úgy tájékoztatta portálunkat, a facsoportok, ligetek és mezőgazdasági területek fekete óriásainak költőhelyeit elsősorban a vadászok tették élhetetlenné azzal, hogy fészkeiket leverték, állományukat pedig mérgezéssel és kilövéssel ritkították. Pedig harminc éve még a belvárosi József Attila sugárút platánfái egész kolóniáknak nyújtottak otthont, részben e miatt lakoltatták ki őket erőszakkal.
„A városba húzódó madarak biztonságot találtak a ragadozókkal szemben, de sajnos zavarták az embereket, akik ezért leverték a fészkeiket” – közölte a szomorú tényeket a szakember. Csongrád megyében mára teljesen eltűntek a fészkelő varjak az irtás miatt, 2001 óta védett madárként jegyzik őket. Zord külsejük és károgó hangjuk bár nem teszi őket szimpatikussá, valójában igen fontos láncszemei az élővilágnak. A főleg állati táplálékot csipegető, rágcsáló és hüllőfogyasztó állatok fontos szerepet játszanak a dögeltakarításban is, habár előszeretettel dézsmálják a kukoricát és egyéb haszonnövényeket. Az emberek talán úgy tapasztalják, hogy rengeteg vetési varjú él hazánkban, pedig a körtöltésen kívül, illetve az Izabella híd környéki fák ágain gubbasztó fekete szárnyasok Lengyelországból, Ukrajnából, Lettországból és Litvániából érkeztek hozzánk telelni. „Mikor beköszönt a kemény tél, annak érdekében, hogy folyamatosan táplálkozni tudjanak, egészen Közép-Európáig lehúzódnak, sőt még tőlünk délebbre is. Fogtak olyan varjút Magyarországon, ami 1400 km távolságról érkezett. Csak ezekben a hónapokban vannak itt, kora tavasszal eltűnnek; március közepétől már nem is lehet őket látni. Csókákat vagy dolmányos varjakat persze még igen, de azok más fajhoz tartoznak.” http://www.youtube.com/watch?v=CZ7GjMMmIvk
Tokody Béla a SZEGEDma.hu kérdésére elárulta, vannak arra kezdeményezések, hogy visszaszoktassák a vetési varjakat Csongrád megye területére, ám a korábbi irtásoknak köszönhetően egyelőre nem kívánkoznak megtelepedni. Erdélyben például az ornitológusok rőzsekötegeket helyeztek ki nekik a fasorok környékére, hogy a jó alapanyagokkal fészeképítésre buzdítsák a madarakat. A kezdeményezés sikeresnek bizonyult, ezzel a módszerrel pedig talán a mi környékünkre is csábíthatnak néhány állandó lakót.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.