Lengyel és litván varjak kárognak Csongrád megye egén + FOTÓK, VIDEÓ

Néhány évtizede még a József Attila sugárút platánfái nyújtottak menedéket a vetési varjaknak, mára azonban nem maradtak fészkelő párok a megyében. A haszonnövényeket dézsmáló, zajos fekete óriásmadarakat erőszakkal irtották ki környékünkről, pedig az ornitológusok azt mondják, fontos szerepet töltenek be az élővilág körforgásában. Akkor mégis kik vonulnak át a város felett reggel?

A vetési varjú egy eurázsiai faj, amely a kontinensen igen széles körben elterjedt fészkelő madár, ám Magyarországon inkább a hideg téli hónapok vendégeként ismert. Hajdani 250 ezer párra tehető létszámát az 1980-as években alaposan megkurtították, mára mindössze 20-25 ezer párról tudnak az ornitológusok.

Tokody Béla

, a Magyar Madártani Egyesület Csongrád megyei titkára úgy tájékoztatta portálunkat, a facsoportok, ligetek és mezőgazdasági területek fekete óriásainak költőhelyeit elsősorban a vadászok tették élhetetlenné azzal, hogy fészkeiket leverték, állományukat pedig mérgezéssel és kilövéssel ritkították. Pedig harminc éve még a belvárosi József Attila sugárút platánfái egész kolóniáknak nyújtottak otthont, részben e miatt lakoltatták ki őket erőszakkal.

Levert fészkek, kilőtt madarak

„A városba húzódó madarak biztonságot találtak a ragadozókkal szemben, de sajnos zavarták az embereket, akik ezért leverték a fészkeiket” – közölte a szomorú tényeket a szakember. Csongrád megyében mára teljesen eltűntek a fészkelő varjak az irtás miatt, 2001 óta védett madárként jegyzik őket. Zord külsejük és károgó hangjuk bár nem teszi őket szimpatikussá, valójában igen fontos láncszemei az élővilágnak. A főleg állati táplálékot csipegető, rágcsáló és hüllőfogyasztó állatok fontos szerepet játszanak a dögeltakarításban is, habár előszeretettel dézsmálják a kukoricát és egyéb haszonnövényeket. Az emberek talán úgy tapasztalják, hogy rengeteg vetési varjú él hazánkban, pedig a körtöltésen kívül, illetve az Izabella híd környéki fák ágain gubbasztó fekete szárnyasok Lengyelországból, Ukrajnából, Lettországból és Litvániából érkeztek hozzánk telelni. „Mikor beköszönt a kemény tél, annak érdekében, hogy folyamatosan táplálkozni tudjanak, egészen Közép-Európáig lehúzódnak, sőt még tőlünk délebbre is. Fogtak olyan varjút Magyarországon, ami 1400 km távolságról érkezett. Csak ezekben a hónapokban vannak itt, kora tavasszal eltűnnek; március közepétől már nem is lehet őket látni. Csókákat vagy dolmányos varjakat persze még igen, de azok más fajhoz tartoznak.” http://www.youtube.com/watch?v=CZ7GjMMmIvk

Szeretnék őket visszacsábítani a megyébe

Tokody Béla a SZEGEDma.hu kérdésére elárulta, vannak arra kezdeményezések, hogy visszaszoktassák a vetési varjakat Csongrád megye területére, ám a korábbi irtásoknak köszönhetően egyelőre nem kívánkoznak megtelepedni. Erdélyben például az ornitológusok rőzsekötegeket helyeztek ki nekik a fasorok környékére, hogy a jó alapanyagokkal fészeképítésre buzdítsák a madarakat. A kezdeményezés sikeresnek bizonyult, ezzel a módszerrel pedig talán a mi környékünkre is csábíthatnak néhány állandó lakót.