Kothencz János nyílt levele Herczog Máriához

Az ÁGOTA Alapítvány karitatív önkéntes közössége nagyon sok éve küzd azért, hogy ne kerüljenek be a gyermekek a szakellátásba - írja portálunknak eljuttatott, Herczog Máriának címzett nyílt levelében Kothencz János, az ÁGOTA alapítója.

A Herczog Máriához írt nyílt levél alább olvasható!

Kothencz János nyílt levele Herczog Máriához

„Ami az ÁGOTA Alapítványt illeti…”

Kedves Mária!

Ha nem veszi udvariatlanságnak, én nem a titulusain, hanem a nevén szólítom. Eltűnődtem azon, hogy egyáltalán reagáljak-e megjegyzéseire, amit az ÁGOTA – Állami Gondoskodásban Élő és Veszélyeztetett Fiatalok Támogatásáért – Országos Kiemelkedően Közhasznú Alapítvánnyal és közösségünkkel kapcsolatban tett közzé, egy olyan cikkhez fűződő kommentárjában, amelyre már helyreigazítást is közzé kellett tennie a főszerkesztőnek, hiszen teli volt valótlan állításokkal és súlyos tárgyi tévedésekkel. Olyan valótlanságokat is állított, amelyek miatt peres eljárásra kényszerülünk. Csupán megjegyzem, hogy az alapítványunkat vagy a személyemet érintő valótlan állítások kapcsán, minden esetben jogi útra tereljük a helyzet rendezését. Ez a jövőben sem lesz másképp. Ön ezt a cikket meg is osztotta egy közösségi oldalon.

Nem volt tekintettel arra, hogy az abban megfogalmazott állítások velünk kapcsolatban esetleg alaptalanok

és sérthetik becsületünket (

ugyanattól a szerzőtől, ugyanazon média felületen, több cikk esetében is így történt

). Legalább meggyőződött volna ezek tartalmának valódiságáról. Én körültekintőbb embernek hittem Önt annál, mintsem, hogy ilyet tegyen alaposabb átgondolás nélkül. Ugyanakkor, a helyreigazítást már nem osztotta meg saját közösségi oldalán – sajnálatos módon. Pedig elküldtem Önnek is, amire válaszként csak egy „like” jelet küldött vissza, de továbbra is hozzáférhető volt Önnél a valótlanságokkal teli cikk. Szerintem ez nem korrekt. Mint ahogyan az a megjegyzése sem, hogy:

Kedves Mária!

Felvetéseivel kapcsolatban, az alábbiakról tájékoztatom:

Az ÁGOTA Alapítvány napjainkban, semmilyen állami feladat ellátási kötelezettséget nem lát el az állam helyett, azaz, nem lát el állami feladatot. Ilyen összefüggésben tehát nincs miért aggódnia.

Nem mintha egyébként ragaszkodnánk az Ön figyelméhez. Természetesen szívesen ellátnánk állami feladatot is. Ennek azonban nincs aktualitása. Alapítványunk, hatékony, hézagpótló szerepet tölt be hosszú ideje annak érdekében, hogy mind inkább segítségére válhassunk a családját nélkülöző és hányatott sorsú embertársainknak.

Az ÁGOTA Alapítvány ugyanúgy, mint több ezer más civil szervezet, folyamatosan pályázatokat nyújt be minden olyan kiírásra, amelyre tevékenységével és célkitűzéseivel pályázni tud és pályáznia érdemes. Az Ön által vezetett civil szervezet is (

Család, Gyermek, Ifjúság Kiemelkedően Közhasznú Egyesület

), gondolom –

fent tartva magamnak a tévedés lehetőségét

– hasonlóképp jár/járhat el. Alapítványunk is így tesz már több mint 10 éve (

bár a karitatív feladatvégzéseink már jóval korábbról indultak, önkéntes közösségként

), és ezzel együtt adományokat is gyűjt, támogatásokat is kér rendszeresen. Az ÁGOTA Alapítvány, a teljes körű vagyoni illetve, pénzfelhasználása tekintetében rendszeresen beszámol az éves közhasznúsági jelentésében. Negyedévente kuratóriumunk, minden önkéntesünk és az alapítványunk iránt érdeklődők számára, nyilvános fórumon, széleskörű tájékoztatást is nyújt az adott negyedévben elvégzett tevékenységéről, megvalósított programjairól. Ezen túlmenően, minden hónapban nyílt kuratóriumgyűlésen határoz az alapító okiratában is megfogalmazott célkitűzéseknek megfelelő pénzfelhasználásról. Továbbá, alapítványunk gazdálkodását és működését felügyelőbizottság is ellenőrzi, amely bizottság ellenőrzési jegyzőkönyveit nyilvánosságra is hozzuk. Szervezetünk a jogszerű könyvelés felülvizsgálatára könyvvizsgálói ellenőrzést is igénybe vesz. Az ÁGOTA Alapítvány törvényességi felügyeletét a Csongrád Megyei Főügyészség gyakorolja, továbbá alapító okiratának módosításával kapcsolatban, rendszeresen a Szegedi Törvényszékhez fordul.

A kommentjében megfogalmazott felvetésére reagálva tájékoztatom, hogy az ÁGOTA Alapítvány csakis és kizárólag az alapítvány céljainak megvalósítására fordít minden pénzbeli támogatást és azt törvényesen, a jogszabályok maradéktalan betartásával becsületesen, tisztességesen teszi. Ezért a felvetésére vonatkozóan -„milyen tevékenységre fordítják ezt a támogatást”- arra kérem, hogy velünk kapcsolatban a jövőben, még csak sejtetésnek tűnő vagy sugalmazásnak tetsző szinten se fogalmazzon meg bármi olyat, akár félreérthető állítást vagy kérdésfelvetést, ami bárkiben is csorbíthatná objektív megítélésünket. Ha velünk, illetve támogatás-felhasználásunkkal kapcsoltban Önnek kérdése van, akkor kérem, legyen szíves ezzel alapítványunk kuratóriumát vagy felügyelő bizottságát közvetlenül megkeresni. Szívesen nyújtunk tájékoztatást.

Ami abbéli vágyát illeti, miszerint

„fontos lenne részleteiben is többet látni az ÁGOTA munkájáról”

, - az alábbi lehetőségeket ajánlom szíves figyelmébe, és a teljesség igénye nélkül a következőkről tájékoztatom:

El lehet hozzánk, közénk jönni, és személyesen is meg lehet tekinteni, hogy mit és hogyan csinálunk!

Egy évközi karitatív munka időszakban (iskolai tanévi párhuzamban) több száz programot valósítunk meg, elsősorban a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekek és fiatalok, valamint a veszélyeztetett gyermekek és családjaik részére. Hátrányos helyzetű családoknak és gyermekeiknek számtalan olyan támogatást nyújtunk, amely a veszélyeztetettség megelőzését szolgálja, így nem kell kiemelni Őket családjaikból.

Mi úgy véljük, hogy a gyermeknek a saját családjában van a legjobb helye. Ezért mindent elkövetünk annak érdekében, hogy ne kelljen ezt az egységet megbontani csupán megélhetési vagy, egzisztenciális okok, miatt. Segítünk abban, hogy az iskolai tanulmányok elhanyagolása, az esetleges magatartási problémák ne adjanak indokot a hatóságok beavatkozásra, ezért a gyermekvédelmi alapellátást kiegészítve játszóház rendszert építettünk ki és tartunk fenn. Hosszú évek óta működik ez az ingyenes szolgáltatásunk, ahová az utcán csellengő gyermekek is betérhetnek, és ott értékes, az ő életüket segítő, támogató programokban vehetnek részt. Korrepetáljuk (

korrepetitor programháló

), mentálisan támogatjuk (

terápiás kliens csoportok, kortárs önsegítő csoportok

), élményekhez juttatjuk (

sok száz élményprogram

) őket. A játszóház programunk megvalósításában olyan önkéntesek közreműködnek, akik közt gyermek szakpszichológustól az utcai szociális munkáson át a jó szándékú családanyán, vagy éppen az önkéntes orvoson keresztül mindenki megtalálható. Mindegyikük ellenszolgáltatás nélkül foglalkozik a gyerekekkel. Bekapcsolódtunk a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara által működtetett Jogklinika programba, ahol joghallgatók, oktatói felügyelet mellett már hosszú évek óta sikeresen biztosítanak jogi segítséget az alapítványunk látókörébe tartozó hátrányos helyzetű családok számára, ezáltal a hatékonyabb érdekképviseletet segítve. Kiváló kapcsolatot ápolunk számos, az alapellátásban érintett intézménnyel, de a Helsinki bizottsággal is.

Önkénteseinket is rendszeresen képezzük

, természetesen ingyen. Több száz gyermek és fiatal látogatja játszóházunkat, de az esetek többségében, nemcsak a gyermekeket, hanem tejes családjaikat is felkaroljuk és segítjük. Pénzbeli, tárgyi, és komoly szakmai, erkölcsi segítséget nyújtunk számukra. Hosszasan sorolhatnám azokat az egyedi eseteket, amelyekben azért nem került sor a gyermek kiemelésére, mert tesszük a dolgunkat: az ÁGOTA Alapítvány közbelépett, kifizette a tartozást, és nem kapcsolták ki a fűtést, nem történt kilakoltatás. Megszámlálhatatlanul sokszor közvetítettünk hatékonyan az alapellátás és a rászoruló családok közötti nehéz helyzetekben. Ugyanezen rászorulók esetében csak az elmúlt időszakban a Magyar Élelmiszerbanknak is hála, több mint 50 tonna száraz és tartósélelmiszert, vitamint és tejtermékeket osztottunk ki. Közel 20 tonna ruha adományt és olyan eszközök beszerzését biztosítottuk, melyek elengedhetetlenül szükségesek egy-egy életkezdő, akár fiatal család számára, ha nehézségekkel küzdenek. A bútoroktól, a gyermekholmiig, a babakocsitól a játékokon át, a tanév eleji tankönyvek megvásárlásához adott pénzbeli támogatásokon túl, az albérleti díjak kifizetéséig, számtalan módon tudtunk és tudunk küzdeni azért, hogy a gyermekek a saját családjaikban maradhassanak, és ott is nőhessenek fel. Ezek a tények, csak az utóbbi időszak mutatói, ha nincs ellene kifogása, az elmúlt éveink minden jótéteményének részletét most nem írnám le. De ha viszonyítgatni akar minket másokhoz, azt még az érdekesség kedvéért elmondanám, hogy karitatív közösségünkben több olyan önkéntesünk is van, akik a saját otthonaikba is befogadtak nehéz sorsú családokat, vagy hajléktalan sorsra jutott embereket. Magam is így tettem már többször, és teszek a jövőben is. Csupán illusztrációként: egyszer hazafele menet egy hajléktalan emberrel találkoztam, akit komoly műtét, testrészamputáció után engedtek ki a kórházból és nem volt hova mennie. Hazavittem az otthonomba és

önkénteseink

segítségével addig ápoltuk, amíg nem lett elég erős ahhoz, hogy eljuttathassuk egy otthonba. Itt élt élete végéig szeretetben és békességben. De tovább megyek: a saját gyermekem mellé is fogadtam már be olyan cigány származású fiatalembert, aki „állami gondozottként” komoly hátránnyal indult az életbe. Magamhoz vettem és mindenben segítettem: lakást vásároltam neki (

amit azóta is törlesztek

) és vért izzadva ugyan, de megtanítottam a tanulmányaiban is komolyabban teljesíteni. A fiatalember mára felcseperedett felnőtt, és diplomás szociális munkásként támogatja sorstársait. Mindezt nem a magam érdemeinek hangsúlyozása/bemutatása miatt írtam, hanem csupán illusztrálni szerettem volna, hogy hozzám hasonló módon közösségünk sok tagja is így gondolkodik. Az általunk személyesen is felkarolt „állami gondozottak”, napjainkra becsületes szakmunkások, rendőrök, szakácsok vagy éppen szociálpedagógusok és szociális munkások. De mindenekelőtt boldog és kiegyensúlyozott emberek. Az alapítványunk és önkénteseink áldozatvállalásával a szó legszorosabb értelmében emberi sorsokat mentünk meg. „Csak” ennyire vagyunk elhivatottak.

Kedves Mária! Ha mérni vagy viszonyítani akar bennünket bármihez, ezeket a tényeket kérem, ne tévessze szem elől! Alapítványunk elődjének tekinthető önkéntes csoportunk, 1996-tól, mint karitatív, önkéntes közösség aktív segítséget nyújt a családból kiemelt fiataloknak, 2002-től pedig bejegyzett civil szervezetként végezzük ezt a tevékenységet eredményesen. A gyermekvédelmi gondoskodásba, a szakellátásba került gyermekek és fiatalok közül csaknem 7000-et segítünk, a 19 megye gyermek és lakásotthonaiban, valamint a nevelőszülői hálózatokban. Pénzbeli, tárgyi és szakmai támogatást nyújtunk minden olyan helyzetben, ahol arra szükség van, és amire csak lehetőségünk adódik. Például abban, hogy a családjukból kiemelt gyermekek és fiatalok, visszatalálhassanak saját vérszerinti családjaikhoz. Amennyiben nincs erre lehetőségük, úgy a leghathatósabb támogatást adjuk, hogy felcseperedve otthonra találjanak a társadalomban és ne a periférián kallódjanak.

Ezekről a programokról Ön is tájékozódhat az ÁGOTA Alapítvány honlapján (www.agotaalapitvany.hu), ahol több mint 16.000 fénykép, 100 videó felvétel, tucatnyi rádió hanganyag, valamint a gyermekek és munkatársaink beszámoló írásai tükrözik vissza mindazt, amiről fentebb írtam.

Itt arról is meggyőződhet, hogy az ÁGOTA Alapítvány nem csak egy formális szervezet,

hanem közösség is. Egy országos karitatív önkéntes közösség. Az emberséget képviseljük, nem csupán érdekek, hanem értékek mentén is. Az ÁGOTA szíve, az önkénteseiben dobog. Ez a hitvallásunk

megalakulásunk óta. Évközi körzeti programok, kirándulások, vetélkedők, sport, és kulturális rendezvények százai, a barlangtúráktól a színházlátogatásokon át, az országos ÁGOTA Táborokig, az „Életre születtem” elnevezésű utógondozói programunkig (

mely alapja lett a szakellátás több területén is bevezetett preventív utógondozásnak

), kovácsoltak bennünket eggyé. Több fiatalunknak az ÁGOTA Alapítvány finanszírozta a felsőfokú tanulmányait, ha nem tudott államilag finanszírozott módon tanulni. Munkahelykeresésben, lakhatási gondok megoldásában nem túlzok, ha azt írom, ezerszám nyújtottunk hathatós segítséget.

Sokszor gondoltunk már arra, hogy jó lenne összeszámolni hány gyermek és fiatal köszönheti nekünk sorsa jobbra fordulását, de jól tudjuk, hogy

ahol mindezek számítanak, ott ezt úgyis számon tartják. Annyi bizonyos, hogy a mi munkásságunk hatékonysági mutatója, több ezer gyermek és fiatal megsegítésében mérhető.

Mi soha nem vitattuk más civil szervezetek produktumait és társadalmi hasznosságát. De nem is viszonyítgattuk magunkat hozzájuk. Az ÁGOTA önkéntes közössége lassan két évtizede küzd a családjukat vesztett gyermekekért és fiatalokért! Azért tesszük mindezt, hogy megtapasztalhassák, hogy Ők az érdemeiktől és teljesítményüktől függetlenül elfogadhatóak és szeretetre méltóak. Azért tudjuk ezt a munkát hitelesen és állhatatosan végezni, mert csaknem fél ezer fős önkéntes közösségünkben több tucat olyan munkatársunk is van, akik maguk is „állami gondozásban” nőttek fel. Ők, ma szakácsok, kőművesek, hentesek, rendőrök, vagy szociális munkások és pedagógusok, de még Önhöz hasonlóan szociológus is akad köztük. Az ÁGOTA autentikus segítői alapköre komoly segítséget jelent támogató programrendszerünkben. Szakmai szintéren az

ÁGOTA Alapítvány valósította meg azt az országos állapotracionalizáló kutatást

, melyet a

„Róluk… értük… I.-II.”

címen megjelent szakmai publikációnkban meg is jelentettünk.

A hosszú évekig tartó kutatással a 9 és 18 év kor közti gyermek és lakásotthonokban élő gyermekek és fiatalok körére országosan is reprezentatív eredményeket tudtunk közölni. Ezzel olyan szakmai teljesítményt nyújtott közösségünk, mely a hazai gyermekvédelem területén végzett kutatások tekintetében párját ritkítja.

Külön köszönet ezért a Szegedi Tudományegyetem Szociológia Tanszéke munkatársainak. Ajánlom figyelmébe ez ügyben, Radoszáv Miklós vagy Feleky Gábor véleményét. Ehhez a kutatáshoz a magyar állam egy fillért sem adott támogatásul. Pedig neki lett volna leginkább érdeke, hogy legyen végre egy objektív felmérés az állami gondoskodásban élő gyermekek életminőségéről, lelki, szociális állapotáról. De csupán engedély kaptunk a munkához. Az ÁGOTA Alapítvány ezt a kutatását nem arra használta fel, hogy szakmai tekintélyt szerezzen magának

(mert ez önmagában semmit nem ér a gyermekeinkre nézve

), hanem többek között erre alapozva kidolgozott egy segítő eljárásrendszert, melyet csaknem három évig tartó kísérleti pedagógiai program keretében valósított meg, több tucat gyermekotthonban élő sok száz fiatal bevonásával.

Így születhetett meg az a KÁSZPEM rendszer, ami elsősorban a családból kiemelt gyermekek és fiatalok terapeutikus alapú megsegíthetőségében kínál komoly színvonalú, módszer specifikus eszköztárat a hazai gyermekvédelemben dolgozó kollégák ezrei számára. A KÁSZPEM, napjainkra egy államilag akkreditált, több specializációjában is hasznosítható, felnőttképzésben is bevált, támogató eszközrendszer. Több főiskolán is tanítják ma már, és éppen napjainkban indul el bulgáriai implementációja az ottani gyermekvédelemben. Egyedülálló, országos kutatásunk és pedagógiai programrendszerünk idehaza, a szakmai vezetők számára előírt szociális szakvizsgarendszer követelményeinek is kötelező szakirodalma lett. Az erről szóló két kötetes mű (magyar és angol nyelven) számos helyen megtalálható, pl.: valamennyi nagyobb települési könyvtárban, és a humán, valamint társadalomtudományi felsőoktatás tanszéki könyvtáraiban is.

Természetesen másoktól eltérően ezen szakmai produktumunkat sem árusítjuk pénzért, sőt, amint azt talán Ön is tudhatja, a gyermekvédelmi szakellátásban szinte valamennyi kolléga kezébe ajándékként is eljuttattuk, mert hisszük, hogy a tudás mindenkié.

Csaknem 5000 példányban biztosítottuk ezt az értékes anyagot a szakmának.

Legutóbbi kiemelkedő projektünk az az

integrációs programsorozat

volt, melynek részeként valamennyi megyében (összefogva az ottani kollégákkal) nevelőszülőket toboroztunk.

Ennek köszönhetően, több mint ezer gyermek kerülhet nevelőszülő családokhoz az intézmények helyett.

Csupán megjegyzem, ha csak egyetlen gyermeket jutattunk volna családhoz, már akkor is megérte volna az erőfeszítés. Az eredmény viszont az, hogy több mint ezer kaphatja meg ezt a lehetőséget. Én nem kívánok most vitába bocsátkozni arról, hogy mi a jobb a gyermeknek, ha már egyszer mégiscsak szakellátásba került. Az is egy külön történet, hogy szakmailag miként kell és érdemes hozzányúlni ahhoz, hogy a gyermekek kapcsolattartása és hazagondozása hatékonyabb lehessen. Minderről nyílván megvan a magam véleménye is. De azt nem hangoztatni kívánom, hanem megvalósítani és megtenni, amit kell. Éppen napjainkban dolgozunk ki egy olyan programot, ami ezekre a kérdésekre mutat lehetséges megoldásokat. Arra a dilemmára pedig, hogy hol jobb a gyermeknek gyógyulnia és szocializálódnia elég egyszerű a válasz. Belátására bízom. Ugyanakkor azt is megjegyezném

, hogy aki azt hiszi, vagy azt gondolja, hogy a csemetéket egyik szakellátási formából a másikba kell és lehet átönteni, az egész egyszerűen butaságot beszél. Ezért mindezzel riogatni sem érdemes másokat. Arról sem kívánok most vitába bocsátkozni, hogy kell-e egyáltalán ennyi gyermekotthon Magyarországon, és hogy mért van még mindig igazán kevés, alkalmas nevelő/befogadó szülő a szükségeshez képest. A hazai gyermekvédelem történetisége jól megmutatja miért is intézményesült túl a szakellátási struktúra és azt is láthatjuk, hogy mindez kinek, vagy kiknek az érdekében állt. Azt biztosan állíthatom, hogy szükségletét tekintve, valóban több gyermek és fiatal lehetne inkább nevelőszülői családban, mint azokban az intézményekben, ahol jelenleg is élnek. Vajon mért nem volt mindezidáig fontos a nevelőszülői toborzás? Itt és most ezt nem kommentálnám. Ugyancsak belátására hagyatkozom. Ami a nevelőszülők érdekképviseleteinek megnyilatkozásait illeti, ehhez sincs különösebb hozzáfűzni valóm. Érthető és természetes hogy véleményt nyilvánítanak. Ezen szervezetek érdekképviseleti és szervezeti kultúrája nyílván letisztul, alakul még az idő előrehaladtával. Örülök, hogy vannak, és annak is, hogy véleményük van.

Összegzésként: Az ÁGOTA Alapítvány karitatív önkéntes közössége nagyon sok éve küzd azért, hogy ne kerüljenek be a gyermekek a szakellátásba. Azért is küzdünk, hogy megerősítsük a nehéz sorsú családokat. Több száz fiatalt mentettünk már meg attól, hogy bekerüljenek. Azok esetében, akik valamilyen sajnálatos oknál fogva mégis csak szakellátásba jutottak, minden tőlünk telhető segítséget és támogatást megadtunk és adunk napjainkban is. A gyermekvédelmi gondoskodásban élőkkel foglalkozó szakembereknek, komoly színvonalú szakmai támogatást biztosítottunk és tesszük mindezt a mai napig. Nemcsak képzéseinkkel, országos konferenciáinkkal, de a jövőben is megvalósítandó kutatásainkkal és módszer specifikus eszközrendszer fejlesztéssel.

A fentebb közölt tények ismeretében, ezeket nyugodtan méricskélheti, és

más szervezetekhez. Önre bízom, mit kezd ezzel. Azt azonban megjegyzem, hogy ennek szerintem nem sok értelme van. Mindenki, aki akár csak kicsit is hozzá tesz egy bajba esett ember életének a megsegítéséhez, az egyúttal csodát is tehet. Olyan csodát,

ami csak az emberi szívben születhet meg.

Az ÁGOTA, a bajba jutott embertársaink szívében igyekszik rámutatni azokra a csodákra, amelyekkel ha Ők maguk is szembesülnek és meglátják magukban azt, akkor azok kiteljesedhetnek, és talán másként tekinthetnek Önmagukra, illetve több önbizalommal, vagy reménnyel élhetik meg mindennapjaikat.

Mi, a társaik kívánunk lenni a számtalan nehézséggel teli útkereséseikben. Feladatunk, a felkarolásukon túl, hogy a szakellátásban tudatosan tegyünk azért, hogy a családból kiemelt gyermekekkel való – elsősorban emberi és nem utolsósorban szakmai – bánásmód minősége megváltozzék pl.: a gyermekotthonokban, az oly sokszor tetten érhető felügyeleti típusú hozzáállást felválthassa végre egy érzékenyebb, gondoskodóbb és törődőbb szemléletmód.

Kétségei se legyenek, ettől még nem vagyunk szentek és nem értékeljük többre magunkat annál, mint akik vagyunk valójában. Hétköznapi, egyszerű gyarló emberek vagyunk. Úgyis mondhatnám, Mi ÁGOTA-sok, azok vagyunk, amiért, és akikért kiállunk. Mindattól, amit teszünk, csupán annyit remélhetünk magunknak, hogy talán kicsit jobb emberekként lépkedhetünk tovább saját céljaink elérése útján.

Ami a kedvezményezettséggel kapcsolatos -„miért csak ők a kedvezményezettek”- felvetését illeti, az alábbiakra hívnám fel szíves figyelmét:

Az ÁGOTA Alapítvány, nem egy különálló kedvezményezettje semminek és senkinek. Rajtunk kívül még számos más szervezet is kapott és kap, vagy kaphat a jövőben is támogatást saját tevékenységére. Kérem, ez ügyben legyen szíves tájékozódni a különböző támogatásokat kiíró fórumoknál, vagy szerveknél!

Véleményem szerint

a jelenlegi intézkedések leginkább érintett kedvezményezettjei, maguk a fiatalok.

Gondolom, ezzel talán Ön is egyetért. A mi bárminemű támogatásaink részleteiről, az elmúlt 12 évre visszamenőleg ugyancsak tájékozódhat, a közhasznúsági beszámolóinkból. Ezek is megtalálhatóak a honlapunkon. Ugyanakkor, én nem firtattam soha, hogy az Ön által elnökölt egyesület (

Család, Gyermek, Ifjúság Kiemelkedően Közhasznú Egyesület

), vajon 2010 előtt mennyi támogatást, és honnan kapott. Azt sem latolgattam soha, hogy ezeket a támogatásokat mire költhették (ötték) el (

egyrészt semmi közöm hozzá, másrészt nem is érdekel

), a jó szándékot feltételezve. Sajnálatos módon, ezt még csak meg sem tudja tekinteni a ráérő érdeklődő, hiszen az Önök honlapjáról, pont a 2010 előtti időszakról/évekről hiányoznak a közhasznúsági beszámolóik.

No, de sebaj.

Számomra ennek tényleg nincs jelentősége. Bizonyos közszereplők részéről a sokféle, több témában is közzétett véleményeikből számomra úgy tűnik, hogy valaki/valakik, esetleg megsérthették az érdekeiket. Ha így van, ezt nagyon sajnálom. Bizonyára mindenkinek nehéz lehet az ilyen helyzeteket feldolgoznia magában. Ami egyéb vonatkozásokban a személyes benyomásaimat illeti, én úgy érzékeltem a korábbi hosszú években, mintha afféle megkülönböztetett szakmai/szakmapolitikai helyzetet élvezhetett volna mindaz, amit egyes kiváltságosok képviseltek. Nem firtatom ennek létjogosultságát sem, hiszen egyébként is rendre nyilvánvalóvá szokás tenniük bizonyos közszereplőknek, hogy hol és miben vállalnak jelentős szerepeket. Számomra úgy tűnik, még mindig akadnak olyanok, a nevelőszülők mindezidáig kötelező „FIKSZ” képzésével kapcsolatban is, akiket komoly szálak fűztek és fűznek a mai napig a korábbiakban, állítólagosan jól bevált képzési metódushoz, és ahhoz a rendszerhez, melynek akár véleményezői, esetleg szakmai alakítói is lehettek. Az igazat megvallva, én annyira nem tartom elégségesnek a „FIKSZ” képzés mélységét és az abban rejlő értékeket sem fedezem fel annyira, mint esetleg mások. Sokan megfogalmazták már a szakmában is, hogy az elgondolás jó ugyan, de nem ad olyan mély felkészültséget önmagában a „FIKSZ” képzés csupán 60 órája, mint amekkora a vállalás súlya, vagy annyit, mint amire igazán szükség volna. Azt már nem is találgatom, hogy másoknak/valakiknek ehhez a képzéshez, fűződhetett-e bárminemű érdekeltsége.

Nos, én úgy vélem, hogy ami volt, azt napjainkra meghaladta valami más. Leginkább a hazai gyermekvédelmi szakellátásban megjelenő új igények és a társadalmi változások adta új felismerések, valamint az ezekből adódó kihívások. Mindez persze semmit nem vonhat le annak a bizonyára áldásos időszaknak az értékéből, amit oly sokan élvezhettek. Azonban napjainkra úgy fest, hogy nem csak Önnek vannak e témáról gondolatai, hanem más szakmai közreműködőknek is van véleményük. Azt szintén sajnálom, hogy ezeket a „más szakmai közreműködőket” ugyanakkor és ugyanott nem hallgatták meg azok az emberek, amikor ezeknek bizonyos részük esetleg csakis a kiváltságosokra figyelt. Kicsit örülök annak, hogy ezúttal mások is felelősséget kaphattak. Tudja Mária, a személyi véleményelsőbbségek sem örök dolgok. Ezzel bizony kalkulálnunk kell, és ez igaz mindannyiunkra – rám is. Igazán nem akarom lelombozni, de kérem, higgye el, az ÁGOTA Alapítványnak még csak ehhez sincs annyi köze, mint amennyi jó volna, ha lenne! Az Apor Vilmos Katolikus Főiskolai Kar dolgozta ki azt a tananyagot, ami reményeink szerint hasznos lehet majd a nevelőszülők felkészítésében. Csak megköszönni lehet ez irányú erőfeszítéseiket! Üdvözölni tudom ezt a kezdeményezést, és az külön öröm számomra, hogy nemcsak a szakellátásban érintettek véleménye kerülhetett elő. Én nem gondolom, hogy mindig csak mi, akik ebben a szakellátásban nyakig benne vagyunk, hogy csak mindig mi tudhatnánk azt, hogy kinek mi a jó. Sokszor azok látják legjobban az igazságot, akik kicsit távolabbról figyelik azt. Elhiheti, sok tanulság árán tanultam ezt meg.

Kedves Mária!

A hazai gyermekvédelmi szakellátás

sport hasonlattal élve

, egy kisebb fajta társadalmi pálya. Talán egyesek szerint nem ér fel nagyságrendjét tekintve az egészségügy vagy oktatásügy kihívásaihoz. És bár kis pályának tekinthető mindez, számomra mégis ez az a hely ahol tennivalóm van. Nincsenek illúzióim afelől sem, hogy egyesek, esetleg ezen a kispályán is nagy játékosnak tarthatják saját magukat, de kérem, higgye el velük összefüggésben,

mi nem ugyanazon a pályán játszunk.

Mindenkit, a maga hívatás-vállalásának a velejárói vesznek körül. Engem pedig több mint 20 ezer gyermek és fiatal. Nekem, főként csak velük van dolgom. Most is

csupán

azért

reagáltam a felvetéseire

, mert időszerű volt.

Nem szokásom kéretlenül hallatni másokkal a kritikáimat!

Többet nem is kívánok ezzel a témával foglalkozni, és bár nincsenek illúzióim afelől sem, hogy ezt esetleg valakik tovább forszíroznák, én már azt sem szeretném lereagálni. Ön, egy korábbi kommentjében hivatkozik a nemzetközi tapasztalataira és az évtizedekre, ami a hitelességét minden bizonnyal alá is támasztja. Én nem hivatkozom semmire, és nem kívánom felsorakoztatni szakmai referenciáimat sem. Csupán annyit jegyeznék meg, azt is csak halkan, hogy

40 éve vagyok a hazai gyermekvédelemben.

Persze mindebből, még semmi sem következne, ha ennek az időnek csaknem felét nem arra fordítottam volna, hogy sorstársaim életét jobbá, de legalább elviselhetőbbé tegyem. Az én pályámon a labdaszedői szerep is megtiszteltetés, ha azzal szolgálhatom sorstársaim életét. Kérem, a jövőben kerülje a velünk kapcsolatos félreérthető véleménynyilvánítást.

A mindezidáig végzett szakmai munkássága iránti nagyrabecsüléssel

Kothencz János, az ÁGOTA alapítója