Az első szabad szegedi rádió 1956-ban szólalt meg + FOTÓK

Szeged első szabad rádiója a Kálvária dombon kapott emléktáblát, amit az egyetlen ma is élő egykori munkatárs, Pálházi Ernő leplezett le.

„Itt a Széchényi rádió, Szeged első rádiója a forradalom szolgálatában” – hangzott fel az első mondat 1956. október 26-án kora délután az éterben. A Kálvária téren, a diktatúra áldozatainak emlékművénél az Élhető Szegedért Egyesület szervezésében

Zombori István

történész idézte fel a rádió emlékét, elmondva, hogy az éteri kommunikáció meghatározója volt a fölkelésnek. Nemcsak azért, mert a fegyveres események a rádió ostromával teljesedtek ki, mivel nem voltak hajlandó a Kossuth Rádió akkori vezetése felolvasni a MEFESZ követeléseit, hanem azért is, mert ekkor merült fel az igény vidéki rádiók megalakulására is. „Két dolog kellett a sugárzáshoz: megfelelő készülék és szakemberek.

Pálházi Ernőt

és

Molnár Tibort

, a MÁV rádiós rendszerének üzemeltetőiként kérte fel a nemzetőrség, hogy segítsenek egy állomás létrehozásában. Először a rendőrségi adót vizsgálták meg, de az kicsinek bizonyult, így a vasút nagyobb teljesítményű készülékét építették át, és tudtak vele sugározni a déli régióban” – idézte fel a korabeli eseményeket a történész. Hozzátette, a Széchenyi rádióra gondolva tartsuk szem előtt azt is, hogy a modern média által sugárzott téves eszméktől - melyek a nemzetek szükségtelenségét, az emlékek feledését sugallják - tartsuk magunkat megfelelő távolságban. Az 1956-os forradalomról

Nógrádi Zoltán

országgyűlési képviselő beszélt, kiemelve, hogy a kommunisták kíméletlen, terrorista rendszerében egy valamiben nagyot hibáztak, nem hittek a lélekben, abban, hogy az ember nem csak fizikai test. „A testet lehet rabláncra fűzni, de a lelket nem, minden ellen vétettek, ami isteni és ember; és ez lett a vesztük. A lelkek nagy összekapaszkodásaként kitört az 1956-os forradalom, amely a Szovjetunió történetében a legnagyobb felkelés volt, mely a világ legnagyobb hadseregét tudta térdre kényszeríteni. A lelkek abban is nagyok, hogy a sajnálatos bukást is el tudták viselni, a börtönt, az üldöztetést, a bitófát, de az emlékét tovább éltették, és ez az emlék lehetett a kiindulópontja az 1989-es rendszerváltásnak is” – mondta beszédében a politikus, majd szólt arról is, hogy szinte minden évszázadban küzdenünk kellett létünkért. „Ehhez az erőt a lelkeknek egy mondat adhatta meg, ami imáinkban is visszaköszön: dicsőség Istennek, békesség az embereknek!” - így Nógrádi. Pálházi Ernő az emléktábla avatása és a koszorúzás előtt megköszönte az emlékezést, és felsorolta a Széchenyi rádió munkatársait. Molnár Tibor és

Brandeburg Beatrix

már nem élnek,

Oláh József

pedig eltűnt. Annyit tett még hozzá szavaihoz, hogy a forradalmi események számára egy nagyon fontos dolgot is üzennek: „az igazság halhatatlan”.