Állati terápiák Szegeden is – kúsznak, másznak, repülnek + FOTÓK, VIDEÓ

Bár Magyarországon még gyermekcipőben jár az állatasszisztált foglalkozás, a terapeuták és négylábú segítőik eddigi sikereikkel azt bizonyítják, foglalkozásaikon jelentős fejlődést képesek elérni. Mancsos segítséget pedig nemcsak a gyógypedagógusok, hanem a normál tantervű intézmények, valamint a szociális otthonok is igénybe vesznek.

Az állatterápia számtalan területen hasznosítható, segíthet a tanulási, a családi problémák leküzdésében, megszabadíthat a lelki terhektől, és nem utolsósorban segít a fejlődési rendellenességgel élők és a mozgáskorlátozottak fejlődésében. Majdnem minden állatból válhat terapeuta, legyen az kutya, macska, hörcsög, madár vagy hüllő, viszont komoly előírásoknak kell megfeleltetni őket: ne legyen agresszív, szeresse a simogatást, legyen egészséges, és kontroll alatt lehessen tartani a kedvencet. Magyarországon is nagy sikerekkel alkalmazzák ezt a módszert, de egyelőre gyermekcipőben jár, mivel kevesen fogadják el az állatok asszisztáló képességét.

Patás segítők

Tiszai Tímea

szegedi gyógypedagógus és lovas terapeuta már tíz éve foglalkozik asszisztált állatterápiával Cincér utcai „munkahelyén”. Két saját ló közreműködésével fiatal és felnőtt autistáknak, Down-szindrómásoknak, beszédproblémával küzdőknek és értelmileg sérülteknek segít a fejlesztésben. Alapvetően ugyan azokkal a fejlesztő módszerekkel dolgozik, mint a többi gyógypedagógus, patás munkatársai mégis plusz élményt nyújtanak a problémákkal küzdőknek. Tiszai Tímea elmondta, közülük többeket először megrémít a lovak közelsége, de általában néhány foglalkozás után megszokják az állatokat. Mindent kicsiben, apró lépésekben haladva kezdenek: először közösen megismerkednek a pacikkal, ápolgatják és vezetik őket, majd amikor elég bátorságot gyűjtöttek a terápiára szorulók, meg is ülik őket. Miközben különböző feladatokat teljesítenek, fejlődik a mozgáskoordinációjuk, valamint képesek lesznek sajátos kommunikációt kialakítani a hátasokkal. A lovas terápia nemcsak a fejlesztésre szoruló gyermekeknek, hanem a szülőknek is nagy élmény, hiszen kismértékben ők is részt vehetnek a foglalkozáson. A gyógypedagógus úgy fogalmazott, a szülők felüdülve fogadják ezt a fajta gyakorlatot, mivel gyerekük ilyenkor kicsit kiemelkedhet abból az általános közegből, ahol mindennapjait éli.

Luca megmutatta, milyen bátor!

A hatéves Luca Tiszai Tímea egy korábbi segítségre szoruló betege volt, akit mára a súlyosan autista minősítésről közepesre sikerült fejleszteni. Látogatásunkkor kezdetben kicsit félénken viselkedett, de anyukája jelenléte és közreműködése hamar megnyugtatta. Először répával etették a lovat, majd a hátán ülve kicsiket, végül egyre nagyobb köröket tettek a karámban. Lucának a séta közben a gyógypedagógus utasítására játékos feladatokat kellett teljesítenie: színes karikákat tett a lábára, képeket kellett leutánoznia, számolta a megtett köröket és ritmikusan dobolt a combján az elszavalt versikére. A kezdeti félelem ellenére 30 perc elteltével már nyoma sem volt a riadalomnak.

Négylábú kórházi dolgozók – az idősek is várják az ebeket

Szerencsés Tilla, a Tappancs Állatvédő Alapítvány kuratóriumi tagja hazai visszamaradottságunkra világított rá. Míg az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában abszolút bevett szokás, hogy kutyák és macskák terápiás céllal látogatják a kórházakat, addig itthon a legtöbb intézménybe idegenkedve engedik be őket. Mint mondta, az állatok közelsége bizonyítottan pozitív hatással van az emberi szervezetre, amit ők legújabb projektjük, az idősek otthonában tett látogatás során tapasztaltak meg saját bőrükön. Erdélyi Noémi terápiás kutyavezetővel és az ő négylábú segítőivel azt vették észre, nemcsak a mókázás, hanem a foglalkozások utáni vágyakozás is jó hatással van az idősekre. Azzal, hogy feladatokra sarkallják az ebeket, részben megmozgatják az intézet lakóit is: a kutyák visszahozzák az eldobott labdát, követik a szóbeli utasításokat. A Tappancs jövőbeni tervei között szerepel, hogy ezeket a foglalkozásokat 2-3 havi rendszerességgel ismételjék. http://www.youtube.com/watch?v=pEzcKzBAWFg

A tanácsadó szakpszichológus válaszol

Számos kutatás látott már napvilágot arról, hogyan tudnak segíteni az állatasszisztált foglalkozások. A kiinduló pont mindig az a tény, hogy akik otthonukban kisállatot tartanak, mérhetően boldogabbak, és könnyebben alkalmazkodnak társas kapcsolataikban. Arra, hogy pontosan hogyan és miért alakulhat ki ez a különleges kötelék ember és állat között, még senki sem tudja a konkrét választ, de a pszichológia egyre inkább törekszik rá, hogy folyamatában is megértse. Kígyós Tamás szegedi tanácsadó szakpszichológus elmagyarázta, a lényegi különbség a kommunikációban és az empátiában keresendő. Példának okáért egy bizalmatlansággal küzdő páciens hamarább el tudja engedni magát egy kisállat mellett, mint egy szakember rendelőjében. Az állat segítségével gyakorolhatja az empátiát, megtapasztalhatja a feltétlen elfogadást és figyelmet, és olyan pozitív mintázatokat kap, amelyek segítenek a korábbi sérülések helyrehozásában: bízni fog a külvilágban, esetleg újra megtanul szeretni. Mint azt a tanácsadó elmondta, nem terápiás célzattal normál tantervű iskolákban, óvodákban és otthonokban is tartanak állatasszisztált foglalkozásokat, például azért, hogy fejlesszék a társak egymás közötti kommunikációját. Arra is jócskán akad példa, hogy egy természeti katasztrófa, esetleg merénylet után terápiás kutyák segítségével próbálják meg feldolgozni a traumát a túlélőkben.

Gaál Bernadett