Népszámlálás: példátlanul felgyorsultak a hazai szekularizációs folyamatok

Az elmúlt tíz évben példátlanul felgyorsultak a hazai szekularizációs folyamatok, a három nagyegyház híveinek összesített aránya egyetlen évtized alatt 73-ról 53 százalékra olvadt a 2011-es népszámlálás tavasszal napvilágra hozott végleges eredményei szerint - olvasható az evangelikus.hu-n megjelent tanulmányban.

A Magyarországi Evangélikus Egyház honlapján közzétett,

Harrach Gábor

jegyezte összegző írás szerint a szekularizáció Budapesten volt a legerősebb, itt 2011-re a három nagyegyház híveinek lakossági rátája 40 százalékra csökkent. A történész és szociológus szerző megjegyzi: a vallástalanodás Budapest V. kerületében volt a legintenzívebb: míg 2001-ben a kerület lakosságának még 65, addig 2011-ben már csak 36 százaléka kötődött a három nagy keresztény egyház valamelyikéhez, s ezzel az öt legvallásosabb kerület egyikéből az öt legszekularizáltabb közé került. A tanulmány szól arról is, hogy a főváros és Békés megye, nagyobb földrajzi léptékben pedig a központi térség (Budapest, Komárom-Esztergom, Fejér és Pest megyék) és a Délkelet-Alföld (Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar és Csongrád megyék) alkotja az elvallástalanodás két fő területi centrumát. Budapest esetében az urbanizált társadalmakat jellemző modernizációs trendek következményeinek tudja be a szerző ezt az adatot, Békésben pedig történelmi okra vezeti vissza az elvallástalanodást, ugyanis véleménye szerint ott az átlagosnál drasztikusabban érvényesült a kommunista antiklerikális politika, ami általában az erőteljesebb délkelet-alföldi szekularizációra is magyarázatul szolgálhat. A szerző rámutat: a nagyegyházak utánpótlási bázisa elmarad az országos átlagtól, míg az elöregedettsége meghaladja. A vallástalanok esetében ugyanakkor a magas utánpótlási arány az idősebb korcsoportok alacsony szintű jelenlétére vezethető vissza, vagyis arra a tényre, hogy az 50 év felettiek már a 2001-es népszámláláskor is nagyobb arányban döntöttek a válaszmegtagadás lehetősége, mint a felekezetenkívüliség megvallása mellett. Harrach Gábor emlékeztet arra: az elvallástalanodással nem újszerű jelenségről, hanem egy évtizedekkel korábban megalapozott folyamat felgyorsulásáról van szó, ez a magyar társadalomban a hatvanas évek elején - tehát a Kádár-rendszer konszolidációjának idején - vált tömegessé, a kommunizmus összeomlása után pedig a várakozásokkal ellentétben elmaradt a vallási reneszánsz. Mint írja, ezzel a folyamattal párhuzamosan a felekezet nélküliek (másképpen: vallástalanok), valamint az ebből a szempontból "rejtőzködők" arányának növekedését jelzik az adatok. Harrach Gábor rámutat: a legfontosabb kérdésre - hogy a 2,7 millió "rejtőzködő" között hogyan oszlanak meg a vallásosak és a vallástalanok - nem adható egzakt válasz, "csak valószínű és kevésbé valószínű lehetőségek vannak". Valószínű lehetőségként említi, hogy a felekezethez nem tartozók száma és földrajzi eloszlása - a rejtőzködőkkel ellentétben - tíz év alatt csak keveset változott, ami azt a verziót támasztja alá, hogy az elmúlt évtizedben eltűnt hívek nagy része nem a vallástalanok, hanem a rejtőzködők csoportját gyarapította, és fordítva: a rejtőzködővé vált tömegek nagy része elsősorban a korábbi hívők köréből került ki. Tanulmányában a szerző kiemeli: bár Magyarországon a szekularizáció "szabályszerűen zajlik", azaz magasabb vallásosság a falvakban élők, az idősebbek és az iskolázatlanabbak körében, a gyakorlatban ez nem mindig érvényesül, az evangélikusoknál például a lakossági számarány a végzettségi szinttel együtt emelkedik. Meglátása szerint nem lehet egyértelmű kapcsolatot kimutatni a gazdasági fejlettség és a vallásosság foka között, ugyanis az alacsony vásárlóerő Észak-Magyarországon és Dél-Dunántúlon a vallásosság viszonylag magas, a Délkelet-Alföldön azonban alacsony szintjével jár együtt, a magas vásárlóerő pedig a fővárosban és tágabb környezetében gyenge, Nyugat-Magyarországon viszont erős vallásossággal társul. Harrach Gábor megállapítja: a felekezeti kötődések és a jobboldali szavazatok megyei arányszámai között van pozitív összefüggés, a radikális jobboldali szavazók esetében viszont nem mutatható ki ilyen típusú kapcsolat. Arról is írt, hogy a baloldali, illetve liberális szavazók aránya nem a felekezet nélküliek, hanem a vallásukat eltitkolókkal kapcsolható össze, hipotézise szerint pedig a válaszmegtagadás egyfajta ellenzéki önkifejezésként is értékelhető. Mint hozzátette: a vallásukat eltitkolók fele a nemzetiségi hovatartozásáról sem nyilatkozott.