Dorozsma második honfoglalójára emlékeztek + FOTÓK

Orczy Istvánról készült festményt adományoztak a báró nevét viselő általános iskolának az első Dorozsmai Kun Találkozó keretében.

Filmvetítéssel egybekötött rendhagyó történelemórán ismerhették meg a kunok eredetét az Orczy István Általános Iskola diákjai, majd látványos hadi bemutatót tartottak az intézményben. Ezzel is Dorozsma „második honfoglalójára”,

Orczy István

jászkun kapitányra emlékeztek. A városrész neki köszönheti mai létezését, hiszen a török hódoltság alatt gyakorlatilag kietlen térségbe ő költöztetett Heves és Nógrád megyékből kun, jász és palóc családokat 1718-ban. Egy évvel később Orczy községgé nyilvánította Kiskundorozsmát, ami számtalan viszályt keltett Szegeddel, akárcsak a betelepítések. A báró portréját

Simon Ferenc

festette meg, s a találkozó alkalmából adta át az Orczy-iskolának. A festőművészt régóta foglalkoztatta, hogy megfesse a bárót, s akkor kezdett komolyabb kutatómunkába, amikor a Dorozsmai Füzetek 11. számát, illetve a találkozót készítették elő.

Tóth György

„Orczy István Dorozsma második honfoglalója” című kiadványának összeállításakor együttműködött a szerzővel. „A kutatások révén ismerője lettem a családnak, s emellett a barokk ruhakultúrának is, az összes létező anyagot elolvastam” – mondta el portálunknak. Dorozsmaiként a festőművész rendkívül büszke arra, hogy az ő alkotása díszítheti az iskolát.

Kovács Imre

kiskun kapitánytól megtudtuk, a régi kun hagyományokat az ezredfordulón élesztették újra, azóta vannak a Kiskunságnak kapitányai. „Hirdetjük és őrizzük a hagyományokat, célunk, hogy továbbadjuk azokat a felnövekvő generációnak, illetve sokszor szembesülök azzal is, hogy a felnőttek sem ismerik kun ősi múltunkat. A kunok több mint 770 éve települtek be Magyarországra, mindig segítették a magyarságot, igaz időnként – jellemüknél fogva – voltak negatív hangok is velük kapcsolatban. Legfőképp háborúk idején segítettek, és az ország talpra állításában” – magyarázta a kiskun kapitány. Hozzátette, a Kiskunságban, a Nagykunságban és a Jászságban él a kun hagyomány, amit igyekeznek életben tartani. Kovács Imre az ünnepségen kijelentette, mindannyiunknak kötődnünk kell múltunkhoz, saját örökségünkhöz. „Hiszem, aki ragaszkodik az övéihez, az otthonához, a szülőföldjéhez, az áll két lábon e földön” – fogalmazott.

Báró Orczy Ágnestől megtudtuk, már gyerekkorukban úgy nevelték őket, hogy pontosan tudták, kik voltak a családjukban, akik tettek az országért. „Annak idején nem csak gazdagnak kellett lenni, hanem tenni is kellett a hazáért. Maguk is láthatják, itt is csinált valamit, nem csak a maga hasznát kereste Orczy István” – fogalmazott. A jelenleg nyolcvanéves bárónő a szocializmus idején sok nehézséggel szembesült, hiába tanult nevelőnőitől meg franciául és németül, amikor az ózdi vasgyárban jelentkezett egy állásra, amihez francia nyelvtudás elzavarták, mondván: „ez egy nagyüzem, semmi szükség nincs itt bárónőkre, mars ki!” – emlékezett vissza. A bárónő családja később mindenét elvesztette, tőlük gyakorlatilag az utolsó tégláig mindent elhordtak, ezért is emlékszik vissza örömmel azokra az időkre, amikor azt láthatta, hogy családja révén is épül-szépül a környezet. A dorozsmai iskolának adományozott festmény nagyon tetszett neki, portálunknak elmondta, a művész nagyon jól eltalálta például báró Orczy István szemszínét. Kosik Dénes fideszes önkormányzati képviselő megköszönte a festmény elkészítését, amit a Petőfi Sándor Művelődési Ház és a részönkormányzat nevében adtak át az intézménynek. Az első Dorozsmai Kun Találkozó keretében mutatták be az Orczy Istvánról szóló füzetet, emellett „Kunok a magyar könyvekben” címmel kiállítás nyílt a Somogyi-könyvtár Dorozsmai Fiókkönyvtárában.