„A bőrszínt nem lehet levakarni” – az integráció kulcsa az oktatás + FOTÓK

Hibás megközelítés, hogy a telepi cigánysággal azonosítanak egy kisebbséget, és a társadalom zöme bűnözőket lát bennük. A romológus és a helyi cigány vezető egyaránt úgy látja, helyzetük javításáért helyben kell tenni, s felzárkózásuk egyik legfontosabb eszköze az oktatás.

„Afelé hajlunk, hogy elfogyott a társadalomból a tolerancia, vagy szereti valaki a cigányokat, vagy nem. Kevesebben szeretik, s beállnak a sorba, mert ha támogatják a romákat, akkor úgymond a körön kívülre kerül. Nem hiszem, hogy ez a megoldás, be kellene látni, hogy ez csak a konfrontációhoz fog vezetni” – magyarázza

Hajdú Géza

romológus. A szakember hozzátette, messze nem egységes a cigányság, különböző csoportjaiknak eltérő törekvéseik vannak. Problémát okoz, hogy a cigányság gerincét képező 30-40 éves korosztály arra panaszkodik, hogy a mai gyerekek kezelhetetlenek, mennek a maguk feje után, nem hallgatnak szüleikre. Ezért sem lehet központilag, felülről megmondani, miként érdemes kezelni a cigánykérdést. Hajdú Géza az egyik legnagyobb gondnak azt tartja, hogy semmilyen programot nem visznek végig, mindenbe csak belekapnak, a pályázatok is csak határozott időre szólnak, így pedig tapasztalatai szerint nem lehet tartós eredményt elérni. Megjegyezte, a cigányság helyzetén nem lehet úgy javítani, hogy négy évre tervezünk, s aszerint változtatunk romastratégiát. Leszögezte, minél tovább várunk, annál nagyobbak lesznek a társadalmi különbségek, annál több lesz a munka e téren, s ezzel arányosan többe fog ez kerülni az egész magyar társadalomnak. „Beszélhetünk foglalkozásról, szociális helyzetről, bűnözésről, egy dolgot tudomásul kell venni: ezek a hátrányok egymást erősítik, és nem tud kilépni egyikből vagy másikból. Az egész problémahalmazzal komplexen kell foglalkozni.”

Tipikus hibának azt tartja, hogy úgy akarják sokszor megmondani, mi a jó a cigányoknak, hogy meg sem kérdezik őket, s egyáltalán nem ismerik például szokásaikat, hagyományaikat. „Ha ők külön iskolát akarnak, akkor hozzuk létre, de ha nem szeretnék, akkor nem kényszerítem őket külön iskolába. Figyelembe kell venni, eltérő fejlettségi szinten állnak, van közülük, aki nem akarja, hogy a gyereke cigányul tanuljon, hanem azt szeretné, hogy magyar iskolába járjon, mert azt gondolja, így boldogulhat. Ő már az asszimiláció valamilyen fokán áll, őt ebben kell segíteni. Ezért is kell mikroközösségek szintjén kezelni a helyzetet” – részletezte. Ahhoz, hogy a cigányság sikeres oktatásáról beszéljünk, három alapvető kérdést kell tisztázni Hajdú Géza és cigány oktatási szakértők szerint egyaránt. Forrai R. Katalin, a Pécsi Tudományegyetem Romológiai és Nevelésszociológia Tanszék vezetője is arról írt, hogy először is meg kell vizsgálni, hogy mekkora a cigányság lemaradása a többségéhez képest, s ez milyen kihatással van a cigányság egészére. Ezen felül fel kell tenni azt a kérdést, hogy mennyire képes az oktatási folyamat a hátrányokat kiegyenlíteni. Harmadik alapkérdés, hogy milyen oktatási modell alakítható ki, ami a cigányság törekvéseit, integrációját képes elősegíteni.

Minden évre jut egy Olaszliszka...

A médiából a cigányokkal kapcsolatos hírek 80%-a negatív. Az olyan események, mint ami Olaszliszkán történt, Pécsen vagy 2013 elején Szigethalmon, egytől-egyig komoly visszalépést jelentenek a cigányság helyzetének kezelésében, pláne megítélésük javításában. A romológus hangsúlyozta, megfelelő büntetést kell adni az elkövetőknek, nem akar felmenteni senkit az adott ügyekben. „Ha valaki gyilkos, akkor annak nem ebben a társadalomban van a helye. De ne felejtsük el, ahhoz igencsak hosszú út vezet, hogy valaki gyilkossá váljon, a felelősség nem csak az adott személyé” – jegyezte meg. A romológus úgy látja, a társadalom félelmére apellálnak sokak, és valószínűleg ez is lesz az a mozgató erő, hogy a helyzet meg kell oldani. A félelem azonban nagyon rossz tanácsadó, tapasztalatai szerint csak a szeretetre és a szimpátiára, bizalomra, kölcsönösségre építve lehet elkezdeni a cigányokkal dolgozni vagy tanulni. „A bőrszínt nem lehet levakarni, meg egyáltalán, minek is? Hogy ne legyen büszke a fajtájára, a származására? Mi is büszkék vagyunk magyarságunkra, a cigányságnak is adjuk már meg a lehetőséget, hogy cigány legyen, az emberi méltóságát, és hogy ezért ne kelljen lehajtania a fejét” – fogalmazott Hajdú Géza romológus.

Fokozódó ellenszenv

Nem most kezdődött a „cigányozás”, de hogy ez fokozódik-e, nem tudja megmondani Szirtesi Zoltánné. Egyértelműen megfigyelhető szerinte, hogy a nem cigány emberek bizalmatlansága növekszik, sokan, ha cigányt látnak, elkerülik, átmennek az út túloldalára. „Igaz a sajnálat nem a legjobb kifejezés, de azokat a cigányokat sajnálom, akik ezeknek a mocskolódásnak az áldozatai, mert egy átlagember az utcán nem fogja kiválogatni, hogy ez a rendes cigány, amaz meg a balhés. Ebben a kérdésben nagyon nagy felelőssége van az államnak” – hangsúlyozta. A feszültségek fokozódásának egyik okát abban látja, hogy ma Magyarországon a lakosság jelentős része él rossz körülmények között, s így gyakorlatilag mára elfogyott a türelem. Nem tartja szerencsésnek, hogy a bűzözést nemzetiségekre bontják, hiszen cigánybűnözésről beszélnek az emberek, de olyan nemigen hallani, hogy „románbűnözés”, tót- vagy „magyarbűnözés”. „Ha pedig mégis nemzetiségi alapokra helyezik, akkor kérdem én, arról miért nem esett szó sehol, hogy a szigethalmi késelés áldozatai is cigányok voltak? Az látszott a képeken, hogy úgymond másfajta cigányok voltak, de úgy volt feltüntetve az eset, mintha a magyarokat gyilkolászták volna, és a Kozma-gyilkossághoz hasonlították az esetet” – vetette fel. Minél jobban kiélezik az ilyen helyzeteket, annál nagyobb lesz az emberek ellenszenve Szirtesi Zoltánné meglátása szerint. Ezt bizonyítja, hogy a szigethalmi késelés kapcsán azok a cigányok, akik többre vitték, nem igazán akartak kiállni, s megvédeni a cigányságot. „A rendszerváltás környékén a magyar társadalom nem bántotta a romákat, ám mára eljutottunk odáig, hogy a többségi társadalom bűnbakot keres, és a cigányságban találta meg. Ezzel kiválóan el lehet terelni a figyelmet más problémákról. Áldozatai vagyunk ennek a politikának, mert ez nem más, a Magyar Hírlapban megjelent cikk egyértelműen politikai haszonszerzésből íródott” – vélekedett Nagy Mihály. A Szegedi Cigány Nemzetiségi Önkormányzat elnöke feltételezi, ez már a 2014-es választási kampány „előszele”, és sértőnek tartja, hogy így akarnak szavazatokat szerezni. „Gönczöl Katalin felméréseiben kimutatta, hogy a cigányság létszámához képest nem igaz, hogy felülreprezentált a bűnelkövetésben. Az más kérdés, hogy ha a Kolompár Jóska ellopta a szomszéd tyúkját és már háromszor megtette, akkor többet fog tettéért kapni” – fűzte hozzá Szirtesi Zoltánné. Megjegyezte, közel négymillió ember él a létminimum alatt, s bár ez nem ad magyarázatot vagy felmentést senkinek, de enni mindenki akar...

Antiszegregáció, romastratégia – gyakorlatilag csak papíron?

„Van egy csodálatos antiszegregációs törvényünk, amit sok helyen elismertek, csak én azt nem látom, hogy mi az eredménye. Elhiszem, hogy nagyon sokba kerül, és azt is, hogy talán fölöslegesen költjük el ezt a pénzt, mert addig, amíg ilyen magas a munkanélküliek rétege, addig nem lehet mit kezdeni a cigányokkal” – szögezte le Szirtesi Zoltánné. Farkas Flórián kijelentetésére, nevezetesen hogy százezer cigány kap munkát, megjegyezte, nem tartja helyesnek, mert úgy látja az csak újabb társadalmi feszültséghez vezet, ha hasonló szinten élő emberek közül a cigányokat emelik ki. Egy jóléti társadalomban működhet a pozitív diszkrimináció, de hazánk jelenlegi helyzetében ezt nem tartja támogathatónak. Nagy Mihály emlékeztetett, a jelenlegi kormány ígért a cigányságnak valamit, kidolgozott egy programot, aminek szerinte van értelme, s vannak megyék, ahol már elkezdődött a munka. Reméli, hamarosan Csongrád megyében is lesznek eredmények. Mindez azért fontos Nagy szerint, mert ahogy fogalmazott, „az iskolázatlan szülők gyerekei pár éven belül olyan hátránnyal lesznek, amivel mi már nem tudunk mit kezdeni”. Az oktatás fontosságát hangsúlyozta, s ebben a munkában az egyik legjobb kapaszkodó a tavaly megnyílt roma tanoda.

Nem a telepi romák jelentik a cigányságot

Sok esetben a cigánytelepeken élőkkel azonosítják az egész cigányságot, megfeledkezve arról, hogy ott pár százan élnek, míg Szeged tekintetében a romák száma meghaladja a háromezret. Szirtesi Zoltánné ezt komoly hibának tartja, s megjegyezte, sokszor a médiában is a nyomortelepeket mutatják, ezzel a többi cigányt is ledegradálva. A Cserepes sori telepen járva többen elmondták, legnagyobb gondjuk, hogy nem találnak munkát. Ha közfoglalkoztatási vagy egyéb programba bekerülnek, akkor is egy, maximum két-három hónapig van rendes állásuk. Volt, aki azt sérelmezte, hogy azért nem veszik fel sehova, mert cigány származású, hiába keres akár részmunkaidős állást is. A Cserepes soron gondot okoz a sok kóbor eb is. Portálunknak többen elmondták, nem egyszer fordult már elő, hogy esténként autókkal oda hozzák ki megunt házi kedvenceket, egyszerűen megállnak kocsijukkal és kiteszik a kutyákat. Az előítéletekkel nem foglalkoznak különösebben, mint mondják: már megszokták.