Utánajártunk, hogy a szegedieknél hogyan zajlik a húsvét: a fiúk járnak-e locsolkodni, a lányok pedig várják-e a locsolókat, avagy vállalják az elhervadás kockázatát.
„Én minden évben festek tojást, és készülök húsvétra. Szeretem ezt az ünnepet, bár a locsolkodókat nem nagyon várom” - mondja délvidéki
Török Eszter
. „Nem a pénzért járok locsolkodni” - vallja a végzős erdész
Varga Tibor
. „Gyerekkoromban más volt a húsvét. Mára sajnos nem nagyon tartják. Az emberek elidegenedtek egymástól” - vélekedik az ünnepről és a hozzá kapcsolódó hagyományokról a nyugdíjas
Hell Márta
.
Gál Adrien a Szegedi Tudományegyetemen hallgatója. Szegedet a szívéhez nőtt, de csak a suli miatt tartózkodik itt, egyébként Kalocsán él. Ritkábban jár arra, de most az ünnepekre hazalátogat. Régebben tartották a húsvéti hagyományokat, mára azonban már ezek elkoptak. Idén már nem is várja a locsolkodókat – reméljük, emiatt nem fog elhervadni. Elmondta, amikor még otthon lakott, akkor minden évben jöttek a rokonok és a barátok locsolkodni, és várták is őket csokitojással és csokinyuszival, illetve mindig sütöttek valami finomságot. Nem nagyon kedvelte, amikor mindenféle illatú lett a haja, az pedig végképp meglepte, hogy egyszer szódával kapott, méghozzá jó alaposan. Természetesen, ha valaki délután ért oda, akkor már ő is visszalocsolt, és azt kifejezetten élvezte. Idén fogja befejezni tanulmányait Kalocsán a gimnáziumban Gál Bernadett. Hogy merre tovább, még nem tudja, de még az is lehet, hogy Szeged felé veszi az irányt, mert tetszik neki a város. Egyszer az egyik húsvétra kapott egy nyulat, amit nagyon megszeretett, de sajnos egy év után elpusztult. Szerinte idén már nem fognak menni hozzá locsolkodók, maximum rokonok, mert kezd kihalni ez a tradíció, és túl lusták a fiúk. Viszont amikor még jobban jártak locsolkodni hozzá, akkor volt ideje megtapasztalni mindenféle locsolástípust. Kapott már vödör vizet a nyakába, a szódával is találkozott, csak, hogy biztosan el ne hervadjon, sőt, még slaggal is megöntözték a szokásos kölnik mellett. A slagos sztori volt számára az egyik legemlékezetesebb, az anyukája közrejátszásával tudták kivitelezni a dolgot a fiúk. Általában sütikkel és csokival várta a locsolkodókat, de a barátai szívesen fogadták a sört is. A 19 éves Török Eszter Szerbiában él, de mivel az egyik kedvenc városa Szeged, így viszonylag sűrűn megfordul itt. Szórakozni is szokott ide járni, leginkább a SZOTE Klubot kedvelte, nagyon sajnálta, hogy bezárt. Modellként dolgozik, ezáltal kijutott Törökországba, ahol három hónapot töltött, és nem olyan rég jött haza. A húsvétot kifejezetten szereti. Szívesen emlékszik vissza arra, amikor gyerekkorában szedték a füvet a nyuszinak, vagy tojást kerestek. Még most is szoktak tojást festeni, ez az idén sem marad el. Élvezi a húsvéttal járó hagyományokat, bár a locsolkodókat annyira nem várja. Minden évben előfordul, hogy valaki vödörrel vagy szódával locsolja meg, van, hogy többen is. Próbálnak elbújni a lányokkal, de nem szokott sikerülni, így általában nem ők, hanem a fiúk járnak sikerrel, és mindig megöntözik őket. A böjtöt sajátosan próbálta betartani, úgy, hogy lemond valamiről, de mivel nem cigizik, és inni sem iszik, így nem nagyon volt miről. A kajáról nem akart, mert szereti a húsvéti ételeket. Varga Tibor a Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola tanulója, idén fog végezni. Szereti, amit csinál, élvezi, hogy kint dolgozhat a szabadban. A Békés megyei Nagyszénáson él, de Szegeden többet tartózkodik a suli miatt. Koleszos, de szerinte ott túl szigorúak, így Szegeden ritkán jut el bulizni. A húsvétot kedveli, miden évben megy locsolkodni a rokonaihoz. Nem azért jár locsolkodni, mert kap tojást, sört, esetleg pénzt, hanem mert találkozhat a rokonaival. A barátaival pedig este szokták megünnepelni a húsvétot, amolyan „locsolós húsvéti partival”. Ezeket kifejezetten szeretik. A böjtöt sose tartotta, és nem is áll szándékában. Járt már úgy, hogy délután ért oda az egyik helyre, és ahogy elmondta a versét, tojás helyett egy vödör vizet kapott a nyakába. Versként ahol lehet viccesebbet szokott mondani, mint például: "Sivatagban él a teve / Tele van a töke vele / Nálam van a töke leve / Meglocsolhatlak-e vele?" Mivel ezt nem lehet mindenhol elmondani, így a legtöbb helyen ezt szokta alkalmazni: "Felnézek az égre / A versemnek vége / Szabad-e locsolni?" Szegeden él, és itt is tanul a Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskolában Nagy Richárd. Most érettségizik, az után pedig maradna még technikumon. Sokáig kajakozott, azonban ezt abbahagyta és jelenleg küzdősportokat űz és kondizik. A 18 éves srác családjában tartják a húsvétot. A lányok otthon várják a fiúkat, ő pedig az öccsével megy locsolkodni. Ez egy eléggé megszokott hagyománnyá vált, bár idén elmarad, mert most a barátnőjét fogja meglátogatni. Így megszakad a tradíció, de jövőre lehet, hogy folytatódik. A böjtöt feleslegesnek tartja, meg eleve szereti azokat a kajákat, amik ilyenkor vannak. Volt már olyan húsvét, hogy bement locsolkodni, és egyből egy vödör vizet öntöttek rá, még a verset se tudta elmondani. Nem bánta, az ilyenek jó emlékek maradtak a számára. A locsolkodásért általában pénzt kapott, aminek természetesen örült – főleg ha sok jött össze –, de nem ezért járt megöntözni a lányokat, hanem, hogy találkozzon a rokonokkal, ismerősökkel. Náluk a versmondás úgy néz ki, hogy ő elmondja a rövidke versét, ami mindig ugyanaz: "Én már nagy vagyok / Verset mondani nem tudok / Majd jönnek a kicsik / És majd mondanak azok." Ezután pedig jön az öccse, ő is elmondja a versét, és jöhet a locsolás. Hell Márta nyugdíjas, ezelőtt pedig általános iskolában tanított. A kisiskolásokkal húsvétkor közösen festették a tojásokat, ablakdíszeket, kifestőket gyártottak, a fiúk pedig több verset is kaptak, amiből megtanulhatták a nekik leginkább tetszőt. Szívesen emlékezik ezekre vissza. Elmondása szerint az ő gyerekkorában sokkal nagyobb hagyománya volt a húsvétnak, mint napjainkban. Hozzájuk még csoportosan jártak a fiatalok locsolkodni, a kisebbek pedig az apukájukkal. Mára azonban ez a szokás kezd kimenni a divatból. Az emberek elidegenednek egymástól, sokszor még a szomszédait sem ismeri az ember. Budapesten valószínűleg még ennyire sem tartják ezt a tradíciót, mint itt. Az unokája például nem jár locsolkodni, az apukája nem szokta elvinni, inkább hazautaznak a fővárosból látogatóba. Sajnálja, hogy „kihalófélben” van ez a szokás, mert szerinte jó dolog. Épp munkát keres, és leginkább műszaki cikkekkel foglalkozó boltban szeretne elhelyezkedni Staud Tamás. A 27 éves srác Szlovákiában él a barátnőjével. Ritkábban van itthon, és mióta kiköltöztek, a húsvétot se tartják. Pedig régebben még a böjtöt is betartotta. Akkoriban szeretett locsolkodni járni, örült a csokitojásoknak és a pénznek is, mert arra költhette amire akarta. Anno, mindig ugyanazt a verset mondta – amit mindenki ismer -, a „Zöld erdőben jártam” címűt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
