Munkácsy-díjas festő a vásárhelyi Emlékpontban

Ismert emberek, kevéssé ismert oldalukról mutatkoznak be az Emlékpont közéleti estjén, a Közéleti Pontban. Március 21-én, délután öt órától Hézső Ferenc festőművésszel beszélget Blazovich Péter, az Emlékpont intézményvezetője a Munkácsy-díjas mester festői hitvallásáról, egyedi a vásárhelyi hagyományokban gyökerező, de semmi máshoz nem hasonlítható művészeti stílusáról, több évtizedes tanári pályájáról és családjáról.

Hézső Ferenc

jubileumi kiállítása januárban nyílt meg az Emlékpontban. Az idén 75 éves művész korán a szellemi élet vonzásába került; a neves zongorista-humorista,

Antal Imre

édesapja irányította

Füstös Zoltán

festőművészhez a cukrásznak készülő fiút. Nagy szerencséjének tartja, hogy a Képzőművészeti Főiskolára elsőre nem vették fel, mert 1956 után – ekkor érettségizett a Bethlen Gábor Gimnáziumban - változott a főiskola szellemisége, így a konzervatív, realista irányzattal szemben kialakíthatta egyéni stílusát mestere,

Pap Gyula

által. A képzőművészetin 1962-ben végzett. Az alkotás mellett 35 évig tanított: szülővárosában, illetve a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. Kezdetektől fogva tagja volt a Vásárhelyi Művésztelepnek. Művészete a vásárhelyi és az alföldi népélet iránt elkötelezett. Tiszteli a helyi képzőművészeti hagyományt, de formailag nem követője senkinek. Munkásságát több díjjal, többek között Tornyai-plakettel és Munkácsy-díjjal is elismerték. Művészetében Hézső Ferenc sajátos szimbólumrendszert teremtett, mellyel - saját elmondása szerint - "pofán akarja vágni" képei nézőit.