Mindenki forradalma – a nemzeti ünnep üzenete

1848 sikerének titka, hogy sikerült kidolgozni egy olyan politikai programot, amelyben a társadalom minden rétege megtalálta a maga számítását – mondta el a forradalomról Pelyach István, az SZTE Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszékének tudományos munkatársa.

1848 tavaszának, illetve az 1848/49-es forradalom és szabadságharcnak talán legnagyobb eredménye, hogy olyan mértékű társadalmi együttműködés, összefogás alakult ki, amelyre azt megelőzően és talán azóta sem volt példa – véli a történész.

Bizonyíték, nem ígéret

’48 tavaszát megelőzte a reformkor, melyben a magyar politikai elitet az a célkitűzés vezérelte, hogy előkészítsen és végrehajtson egy korabeli rendszerváltást. A régi feudális, gazdasági-társadalmi-politikai intézményrendszer helyébe egy működőképes, immár polgári alkotmányos elveken nyugvó társadalmat akartak felépíteni. „A polgári átalakulás megvalósítása ekkor a cél, csakhogy ehhez Magyarországon hiányzik a polgárság, így ezt a feladatot kénytelen a felvilágosult, liberális, reformorientált nemesség magára vállalni. A reformkor politikai nemzedéke – beleértve

Kossuthot, Széchenyit, Batthyányt

stb. – képes volt olyan politikai programot kidolgozni, amely mindenkinek nyújtott valamit, a társadalom minden rétege megtalálta benne a maga számítását” – magyarázta a történész. Abból indultak ki, hogy jóllehet egy nagy átalakulásnak mindig vannak vesztesei, de nekik is kell, hogy legyen valamilyen nyereségük is. A földesúr lemond a nemesi előjogokról, a jobbágyról, a robotról, cserébe kap egy működőképes birtokot, ahol bérmunkást alkalmazhat, jobb termést, piacképesebb árut várhat. Beindul egy olyan folyamat, ami a 18. század Nyugat-Európájában már beigazolta, hogy működőképes. A jobbágy pedig azt érzékeli, hogy először könnyítenek a helyzetén, majd 1848 tavaszán létrejön a jobbágyfölszabadítás, amelynek révén szabad ember lesz. A jobbágyság egy része földhöz jut, akinek telke volt, megkapta saját birtoknak. Ezek nem ígéretek, hanem tények voltak, melyek nagyon befolyásolták az embereket – hangsúlyozta a történész. Felidézte: a Rákóczi-szabadságharc nyolc éven át tartott, de ennyi idő sem volt elég ahhoz, hogy

Rákóczi

és a magyar nemesség maga mellé állítsa a társadalmat, mert csak félmegoldásokat tudtak felkínálni a társadalom nagy részének.

Társadalmi közmegegyezés

A történész portálunknak arról is beszélt, hogy 1848 azzal is újít, hogy ki kell nevelnie egy újfajta értelmiséget, egy új közigazgatási apparátusban részt vevő társadalmi réteget. Elindul egy társadalmi mobilizációs lehetőség, megszűnik a feudális viszony zártsága, és előre lehet jutni, lehet életpályát kialakítani. Mindez, valamint még sok más elem eredményeképpen ’48 tavaszára létrejön egy társadalmi közmegegyezés, és amikor harcra kerül a sor ’48 őszétől, mindenki úgy érzi, azért kell fegyvert fognia, vagy azért kell felajánlania a vágómarháját, a gabonáját a hadseregnek, mert olyan vívmányokat kell megvédeni, ami mindenki számára jelentett már akkor valamit, életminőségbeli változást – érvelt

Pelyach István

. A forradalomban jelentős szerepet játszottak a márciusi ifjakként emlegetett fiatal értelmiségiek,

Petőfi

és köre, akik a francia forradalom eszméin nevelkedtek és egy népi átalakulásban gondolkodtak. Petőfi és

Jókai

ekkor már idolok, nevet szerzett fiatal tehetségek. A vidék szavát megértve előremutató célokat fogalmaztak meg, és a népet sokkal szélesebb jogokhoz akarták juttatni – óriási hatást gyakoroltak a magyar társadalomra – emelte ki a történész.

Mítosz és történelem

1848 sorsfordító voltát nem kell magyarázni, kézenfekvő tehát, hogy számtalan kultusz, mítosz, legenda kapcsolódik hozzá. Egyike ezeknek, hogy március 15-én délután 3 órakor, mikor a pesti forradalmárok a tömeggel együtt a Nemzeti Múzeum előtt összegyűlnek, Petőfi ismét elszavalja a Nemzeti dalt. Pelyach István elmondta, történelmi forrásokkal igazolható, hogy – jóllehet aznap számos helyen megtette, de – ott és akkor a nemzet költője nem mondta el aznapra íródott költeményét. Hasonló mítosz

Táncsics Mihály

kiszabadítása a várbörtönből, ami a köztudatban egy kvázi ostromként él, valójában a budai Helytartótanács – mely a bécsi udvar Pestre kihelyezett végrehajtó hatalma volt – belátva a helyzet komolyságát (nota bene: március 13-án Bécsben is kitört a forradalom, 1848 januárjától Lombardiában és Velencében is „áll a bál”),

Nyáry Pálnak

, Pest vármegye alispánjának kérésére egy engedélyt nyújt át, hogy engedjék ki Táncsics Mihályt – sorolta a történész. Talán még több kultusz születik a szabadságharc leverése után: Kossuth-kultusz, Görgey-mítosz, Petőfi-, Széchenyi-, aradi vértanú-kultusz – vagyis egyes történelmi események fel- és átértékelődnek, a nemzet történelmi szemléletében sajátos fényt kapnak. „Szükség van ezekre, hiszen a legendák és mondák kijelölik a történelmen belül azokat a sorsfordító időszakokat, amelyek a nemzet számára meghatározóak, és amelyekhez bármikor visszanyúlhat és belekapaszkodhat” – fejtegette Pelyach István. Hozzátette: az igazságos Mátyás királyról szóló meséket is szívesen olvassuk gyerekeinknek, ezeken keresztül ugyanis meg lehet velük szerettetni a történelmet, fel lehet velük hívni a figyelmet a múlt értékeire, legszebb jeleneteire. „Ugyanakkor tudatosítanunk kell, hogy ezek legendák, kultuszok, mítoszok – szükség van rájuk, de nem helyettesíthetik a történelmet. Ezért az iskolákban már nem kultuszokat, hanem történelmet kell tanítani” – összegzett a történész. Lapozzon bele a

Nemzeti Újság 1848. március 16-i számába

, melyben többek között a 12 pont is olvasható! Az 1848-as szegedi eseményekről külön cikkben olvashatnak.