Mr. Frizbi: Hiba lenne nem foglalkozni a bulvárral + FOTÓK
2012. december 10., hétfő
Bulvár és bulvár között is van különbség, és nem véletlen a műfaj magyarországi népszerűsége – vallja Hajdú Péter, az ország legnézettebb talkshow-ja, a Frizbi műsorvezetője, aki a róla megjelent könyv dedikálására érkezett vasárnap az Árkádba, az Alexandra Könyváruházba.
– Mr. Frizbi – Hajdú Péter igazi arca címet kapta az önről szóló kötet, amit Vörös Tamás, a TV2 Aktív című műsorának főszerkesztője írt. Hogyan született a könyv?
– Nagyon régóta próbáltak rá kapacitálni kollégák és más szerzők, hogy meséljek az életemről. Egy része, a magánéletem sokszor és sokféleképpen megjelent már a bulvársajtóban. Ugyanakkor azokról a harcokról és küzdelmekről még nem beszéltem, amelyeken keresztülmentem azért, hogy ma Magyarország legnézettebb talkshow-ját vezethessem és producere lehessek. A szűk baráti kör, a család nyilván tudja, mert ez az én életem, és ez az én utam, de a nagyközönség még nem. Azt gondoltam, hogy vannak olyan fejezetek az életemben, amit szívesen a nyilvánosság elé tárnék.
Magam ura
– Végül tehát beadta a derekát egyik munkatársának.
– Igen,
Vörös Tamás
kollégám vetette fel idén nyáron, hogy mi lenne, ha most megszületne ez a kötet. Az Alexandra Kiadó tulajdonosával,
Matyi Dezsővel
leültünk, ő támogatta, majd gyakorlatilag „tollba mondtam” ezt a könyvet.
– A Frizbi az ön útja – így fogalmazott, ezek szerint ebben találta meg önmagát televíziós pályafutása során?
– A Névsor a Magyar Televízióban szintén nagyon nézett volt, bár akkor más idők voltak. A Frizbi a 18 és 49 évesek között hódít leginkább. A Névsorban nem voltam otthon, útkereső fázisként éltem meg, 2001-ben indult, és gyakorlatilag azon a műsoron szocializálódtam, próbáltam ráérezni a szakmára. Menet közben jöttem rá arra, hogy az a stílus nem igazán én vagyok. Majd jött a Frizbi, ahol abszolút a magam ura lehetek.
„Sokan ülnének a helyemen”
– Rengeteg arc megfordult már a műsor stúdiójában, vannak kedvenc alanyok vagy olyanok, akikre nagyon kíváncsi volt? – Nem biztos, hogy szép dolog kiemelni egy-egy interjúalanyt, mert a Frizbiben csak olyan interjúk vannak, amelyek engem érdekelnek. Soha sincs „muss”, soha sincs kötelező anyag. Aktívan részt veszek a műsorszerkesztésben, ha valami engem nem érdekel, akkor nem kerül képernyőre. Szerintem minden műsorvezető vagy riporter álma, hogy mondjuk a két Oscar-díjas Robert De Niróval, vagy Roger Moore-ral készítsen interjút. Azt is megtiszteltetésnek tartottam, hogy egy ilyen jellegű szórakoztató talkshow-ba eljött Magyarország miniszterelnöke, vagy volt kormányfői: ült már velem szemben Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor is. – A könyv előszavában küzdelmekről ír, hogy őszintén beszél arról, miként jutott el idáig. Mi jelentett nehézséget? – Sokan ülnének a helyemen, nagyon kevés olyan kolléga van, aki nem gondolja azt, hogy ő jobb, mint a másik. Olyan mint a foci – mindenki ért hozzá, mindenki jobban tud focizni, mint a másik. Viszont mikor oda kell ülni, és bizonyítani kell, nagyon sokan elvéreznek – nálunk a nézettség az egyetlen objektív mérce. Kevés olyan kolléga van, aki igazán tud örülni a másik sikerének, de ilyen például Verebes István, aki rengetegszer gratulál különböző Frizbi-műsorok után, egyébként a könyvben is írt egy oldalt rólam. – Ezek szerint szembe kellett néznie az irigyeivel. – Nyilván az embert fiatalon el akarják taposni, mikor már a topon van, akkor le akarják taszítani a „trónról”, majd ha már idős lesz, akkor küldenék nyugdíjba. Nálam is így volt, fiatal koromban el akartak tiporni, most, mikor az ország legnézettebb talkshow-ját vezetem, nyilván vannak irigyek, akik azt gondolják, hogy azzal, hogy rólam beszélnek, vagy velem kapcsolatban próbálnak híreket megosztani, azáltal ők is a farvizemen valamilyen szinten ismertté lesznek, vagy ebből tudnak anyagilag profitálni. Vannak olyan emberek is, akik bombázzák a főnökeimet, hogy ők sokkal jobban tudnák csinálni ezt a műfajt, mint én. Hát hajrá!
A különbség
– A bulvárt lehet nagyon szeretni és nagyon utálni, meg és el lehet ítélni, ön mit gondol erről a műfajról? – Nyilvánvalóan van egy fanyalgó értelmiségi réteg, amely azt mondja, hogy irtózik a bulvártól, és sokkal inkább olvas szépirodalmat, mint bulvárújságokat. Én azonban azt gondolom, hogy az élet szerves része a bulvár. Ha például most megnézzük azt a friss hírt, hogy két fiatal ausztrál rádiós ugratása miatt Katalin hercegnő egyik ápolója öngyilkos lett – ez egy kőkemény bulvár hír. Azt gondolom azonban, ezzel nem foglalkozni, nagyon nagy hiba. Ez a szakmának is komoly tanulság. Másrészt nem gondolom, hogy előfordult már ilyen, hogy egy rádiós átverés miatt valaki elvegye a saját életét. – Túl homogénként kezelünk egy nagyon is heterogén fogalmat? – Bulvár és bulvár között is lehet különbséget tenni. Politikusok és világsztárok is használják a bulvárt, mindig akkor, mikor éppen szükségük van rá, és a bulvár is használ sok embert. Tudomásul kell venni, hogy a bulvár létezik, és Magyarországon a legnépszerűbb műfaj. Míg a legolvasottabb napilapból, a Blikkből eladnak 180 ezret, addig egy politikai-közéleti napilapból 60 ezret – erről nem tudomást venni: hiba.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.