A régiségkereskedelem egyfajta „hulladékkörforgás” + FOTÓK

Ünnepek ideje alatt az emberek pénztárcája könnyebben megnyílik, mint máskor, sokan értékesebb árucikkeket, régiségeket, műtárgyakat is jobban vásárolnak, sajnos, nem elég körültekintéssel. A piacokon, vásárokon megvett műtárgyak, érmék, festmények, szobrok nagyon gyakran hamisítványok, így ha laikusok vagyunk, óhatatlanul a csalók áldozatává válhatunk. Ezekről faggattuk Sándor János András műtárgykereskedőt, a Török utcai régiségkereskedés vezetőjét.

A szakember felvilágosít, hogy a hamisítványok 10-12 éve jelentek meg nagyszámban a hazai műtárgy-, illetve régiségpiacon. Egy erre szakosodott elosztói kör működik, amely az egész országot behálózza. Bejegyzett vállalkozással nem rendelkeznek, általában saját tulajdonuknak mondják az általuk kínált portékát. Egyesek úgy tudják, Hollandia, illetve Spanyolország nagy kikötőiben működnek a nagy elosztó-központok, erre épülnek rá egyes hazai üzleti vállalkozások.

A hamisítványok 90 százaléka kínai

Megdöbbentő, mennyi hamis tárgyat kínálnak manapság különböző piacokon, vásárokon. Ezzel olyan látszatot keltenek, mintha rengeteg régiség volna a piacon, ami egyszerűen nem igaz. Általában tetszetős, minőségi műtárgyak nagyon profi, kínai (80-90 százalékuk innen származik) hamisításáról beszélhetünk: bútorokról, asztali díszekről, képekről, 2-3 éve pedig felbukkantak az érmék is töménytelen mennyiségben. A világ összes országából származó, a gyűjtők által ismert, ritkábbaknak tűnő darabok.

Aki egy kicsit is foglalkozik numizmatikával, az észreveszi, hiszen hallott róla, interneten utánanézett. Bepötyögi: 1851-es egydolláros, amiért az amerikai gyűjtők akár 15-20 ezer dollárt is hajlandóak megadni, mekkora érték, s itt van előttünk. Micsoda üzlet, feltétlenül meg kell venni 2-3 ezer forintért, gondolja a naiv vásárló, majd amikor elviszi egy szakemberhez, akkor lepődik meg, tulajdonképpen jól átverték, hamisítványt sóztak rá. Ezeket az érméket a budapesti kínai piacokon 100-200 forintért kínálják, természetesen nagyobb tételben kell vásárolni. A hatóságnak valamilyen szinten van rálátása a dologra, de mivel magánszemélyek árulják, sokkal nehezebb ellenőrizni. Az árus mondhatja, otthon, a padláson talált rá a portékára, különféle legendákat szoktak kitalálni. A szakember óva inti a vásárlókat, jól figyeljék meg mit hallanak, értékeljék az elhangzottakat, sőt nézzenek utána a vásárolni kívánt tárgynak. Ha valaki szépet akar vásárolni, inkább menjen el Szeged valamelyik, régebb óta működő régiségboltjába, sokszor ott olcsóbban lehet vásárolni, mint kint a piacon!

Régiségkereskedés kontra piac

Például egy vasból készült szenes vasalót náluk 1000-1500 forintért meg lehet vásárolni, míg a piacokon, vásárokban 2000 forintnál olcsóbban nem lehet hozzájutni. A színes szódásüvegeket 5-8 ezerért kínálják az üzletben, a mórahalmi vásárban pedig 10-12 ezret kóstál darabjuk. A kereskedőknél megvan a kellő szakértelem, sokan garanciát is vállalnak az árura. Sőt nem csak arra, hogy eredetit adnak el, hanem arra is, honnan származik a portéka. A vevők bizalmának megtartása rendkívül fontos ilyen nehéz gazdasági helyzetben. Szűkültek a beszerzési források, nem jellemző, hogy a válságra hivatkozva most sokan eladnának, az emberektől eltűntek az értékek, mert már túladtak rajtuk – figyelmeztet a műtárgykereskedő. Általában az 5 és 50 ezer forint alatti dolgok eladásra felkínálása jellemző. Az értékesebb tárgyakat általában a budapesti aukciós házakban próbálják értékesíteni a tulajdonosok. A hamisítás a porcelán manufaktúrát sem kerülte el. A herendire kifejezetten jellemző, a Zsolnayra csak az utóbbi időszakban figyeltek fel a hamisítók. A herendi hamisítást kétfelé lehet bontani: a piacon találhatunk Kínából behozott übergagyit, noha meg kell hagyni, ők is fejlődnek a korral, s egyre jobb hamisításokat készítenek. Kézzel festenek, csak a lepke náluk egy kicsit „katicabogaras”. A profi gyűjtők tudják, hogy UV-lámpával érdemes kimenni a használtáru-piacra, ha ilyet akarunk vásárolni. A lámpa kimutatja a jelzésnél azt, hogy autentikusan belesimul-e a környezetébe, mert ha durván fehéren világít, azt már később máz felett rakták rá. A herendinél van még egy másik lehetőség: annak idején ki lehetett hozni a gyárból a festetlen tárgyakat. Erre szakosodtak budapesti élő, volt herendi festők, akik eredeti anyaggal kifestették, illetve festik a mai napokig. Ezek a példányok nagyon hasonlítottak az eredetire. Előfordul, hogy leszedték a másodosztályú jelzést, majd első osztályút tettek rá, s ettől a pillanattól ez a tárgy már bizonytalan eredetűnek, márkajelzésűnek tekinthető. Hiába voltak profi festők, a gyorsaság miatt hibákat vétettek. Ezt ugyancsak az avatott szem veszi észre. A szakember erre is csak azt tudja javasolni: nagyon oda kell figyelni. Ami érdekes, az ilyen hamisításoknak általában 30-40 százalékkal magasabb az áruk a piacon, mint a kereskedésben, ahol számlát, garanciát is kap a vásárló. A hamis portékáknál az eladó azért kér magasabb árat, hogy amikor a vevő elkezd alkudozni, érezze milyen jól járt a vásárlás során. Előfordul, hogy a kért ár harmadáért odaadják a hamisítványt.

A nagyi sokszor gagyit árul

Az emberek közül sokan még ma is azt hiszik ezekről az árusokról, hogy a nagymama kiviszi a piacra a megunt régi porcelánokat. S az egészben éppen ez a trükk, olyan személy árul, aki nem kelt gyanút, a család nagymamája, senki sem feltételezné róla, hogy üzletszerűen hamisítványokat kínál. A szakember azon csodálkozik, hogy ezt a hatóságok hagyják, s nem vizsgálódnak. Egy sztori következik arról, hogyan vágtak át egy közigazgatásban dolgozó hölgyet tavaly, aki állítólagos bronzból készült szobrokat vásárolt a szegedi karácsonyi vásárban, amire azt mondták: régiség, tuti eredeti darab. Amikor értékesíteni próbálta a tárgyakat, akkor derült ki, műanyagból készült, értéktelen hamisítványokról van szó. Nagyon szép, színes, mutatós szobrok voltak, a legjobb minőségű hazai műtárgypiacnak a legszebb darabjait öntik le nagyon kemény, bronz jellegű gépipari műanyaggal. Az egész ország el van árasztva hasonló gagyival. Aki ilyeneket árul a piacon, vásárokon, az egészen biztos, hogy nem eredeti. A papírpénzeknél a hordozható UV-lámpa szintén nagy szolgálatot tehet. Főleg a drágábbak esetében fénymásolnak, itt nem annyira a kínai, mint a hazai ipar dolgozik. Nagyon profi másolatokat képesek előállítani, még a papír korára és minőségére is odafigyelnek. A magyar papírpénz mindig olyan biztonsági rendszerrel működött, hogy egy közepesen hozzáértő is azonnal ki tudja szűrni, jó-e, vagy sem az adott pénz.

Így nem vennénk zsákbamacskát

A fővárosi régiségpiacokon a kínált portékák 30-40 százaléka hamisítvány, Szegeden kissé rosszabb a helyzet, véli a szakember. Ezt nem szabadna megengedniük a szervezőknek sem. Meg kellene fizetniük egy olyan szakembert, aki végigsétálna a soron és megmondaná, melyik árusnál van hamisítvány. Így vagy összepakolnának a gagyit kínáló kereskedők, vagy kiírnák, hogy másolatot árulnak, így nem vennénk zsákbamacskát, nem éreznénk becsapottnak magunkat. Ettől a pillanattól kezdve a vevő majd eldönti, melyiket veszi meg. Nem beszélve arról, ha valaki másolatot árul és 4-5 darab egyazon tárgyat kínálja, akkor mi számít kereskedelmi mennyiségnek. Aki vállalkozásban űzi ezt a szakmát, azt mindenre kiterjedően megadóztatják, az ilyen csalókat pedig, akik nyugta meg minden nélkül árulnak, futni hagyják. Aki tanulta a szakmát, vállalkozást tart fenn, és több évtizedes múlttal rendelkezik, az fizet mindenért, míg a piacozókat senki sem ellenőrzi, miközben jelentős károkat (nem csak anyagi, erkölcsi károkat is, mert nem veszünk semmit, mert úgyis minden hamis) okoznak. Az ilyen jellegű árusítást mindenképpen szabályozni kellene. Jó megoldás lenne, ha regisztrációhoz kötnék a piacon való árusítást, mint az őstermelők esetében! A hamisítványárusok tulajdonképpen a saját piacukat is elvesztik, nem látják, hogy rövid távon, meglehet, nagyot kaszálnak, de hosszú távon előbb-utóbb kiderül a turpisság, és ők is belebuknak. A régiségkereskedelem egy része valamilyen szinten „hulladékkörforgás”. Mások kidobásra szánt dolgait újra értékesítik. Nem a szeméttelepen végzik, hanem újra bekerülnek egy bizonyos körbe, amit egyfajta újrahasznosításnak is felfoghatunk. A műtárgykereskedő szerint, ha ezt normálisan csinálja az ember, akkor működhet.

Lelki masszázs a pórul jártaknak

Grafikák, rézkarcok esetében ugyancsak nem árt az óvatosság. Ezeket a hamisítók többnyire fénymásolják. A szakember hamis Szabó Vladimir-alkotással is találkozott. Egy hölgy behozta nagy büszkén a képet, amit 10 ezerért vett tavaly a karácsonyi vásárban. Valóban nagyon jó fénymásolatot sikerült vennie. Amikor megtudta az igazságot, majdnem összeveszett a szakértővel, miért degradálja a képét. Nagyítóval is szemügyre vették az alkotást, s akkor látszott, hogy pontokból állt össze. A hölgy teljesen összeomlott, s megfogadta, abbahagyja a gyűjtést. Ilyenkor kell a lelki masszázs, elmondani, hogy ez is benne van a pakliban. A csalók ügyes pszichológiai húzásként éppen a vásárlók szégyenérzetére utaznak. „Megpróbálok mindenkivel őszinte lenni, ami néha nem jó. Az árusok az emberek tetszési indexét kihasználva, illetve a pszichológiai ráhatás módszerét is bevetve, befolyásolják és félre tudják vezetni a vásárlókat, akiknek így egyből megnyílik a pénztárcájuk, akkor is, ha esetleg másra nem jut.” Az emberi kapzsiság sokszor hihetetlen mire képes. Egy másik hölgy évekkel ezelőtt a Cserepes soron vett egy 1800-as évek végéből származó imakönyvet. Elmondta, 1000 forintot adott érte, de szerinte több milliót is megérhet. Behozta megmutatni féltve őrzött portékáját, amelyről azonnal kiderült, hogy 300-500 forintnál többet nem érő, rossz állapotú imakönyv csupán. Ő is felháborodott, mert azt hitte, félre akarják vezetni. Az emberek sokszor nincsenek tisztába a tárgyak valós értékével. Előfordul, hogy ki akarnak dobni valamit, amit a régiségkereskedők szívesen megvennének, amit meg el akarnak adni, az a kutyának sem kell.

Egészséges bizalmatlanság

A festményhamisításokról a szakértő elmondta, ezt az iparágat, amióta világ a világ, sokan űzték. Vannak profik is közöttük. Nagyon nehéz ma már megállapítani egy jó hamisítványról, hogy az. Csontváry legutóbbi képéről, amely 230 millióért kelt el, sok hozzáértő, köztük az egyik legelismertebb azt állítja, nem eredeti. A régiségkereskedés tulajdonosa a szegedi Munkácsy–kiállítás darabjai között is talált számára gyanús alkotást… Iványi-Grünwald Béláról például tudjuk, nagyon sok képét tanítványai festették, mikor elkészültek az alkotással, csak szóltak a mesternek: ”Béla bátyám, kérem itt írja alá.” Ezek általában műhelymunkának tekinthetők, nem kimondottan hamisítványok, s művészetileg nem is biztos, hogy rosszak. Érdemes szakember véleményét kikérni, ha az ember komolyabb festményvásárlást tervez. Több galériáshoz, régiségkereskedőhöz ajánlatos elmenni, le kell tesztelni őket, melyik ért hozzá igazán. Továbbá időnként ajánlatos vásárolni a szakemberektől egy-egy apróbb tárgyat, ezzel kialakulhat egy bensőségesebb kapcsolat. Újabban a szakvéleményért is pénz szoktak már kérni, mert ez is munka, meg tudás, tapasztalat, amit már senkinek sem ingyen adnak. Érdemes odafigyelni az ingyenes értékbecslést hirdetőkre is, gyakran nem a korrekt üzletmenet érdekében ajánlják egyesek ingyenesen szolgáltatásukat! A kereskedő, aki hosszú távra tervez, jól tudja, ha a tőle megvásárolt tárgy majd egyszer eladó lesz, akkor valószínűleg neki fogják először felajánlani. Vagy ha már kialakult a kölcsönös bizalom, valószínűleg azt a régiségkereskedőt fogják majd hívni egy esetleges gyűjtemény felbecsüléséhez és megvásárlásához. Ez egy hosszú távon működő kapcsolat, amely maximális korrektséget feltételez a felek részéről. Ha az ember elkezdi a gyűjtést, azt nemigen lehet abbahagyni. A vásárló felé a szakembernek egyetlen jó tanácsa van: legyen meg az egészséges bizalmatlanság bennünk bárkivel szemben. Továbbra is a legjobb garancia, ha hivatalos helyen vásárolunk, így sokkal jobban járhatunk, és az átverés veszélye is jóval kisebb.