Főúr, fizetnek? – lakat került a népszerű újszegedi vendéglőre + FOTÓK

Míg néhány éve a lehetséges újabb éttermek nyitásától volt hangos a város, addig nemhogy újak nem nyitottak, sorra kerülnek nehéz helyzetbe a már működő vendéglőink, vagy zárnak be végleg (mint legutóbb Újszegeden a Kertvárosi), miközben elöljáróink Szegedet szolgáltató városként aposztrofálják, ahol évről évre növekszik a vendégéjszakák száma.

A régiónk turisztikai adatai 2011 óta növekedési pályára álltak, a Magyar Turizmus Zrt. Dél-alföldi Regionális Marketing Igazgatóságának

jelentése szerint,

a KSH előzetes turisztikai adatai alapján, a 2012. január-augusztusi időszakban, a vendégek száma 2,7%-kal, a vendégéjszakák száma 5,3%-kal nőtt a Dél-Alföld kereskedelmi szálláshelyein az előző év hasonló időszakához képest. Ez önmagában is figyelemreméltó eredmény, de különösen annak fényében, hogy 2011-ben is jelentős növekedést mutattak ezen adatok (a vendégek száma 13%-kal, a vendégéjszakák száma 13,1%-kal nőtt tavaly). A vendéglátóipar mégsem elégedett maradéktalanul, egyre több étterem zárja be kapuit, vagy küzd komoly nehézségekkel, miközben azt hallani a torony alatt, hogy Szeged szolgáltató város. Igyekeztünk utánajárni a problémának.

Egyre kevesebb a magyarok pénze - lakat a Kertvárosi Vendéglőn

Az gondolná a laikus ember, hogy a Kertvárosi Vendéglő Újszegeden, a Napfényfürdő Aquapolis és a Forrás Hotel szomszédságában bizony rentábilisan működhet. Különleges, ínyencségeket is felvonultató étlapjával, igényes borkínálattal, nyáron hangulatos kerthelyiséggel, 1700 forintos átlagárakkal várta a vendégeket, 800 forintért pedig menüztetést is vállalt. Lassan egy hónapja azonban zárva tart a vendéglő. „Többek között a politika áldozatos munkájának is köszönhető, hogy be kellett zárnunk. Két éve még volt realitása egy étteremnyitásnak, ma már azonban annyira nincs pénzük az embereknek, hogy ötször is meggondolja egy család, egyáltalán egy pizzázót bevállaljon-e hétvégén, nemhogy éttermet. Mivel én bérlő vagyok, az alkalmazottak bérén és az adón, a járulékon kívül a bérleti díjat is fizetnünk kellett, csak épp a saját családunknak nem maradt egy fillér sem. Hiába van a szomszédban a fürdő és a szálló, az ottani vendégkör is apadt. Az éttermünkbe 80 százalékban külföldiek jártak, azt tapasztaltuk, hogy a magyar embereknek nem marad pénzük egy-egy hétvégi ebédre, vacsorára” – mondta el portálunknak az étterem egykori üzemeltetője, Lajos János.

Nem kukorékol már a Kiskakas sem

Egy másik régi városrészi jelentőségű csárda, a Kiskakas a Sándor utcában, a Deák Ferenc Gimnázium szomszédságában hosszú haldoklás után adta fel a küzdelmet. A Facebookon keserédes üzenetek jelentek meg nyáron az üzenőfalon, a sütőktől a mosogatón át még a cserepeket is árulta az üzemeltető, ma már a Kiskakas profiljára is kifüggesztették az eladó táblát. Információink szerint az Oskola utcában már az egyik belvárosi vendéglőt is megcsapta a bezárás szele, a cégjegyzék adatai szerint tavaly egy, idén két végrehajtást is elrendeltek az üzemeltető céggel szemben, egyiket maga az adóhatóság. A kalandos sorsú Bárka Étterem lezárt redőnyeivel szemközt, a Bárka tulajdonosának, az olimpiai bajnok Douchev-Janics Natasának menedzsere nyitotta meg anno a Bolero nevű, kimondottan a felső tízezret megcélzó éttermét 2007 áprilisában. A helyi napilap akkor azt írta, hogy a tulajdonos, Csonka Gábor a gasztronómiában szeretné a tökéleteset megvalósítani, olyan virtuozitásra törekszik, mint amit Ravel ért el zeneművében, a Boleróban. A vállalkozás 2008 január elején zárta be kapuit, akkor a tulajdonos úgy kommentálta a hírt, hogy a csúcsminőség egyelőre nem kell a szegedieknek (a Népszabadság száz legjobb magyar éttermet felsoroló kiadványában a 15. lett a Bolero).

Előny a saját tulajdon, a családi vállalkozás, az alázat és egy jó séf

A helyiséget Péter Ferenc üzemeltette tovább, de ő sem bírta kitermelni a járulékokat. „Keserű tapasztalatom szerint azoknak a vendéglősöknek van esélyük talpon maradni, akik nem bérleményben, hanem saját tulajdonban üzemeltetik a vállalkozást, vagy az üzletvezető maga is beáll a pult mögé, a konyhába, illetve családi körben működteti a helyiséget. Az étterem méretétől, elhelyezkedésétől függően 200–800 ezer forint közötti összegeket kell fizetni havonta bérleti díjként. Van viszont példa arra is, hogy belvárosi éttermet rentábilisan lehet üzemelni, ilyen pozitív példa már évek óta a Vendéglő a Régi Hídhoz” – mesélte a vendéglátós. Elmondása szerint az előbb említett étterem népszerűségének titka a jó elhelyezkedés és a hagyomány mellett a konyhafőnök, illetve a tulajdonos határozott elképzelése, kiváló szakmai kapcsolata, a mesterien, jó érzékkel és ízléssel összeállított étlap, végül legfőképp, hogy mindenki egy irányba húzza a szekeret. Péter Ferenc úgy véli, elengedhetetlen az is, hogy az ember alázattal, ugyanazzal a színvonallal álljon az étterméhez, amilyen egzisztenciális színvonalat remél a vállalkozásától. „Az a baj, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetben az emberek legkönnyebben a vendéglátásról mondanak le, inkább az étterembe járást sorolják a ritkán megengedhető luxus kategóriájába. Ezzel szemben a gyorsétkezdék, pizzériák kerültek előtérbe, ahol tisztelet a kivételnek, de igen gyakori a silány minőségű összetevőkből készült 'C" kategóriás étel” – így a vendéglátós, aki maga is családi vállalkozásban működteti jelenleg a Szent Pétör Serpenyője pecsenyesütőt, amivel az egész régióban járja a vásárokat, rendezvényeket. Vállal esküvőket, alkalmi kitelepüléseket is, neki garantáltan kisvállalkozók, őstermelők, állattenyésztők a beszállítói.