Fekáliát tálaltak az apostolok tányérjába a szegedi Reök-palotában?

Egy felfelé fordított tenyerű kézcsonk körüli tizenkét tányérra élethű emberi ürüléket rakott egy művész a Reökben látható installációjában, melynek azt a címet adta, hogy „Nem érzek hálát, amiért részt vehetek a teremtésben”. Több egyház is kifejezte tiltakozását, a kulturális bizottságban pedig parázs vita alakult ki.

. A Kontrasztok vonzásában

című, november 17-én nyílt tárlat

a Várfok Galéria 25 művészének alkotásaiból készült.

Kovács Krisztina

művészettörténész, a tárlat kurátora a megnyitón elmondta, hogy a műveket a stiláris sokszínűség jellemzi, nonfiguratív, szürreális alkotások éppúgy szerepelnek a kiállításon, mint geometrikus művek vagy hiperrealista festmények. A Zöld Szalonban

Győrffy László

„Nem érzek hálát, amiért részt vehetek a teremtésben” című installációját állították fel. A mű egy asztal tizenkét tányérral, melyekben ürülék található. Középen egy alkar felfelé néző tenyérrel, az asztal felett pedig egy koponyákat ábrázoló kép lóg. A helyi napilap kritikája szerint ennek az apostolok asztalának az egyik értelmezési lehetősége: memento mori.

Blaszfémia közpénzből?

A szerkesztőségünket több olvasónk is megkereste az ügyben kifejezve felháborodását. Információink szerint a közgyűlés kulturális bizottságának szerdai ülésén napirend előtt hevesebb vita bontakozott ki az ügyben. A kereszténydemokrata és fideszes képviselők szóvá tették, hogyan kerülhetett ilyen alkotás egy önkormányzati fenntartású intézmény falai közé. Szocialista oldalról az a válasz érkezett, hogy művészeti értékek meghatározásában az arra hivatott szakma iránymutatását kell követni, nem a politikáét. A jobboldali politikusok azonban úgy érveltek, hogy a vallásgyalázást, istenkáromlást nem lehet közpénzből támogatni, a művészet ilyen irányú szabad megvalósulásának a helye a magángaléria.

Kondé Lajos

, a szegedi dóm plébánosa szerint az úgynevezett "műalkotás" olyan szintet képvisel, ahol meg kell gondolni, hogy a másik ember hitének a tisztelete mennyire sérül.

Juhász András

, a Csongrád Megyei Református Egyházmegye jegyzője szerint ez a "mű" túlmegy már egy bizonyos határon, nemcsak a kereszténységet, a keresztény és keresztyén emberek millióit sérti, hanem a pászka vacsora és a teremtés okán a több ezer éves zsidó hagyományt is. Több szegedi művész is megkerestünk, akik a téma érzékenysége miatt nem kívántak nyilatkozni, egyikük azonban elmondta, hogy manapság a nyugati világban és hazánkban kiváltképp „divatos” egyfajta mítoszromboló attitűd, ilyen többek között a kereszténység negálása, kifigurázása. És szinte biztos benne, hogy az alkotó ugyan ezt a szimbolikát egy iszlám vallási környezetbe nem merné belehelyezni, használni. „Félelemből gyakran jobban tisztelik egy más kultúra vallását a vállalkozó kedvű művészek, mint a sajátjukat” – tette hozzá.

Túl van a hagyományos esztétika kategóriáin

A Balkon című művészeti folyóirat

interneten is elérhető

2009-es nyári számában a 33-34. oldalon írnak e műről is. „A morbid és egyszerre rituális hangulatot az asztalon látható úrvacsora-paródia erősíti fel. A levágott (művész)kéz hamis ereklye és horrorfilmek banális kelléke,

Joel-Peter Witkin

artisztikus csonk-fotóit idézi meg, miközben a trashesztétika hatását is képviseli. A festői tevékenység szempontjából kitüntetett testrészt ürülékcsigák veszik körbe, ezzel tagadva és kigúnyolva a művészi létrehozás anyagot megváltó-transzmutáló aspektusát. A megoldás elsőre túl direktnek tűnik, de ha az asztali tárgyegyüttest az egész enteriőr szimulációs működésébe helyezzük vissza, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy Győrffy magát az 'abject'-et is leleplezi, hiszen mesterséges dekorációként használva megfosztja azt minden lehetséges idealizmusától… A Nem érzek hálát, amiért részt vehetek a teremtésben elégikus hangulatú cím, de a kiállítás műveit szemlélve egy olyan tapasztalat részese lehet a néző, ami túl van a hagyományos esztétika kategóriáin. A teremtés berekeszthetetlen burjánzásként jelenik meg, melynek nincsen ura, sőt, még elszenvedni sem lehet, mert ahhoz is kéne valamilyen biztos pont. Győrffy László antropológiai kutatásainak újabb állomása meggyőző erővel mutatja be, hogy a „testbe vetett” emberi létezés kihívásaira nem lehet harmonikus választ adni. Legfeljebb azt a hely-nélküli színpadot tudja felmutatni a művész, ahol a személytelen nevetés elhangzik” – olvasható a szakújságíró kritikájának egy szelete. Az ügyben természetesen felkeressük a Reök-palotát működtető Szegedi Szabadtéri Játékok Nonprofit Kft.-t is, és az ő szakmai véleményüket is kérjük majd az ügyben.