A Csongrád megyei LMP-sek sem kértek Bajnaiból

Az LMP kongresszusán elfogadott stratégiát és az Együtt 2014-gyel kapcsolatos határozatverzió közül azt támogatták a párt szegedi és Csongrád megyei küldöttei, amely többséget kapott.

A kongresszus előtt is nyilvánvaló volt, erősen megoszlanak a vélemények a párton belül, ami a szavazás végeredményén is meglátszott.

Szabó Dánielt

(képünkön balra)

, az LMP megyei területi szervezet társadalompolitikai szóvivőjét a következményekről és az ökopárt jövőjéről faggattuk.

– A párt három meghatározó arca, a frakcióvezető és két helyettese lemondott. Csak a frakcióvezetői tisztségüktől váltak meg, vagy a pártból is esetleg kilépnek?

– Nem tudunk arról, hogy a pártból is ki akarnának lépni. Mások, akik még erőteljesebben az összefogás oldalán álltak, pontosabban az Együtt 2014-hez való csatlakozást támogatták – jobban, mint Jávor Benedekék – ők is mondták, egyelőre nem szándékoznak kilépni az LMP-ből.

– Ezzel a döntéssel elodázták az Együtt 2014-gyel való tárgyalás megkezdését vagy teljesen és végérvényesen el is utasították ezt a lehetőséget?

– Minden politikai erőre érvényes az ügyek mentén történő együttműködés. Mi bárkivel hajlandóak vagyunk erre, a kormánnyal is akár egyeztetni dolgokról, különböző kérdésekről,

Gyurcsánnyal

is, nem erről van szó. Az kétségtelen, s ezt mind a két tábor elismerte az LMP-n belül, hogy az alkotmányosság, illetve a jogállam visszaállításának kérdésében elég nagy átfedés van a mi elképzeléseink és az Együtt 2014 programja között. Másrészt viszont azt látjuk, hogy a gazdaság-, a társadalom- és vidékfejlesztés politikája tekintetében szakadékok tátongnak az LMP és a Haza és Haladás álláspontja, felfogása között. Az előző választások alkalmával is sok mindenki sok mindent megígért, ezért tartottuk fontosnak, hogy egy olyan listát tegyünk közzé, amelyről – szerintünk – érdemes lenne beszélnünk a 2014 tagjaival, tagszervezeteivel. Nem azért állítottuk össze ezt a listát, mert valamiféle bűnlajstromot akarunk bárkiknek az orra alá dörgölni, hanem egyszerűen úgy gondoljuk, olyan közéleti szereplők, politikusok esetében –, akik részt vettek egy kormányzásban, szerves részét képezték az akkori kormány politikai elitjének – a hitelesség kérdése azon fordul meg, hogy akkor ők mit csináltak, milyen politikai gyakorlatot folytattak. Mindenki megváltoztathatja véleményét, juthat arra, hogy más politikát akar folytatni, de szerintünk, ez úgy lehet csak tisztességes, ha tisztázzák az e kérdésekhez való álláspontjukat. Ezek nem csak a múlt kérdései, a jövőben ugyanúgy felvetődhetnek, és fel is fognak.

– Ezt a Haza és Haladás jelenlegi programja alapján állítják, vagy Bajnai kormánya regnálásának egy éve tükrében?

– A Haza és Haladás programja még formálódik, ők eddig csak különböző tanulmányokat tettek le az asztalra.

Bajnai

esetében nem csak egy év miniszterelnökségről van szó, volt ő fejlesztési miniszter is, és pont a fejlesztéspolitika az egyik ágazat, amelyben elég nagyok a közöttünk lévő különbségek. Mi úgy gondoljuk, ez a korszak alapvetően a multik kedvezményezésével járt. A Haza és Haladás legutóbbi anyagaiból is az látszik, hogy a gazdaságpolitikát elsősorban arra akarják alapozni, hogy idecsábítsák a külföldi tőkét, ahogy fogalmaznak: kedvező befektetési környezetet kínáljanak. Ez így szépen hangzik, valójában sokszor a reálbérek, a munkavállalói jogok tudatos csökkentésével járnak együtt.

– A rendszerváltás óta kivétel nélkül minden kormánynak ez lebegett a szeme előtt.

– Pontosan így van, évtizedekig ez volt a stratégia.

– A kongresszusi döntések után fennáll-e a pártszakadás veszélye az LMP-ben?

– Nem vagyok jós, de úgy látom, egyelőre nem. Akik lemondtak, csak eddig betöltött pozíciójukról mondtak le.

– Hány Csongrád megyei, illetve szegedi küldött vett részt a kongresszuson, és ők hogyan szavaztak?

– Összesen hatan voltunk, s mindannyian egyformán szavaztunk.

– Értelmezhetjük-e döntésüket úgy, hogy az LMP ezzel a kongresszusi határozattal tulajdonképpen nem zárkózott el teljesen attól a lehetőségtől, hogyha most nem is, mert korainak találja, de fél év, egy év múlva mégis egy asztalhoz ül és tárgyalásba kezd az imént említett ellenzéki erőkkel?

– Az elfogadott stratégiában léteznek sarokpontok, amelyeket leszögeztünk. Nyilvánvalóan másfél év alatt sok minden történhet, akár olyasmi is, amire senki nem számít, de ezekhez a sarokpontokhoz ragaszkodunk és tartanunk kell magunkat. Az egyik az, hogy a jelenlegi parlamenti pártokkal választási együttműködést vagy annak bármilyen formáját kizárjuk. A másik, nem is fogunk olyan kormányban részt venni, amelyet bármely eddigi miniszterelnök vezet.

– Picit fennhéjázónak tűnik ez az alapállás, így nyilatkozhatna egy olyan párt, amely 30-40 százalékos támogatottságot élvez, nem pedig egy olyan, amelynek a parlamentbe jutás is komoly gondot okozhat. Lehet, hogy az LMP nem is 2014-re, hanem 2018-ra gyúr?

– Egy dolog, mekkora a támogatottságunk, viszont ez azt is jelenti, hogy vannak bizonyos elveink, amikhez ragaszkodnunk kell. Úgy láttuk, hogy ezekből az elvekből ez következik. Az egyik legfontosabb politikai célunk éppen a jelenlegi bal-jobb megosztottság meghaladása, ami egyébként teljesen hamis dichotómia. Ez pedig nem lehetséges úgy, ha egyszerűen csak csatlakozunk az egyik tömbhöz, mert akkor valójában továbbra is fennmarad a kétosztatú rendszer. Ha ezen különállunk, akkor választási lehetőséget kínálunk olyanoknak is, akik nem akarnak sem

Orbán Viktorra

, sem Bajnai Gordonra, sem Gyurcsány Ferencre szavazni. Igaz, hogy Magyarországra jellemző egyfajta hamis realizmus, ami Bibó kifejezése, és mindig az adott lehetőségek alábecsüléséből származik, ami akarva-akaratlanul is tulajdonképpen egyfajta megalkuvó politikához vezet. Lehet, most még nem látszik túl nagy esélye annak, hogy az LMP egy váltópárt legyen vagy egy kormánykoalíció meghatározó tényezője, de ha most nem így lépünk, akkor nem is leszünk. Mi ezt így látjuk, ezért szavaztunk, ahogyan szavaztunk.

– A párt mostani kiállása mennyire fogja elriasztani, illetve elüldözni az LMP-re szavazó szimpatizánsokat?

– Lehetséges, hogy vannak olyan szavazóink, akik a mindenáron történő kormányváltást tartják a legfontosabbnak, s ők elpártolnak tőlünk. Ugyanakkor nyerhetünk esetleg más szavazókat.

– Annyit?

– Ez kérdés, nem látunk a jövőbe. Szerintünk nagyon sok olyan bizonytalan, esetleg az LMP-vel is szimpatizáló szavazó van, aki nem akar egyik nagy tömbre sem szavazni. Azt gondoljuk, vannak tartalékaink, s a mi szavazóink többsége is így van ezzel.