A móravárosiak az elhurcoltak emlékművénél tisztelegtek + FOTÓK

Az 1956-os eseményekre emlékezve hallhattak Móravároson a jelenlévők arról, hogyan lehet nevetéssel lefegyverezni egy orosz katonát, mint ahogy arról is, miért voltak szabadabbak a szabadoknál a börtön falai közt sínylődők.

A móravárosiak az Élhető Szegedért Egyesület fő szervezésében gyűltek össze megemlékezni 1956-ról a Kálvária téri templomba, majd a Kálvária dombon állított emlékműnél. „Azt, hogy mit is jelent a haza, szülőföld, nemzet, nem leljük meg a világhálón kattintgatva, de a tankönyvek sem írják le hűen e szavakat és a hozzájuk tapadó érzéseket. A forradalmak és szabadságharcok adnak okot átgondolni jelentésüket, és azt is, hogy nekünk mi a kötelességünk e szavak irányába. Az utánunk jövő generációk felé kell közvetítenünk, hogy az ünnepeken túl mit is jelent a hazaszeretet. És hogy azokkal szemben milyen mély tiszteletlenség nem így tennünk, akiknek a vére folyt ki a pesti köveken, akiket meggyötörtek, meghurcoltak, megfosztották mindenüktől” – mondta el beszédében

Nógrádi Zoltán

parlamenti képviselő.

Szabó Géza

ötvösművész az 56-os események kapcsán

Vazul

atyáról, a ferences szerzetesről mesélt, aki a budai vár parancsnoka volt a harcok idején, és akit a nándorfehérvári diadal 500. évfordulójára vert érmének egyik oldalán megmintázott. Majd a sajtó szerepére is felhívta a figyelmet, szomorúan utalva arra, hogy a kitelepítések 50. évfordulójára tartott

megemlékezésről

egy sor sem jelent meg a megyei napilapban. „Tovább kell adnunk saját, megélt történelmünket, mert lehet, hogy 5-10 év múlva már nem lesz, aki megtegye helyettünk” – tette hozzá.

A börtönfalak közt szabadnak lenni