Az ELI az EU-nak is nagy próbatétel

Halad az ELI (Extrem Light Infrastructure) lézerközpont ügye, megvannak a műszaki tervek, folyik a tereprendezés, tavaszra várható a kivitelező kiválasztása – erősítette meg portálunknak Szabó Gábor lézerfizikus, a Szegedi Tudományegyetem rektora.

– Az elmúlt időszakban sokféle hírt lehetett olvasni a késlekedésekről. Hogyan állnak most a tervek?

– Az év elejétől vagy talán már a tavalyi év végétől fogva az eredetileg tervezett ütemterv tarthatatlanná vált. Egy médiumban egy kommentelő azt kérdezte, elfelejtettem-e, hogy 2015-re készen kell lennie az ELI-nek – nem felejtettem el, de az a típusú munka, hogy pályázat készül, amit benyújtunk Brüsszelbe, megkapjuk az engedélyt és folytatjuk a munkát – amit lényegébe a csehek végigjártak – már tavaly meghiúsult volna. Magyarország más taktikát követett. A teljes beruházási összeg öt százalékát fel lehet használni előzetesen is. Ezért már tavalytól kezdve többször hangoztattam, hogy a brüsszeli pályázatra fetisizált határidő nincsen, azok olyanfajta belső határidők voltak, amiket a kormány küldött ki. De addig, amíg párhuzamosan, megfelelő ütemben az előkészületek folynak, addig voltaképpen ilyen értelemben elmulasztott határidő nincs.

– Az előkészületek hol tartanak?

– Jóllehet számos adminisztrációs probléma volt, és valóban elteltek hetek-hónapok, amelyek során számomra érthetetlen módon bürokratikus huzavonák zajlottak, de ettől függetlenül ki volt írva az építészeti tender, lement a közbeszerzési eljárás, jöttek a Magyarországon szokásos jogorvoslatok, megnyerte a tendert egy konzorcium, és elvégezte a munkáját a nyár folyamán, elkezdődött már a tereprendezés is. Úgy gondolom, ez volt a lényeges része a történetnek, mert így augusztusra valóban eljutott az ELI abba az állapotba, hogy megvannak a műszaki tervek, van melléjük egy kivitelezési időzítés is. Vagyis végrehajtható, annak ellenére, hogy még nem nyújtották be a pályázatot, még mindig nem hiúsult meg semmi. Ráadásul egy áttervezés is történt, majdnem egy éve immár kétfázisú projektre irányulnak a tervek, ami azt jelenti, hogy az épületnek és benne az infrastruktúra, a „vas” egy részének el kell készülnie 2015 végéig, de egy további, nagyságrendben 15 milliárdos rész 2015 után valósul meg. Ez egyébként technikai-technológiai szempontból sokkal inkább megfelel egy ilyen nagyberendezés logikájának, mint az, hogy 2015. december 31-ig vagy átadjuk a teljes mértékben működő berendezést, vagy nem sikerült a projekt…

„B”-ből „A”-terv

– Hogyan néz ki az ilyen berendezések ön által említett logikája?

– Például az amerikai fúziós lézer három éve üzemel már, és két-három havonta jelentik be, hogy mikor melyik paramétert érték el. Egy ilyen komplex lézer nem úgy működik, hogy összerakjuk, bekapcsoljuk, és világít, mint az izzólámpa. Miután elkészült az épület, és belekerült a vas java, onnantól még két évet rá lehet számolni, sőt, valójában az ilyen lézereknek az a sajátossága, hogy igazán végérvényesen sosem lesznek készen, mert a háttérben mindig újabb fejlesztések zajlanak…

– Mi volt annak az oka, hogy Magyarország nem a „cseh utat” választotta?

– Talán az, hogy olyan értelemben hátrányból indultunk, hogy Magyarország számára az ELI „B”-terv volt. A csehek például már gőzerővel dolgoztak az ELI befogadásán, amikor Magyarország még az „A”-tervre, az ESS neutronkutatóra koncentrált. 2009-ben hoztak döntést az ELI három helyszínéről, de például az ELI-HU Nonprofit Kft., a projektcég megalakítása azonnal késett néhány hónapot, csak 2010 tavaszán jött létre. Én akkor több ízben beszéltem

Varga István

akkori gazdasági miniszterrel, a cégen belüli állami tulajdon keletkezéséhez szükséges kormányhatározat késett. Majd következett 2010 nyarán az átvizsgálás, ami minden nagyprojektet érintett. Vagyis ez a szakasz a magyarországi választásokkal is szerencsétlen módon egybeesett. Nem gondolom azt, hogy itt érdemes bármilyen személyes vagy politikai felelősséget keresni. Egyszerűen összejöttek ezek az események, így gyakorlatilag az ELI mindig késéseket szenvedett. 2010 vége környékén pedig szerintem mindenki számára világossá vált, hogy a cseh út már nem egészen követhető, el kell kezdeni a megvalósításon is dolgozni.

Próba az EU-nak is

– A közeljövőben mi a következő lépés?

– Tudomásom szerint egy szakértői csoport már dolgozik is azon, hogy a kivitelezésre vonatkozó közbeszerzést előkészítsék. A kiírás a projekt méreténél fogva meglehetősen komplex, önmagában igen komoly műszaki-mérnöki feladat. Nagyon lényegesnek tartom, hogy tavasszal történjen meg a kivitelező kiválasztása.

– Az EU mennyire tapasztalt tudományos nagyberendezések telepítése terén?

– Az ELI egy nagy próbateszt az EU-nak is. Tudományos nagyberendezést strukturális alapokból még nem finanszíroztak. Új utat kell törni. Úgy gondolom, hogy a legszélesebb körű alkalmazási lehetőséget a szegedi ELI nyújtja majd a három helyszín közül. Ettől várható az, hogy a következményei kisugározzanak a lézerfizikától teljesen független tudományterületekre is.

Se nem akna, se nem süllyed

– Már a tereprendezést kapcsán is lehetett különböző álhíreket hallani…

– Így van, egy helyen azt olvastam, hogy aknamentesítés folyik az ELI területén, pedig egyáltalán nem arról van szó, hogy aknazár lenne, csak tereprendezés folyik. Valamikor a kilencvenes évek közepén azt a területet már átvizsgálták, tűzszerészek is. Szovjet katonai laktanya volt és gyakorlóterület. Számos helyen lényeges környezetszennyezés történt, de az egyetem többszázmillió forintos pályázati pénzt nyert, és a kilencvenes évek óta folyik környezeti kármentesítés – a legtöbb helyen már meg is történt. Mindettől függetlenül második világháborús bombákat akárhol lehet találni a földben, de semmiféle előre ismert veszély nem volt.

– Más cikkek a talaj minőségét, süllyedését kifogásolták.

– Teljesen ellenőrizetlen információk jelentek meg az ELI-vel kapcsolatban. 2009 végén világos volt, hogy meg kell határozni pontosan, hogy hova érdemes építeni a lézerközpontot. Még annak idején az egyetem maga rendelt meg egy szakértői tanulmányt egy ingatlanfejlesztő és egy műépítő cég konzorciumától, akik az akkor elérhető talajmechanikai, hidrogeológiai és egyéb adatokra támaszkodva arra tettek javaslatot, hogyan kellene a területrendezési tervet kialakítani az ELI-nek. Hozzáteszem: van olyan terep, ami talajmechanikailag valamivel jobb lenne, de ugyanakkor nagy valószínűséggel nagyértékű régészeti leleteket rejt a föld – a feltárás pedig nagy időbeli csúszást eredményezhetne. Akik a süllyedésről beszéltek, valószínűleg hozzá nem értők, akik feltehetően nincsen tisztában azzal, hogy ennél a létesítménynél a legkritikusabb rész a rezgésmentesítés. Ebből a szempontból a mechanikailag egyébként valóban előnytelen homokos talaj kifejezetten jó, hiszen a környezetből, a közúttól származó rezgéseket a homok nagyon jól elnyeli. A tervezők természetesen alapozással együtt készítették el a terveket, tudjuk, hogy Szegeden minden épületet cölöpökre szoktak építeni. Hozzá kell tennem: nem toronyházról, extrém magas épületről beszélünk, aminek különleges kritériumnak kellene megfelelnie… Még csak annyit: ez a projekt elejétől a végéig az EU szeme láttára zajlik, ráadásul a tudományos irányító testületben ott ül Európa lézerfizikusainak színe-java. Ugyan ki az a szamár, aki egy ilyen nemzetközi láthatóságú projektet úgy tervez meg, hogy kezdettől fogva tudja, hogy a végén botrány lesz, mert ki fog derülni, hogy nem is lehet a tervezett helyen megépíteni…?