Bodó Imre október 23-án: Bizonyítsuk be, nem élünk érdemtelenül e földön! + FOTÓK

Forradalmárainktól erőt és példamutatást kapunk a jelenkor küzdelmeinek megvívásához, hiszen a mai Magyarország folyamatosan küzd a lakájok itt hagyott problémahalmazaival – jelentette ki Bodó Imre a Rerrich Béla téren rendezett megemlékezésen.

1956 októberében egész Szeged forrongott, de ennek csak belső tüze volt, hiszen nem volt, aki ezt vezényelje, igaz minden csoportnak akadt bátor szószólója, aki arra ösztönözte elsősorban a fiatalságot, hogy csatlakozzanak az országos mozgalomhoz – idézte fel az 56 évvel ezelőtti eseményeket

Fejér Dénes

, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége (POFOSZ) szegedi szervezetének elnöke. A Rerrich Béla téren a makói Forgatós Táncegyüttes műsora után közösen emlékezett az POFOSZ, a megyei kormányhivatal és a Rendezvényház a forradalom eseményeire. Fejér Dénes elmondta, a Kossuth Lajos sugárúton faltól falig hömpölygött a tömeg 4-500 méter hosszan, kifejezve akaratukat. „Ezek a tömegek rendre a Csillag börtön felé kanyarodtak, ahol a sok egyéb jelszó mellett lehangzott a ’Rákosit a Csillagba!’ is. Ez volt talán a legkifejezőbb mondat, ami a szovjet kommunista elnyomás alóli felszabadulást sürgette” – emlékezett Fejér Dénes. Ahhoz, hogy értsük, mi vezetett az 1956-os forradalomhoz és annak végkifejletéhez, vissza kell nyúlnunk az időben, egészen államalapításunkig – kezdte beszédét

Bodó Imre

. A fideszes országgyűlési képviselő, Tiszasziget polgármestere hozzátette,

Szent István

egy korszerű, keresztény világ alapjait igyekezett lerakni, ám

Mátyás király

halála után a belső viszályok és a külső támadások jellemezték hazánkat. 1848-ban nyílt először reális lehetőség a magyar állam, legalábbis egy független kormány újrateremtésére. A második világháború után pedig hazánk orosz befolyás alá került. „A gyarmattá züllesztett Magyarország hazafiai viszont ezt nem így képzelték. Az egyre féktelenebb terror hatására 1956. október 23-án forradalom tört ki” – fogalmazott Bodó Imre.

Történelmünk legspontánabb forradalmát az újszentiváni születésű, tiszaszigeti kötődésű

Czérna Zoltán

sorsán keresztül mutatta be, aki mérnöknek tanult a budapesti műegyetemen, ám közben kitört a forradalom, melyhez csatlakozott. „Parancsnoka Végvári Vazul ferences szerzetes volt. Czérna Zoltánt mellette érte a géppisztolysorozat, mely azonnal kioltotta fiatal életét.” Bodó kijelentette, a harcoló hazafiakkal szemben olyan belső erők dolgoztak, amelyekről ma már tudjuk, a „lakájszemlélet” volt a jellemző. A lakáj fizetségért, meggyőződés nélkül kiszolgáló személy a képviselő értelmezésében bérenc, talpnyaló. Szerinte ez a fajta lakájszemlélet kellett ahhoz, hogy kioltsák a 23 éves Czérna Zoltán mérnökhallgató életét, ezért fordulhatott magyar magyar ellen, idegen érdeket kiszolgálva. „Sajnos ma is hasonló gondokkal szembesülünk. Fegyverek nem dörögnek, tankok nem dübörögnek, de a családok, a pénzvilág szorításában nyögik mindennapjaikat. A módszer finomabb, de a cél viszont ugyanaz: gazdasági és pénzügyi előnyök megszerzése emberek, országok, nemzetek kárára. A szocialista-liberális lakájkormányok örökül hagyott adóssághalmaza, könyörtelenül szorongatja országunk, és egyben mindannyiunk ütőerét” – közölte Bodó, majd arra szólított fel, hogy Szent István államalapításából, s 56 forradalmi eszméiből, példáiból merítsünk erőt és bizonyítsuk be, hogy nem élünk érdemtelenül e földön.