Birinyi József: A magyar érték legyen világlépték!

Birinyi József, a Hungarikum Szövetség elnöke, az azóta már elfogadott hungarikumtörvény parlamenti előkészítésével foglalkozó szakértői munkacsoport volt vezetője. A szervezet azokat a termékeket, alkotásokat, szellemi értékeket, illetve gyártóik, alkotóik örököseit tömöríti, amelyekről/akikről a „világon mindenütt eszébe juthat az embereknek Magyarország”.

A Hungarikum Szövetség célja, hogy összefogja a kiemelt magyar értékeket és hungarikumokat az ágazattól függetlenül, és az alapítók szakmai tekintélyével felajánlja segítségét a törvény parlamenti megalkotásához, annak minél szélesebb körű társadalmi elfogadtatásához. Évente gyakran plusz/mínusz 20 százalék a minőségi eltérés a magyar zöldség-gyümölcs ágazatban. Előfordul, hogy több éven keresztül ugyanazt a minőséget – ez az optimális – tudják produkálni a gazdák, de olyan is van, hogy nagy kilengések jelentkeznek. Azért jó, ha az érdekelt felek klaszterbe tömörülnek, mert az egy közös cél érdekében létrejövő szakmai társulás. Ha a hazai hipermarketek nem élnek vissza piaci erőfölényükkel, hogy feltételeket diktálnak, polcpénzeket szednek, aminek nem tud eleget tenni a kistermelő, vagy az őstermelő, ebben az esetben jó, ha ez a párbeszéd egy asztalnál jön létre.

A külföldieknek csak a magyar piac kellett

Igenis össze lehet simítani a különböző üzleti érdekeket úgy – véli a szakember –, hogy a közös értékek figyelembe vételével az élni és élni hagyni elv szelleme érvényesüljön. Érzik a hipermarketek, kereskedelmi láncok és a nagyobb előállítók, feldolgozók is, hogy a magyar termékek iránt létezik egyfajta tudatosság.

Birinyi József (alsó képünkön)

inkább egyfajta kényszertudatosságról beszél, hiszen amikor gazdasági problémák állnak elő, akkor sokkal jobban odafigyel az is, aki eddig tudatosan nem akart magyar terméket vásárolni, csak azt nézte, mi a legolcsóbb, s azt vette meg. Most, amikor anyagilag is szorongatottabb helyzetben vagyunk, sokkal inkább odafigyelünk arra, hogyha magyar terméket veszünk, akkor a magyar termelőt, az előállítót, a feldolgozóláncot is tudjuk támogatni. Sajnos már a szocializmus utolsó időszakában, de különösképpen a privatizáció elmúlt több mint két évtizedében legtöbbször piacot vettek a külföldiek nálunk, ezt most már summázva kimondhatjuk. Tessék megnézni a cukoripart, alig maradt hírmondója az egész ágazatnak, a feldolgozóipar ugyanez, ha a szőlőterületeket nézzük, 1979-ben 305 ezer hektár volt, ma 45-50 ezer hektárnyi. A sertésállományra ugyanez vonatkozik, az egykori 10 millióból 2 millió 200 ezer ha van – figyelmeztet az elnök.

Világbajnok minőséget!

Lehet vitatkozni azon, hogy ez vagy az a hústermék éppen magyar vagy lengyel vagy brazil disznóból készül, merthogy nincs annyi, amennyi kellene. Ez azért problematikus, mert Magyarország adottsága agrármezőgazdasági szempontból kiemelten jó, vízkészletét, a földadottságokat tekintve 70-75 százaléka a magyar földeknek alkalmas arra, hogy a mikroklímának megfelelően a búzától kezdve a gyümölcsökkel bezárólag itt minden megteremjen. Elég, ha csak a kecskeméti barackra, a makói hagymára, a szatmári szilvára, a szegedi vagy kalocsai paprikára gondolunk – mondja Birinyi József. Létezik egyfajta márkaérettség is, ha azt mondjuk, a makói hagyma világbajnok, akkor sokkal inkább vesznek az emberek makói hagymát. Minőségtől elrugaszkodva azonban nem lehet megalapozni ezt a brandet. Mi azt mondjuk, a magyar érték legyen világlépték, világbajnok minőséget produkáljon, és akkor méltán és joggal mondhatjuk azt, hogy a makói hagyma a legjobb hagymánk. Nem tudjuk, hogy a világon a legjobb-e, nem egy versenyszerű összemérést kell venni, de ott van a topon. Mondhatjuk, azt, hogy világléptékű. Itt is azonban az a baj, mint a paprikatermesztőknél, töredékén van paprikatermesztés azon klasszikus szegedi és kalocsai területeken, amelyek történelmileg kifejezetten e paprika termesztésére lennének alkalmasak. Ha nem is őshonos nálunk a paprika, de a magyar tudás, a nemesítés, a C-vitamin kivonása, a magyar receptúra, a gulyás, a paprikás, az ecetes paprika, ezek jellegzetességek, ezek megmaradjanak.

A franciáknak miért sikerült?

Turisztikai vonzerő szempontjából is fontos, hogy legyenek meg azok a specifikumok, ami miatt Magyarország területén belül is, ha Szegedre jön valaki, akkor az itteni paprikát, a halászlevet meg tudja kóstolni. Franciaországban 2500-2600 hagyományos/különleges terméket jegyeztek be már az unióban – a sajtféléktől az italokon át a különböző ételekig. Magyarországon mindössze huszonvalahány van regisztrálás alatt, és 11 körül van, amit már bejegyeztek. A franciák nyilván nem 2004-ben kezdték meg ezt a folyamatot, hiszen ők a közösségnek már jóval korábban a tagjai voltak. A vidékfejlesztési minisztérium nagyon profin és szisztematikusan próbálja támogatni a hagyományos, ízekben gazdag gasztronómiát, az egyes régiók magyar élelmiszerei kapcsán, ami nagyon pozitív. Az már kevésbé, hogy a hungarikumtörvényben lobbiztak azért, hogy a hagyományos, különleges termék, amit az unió regisztrál, az automatikusan a törvény erejénél fogva hungarikumnak minősüljön. Ez azért megalapozatlan, mert attól, hogy valami eleget tesz az unió egyébként nem nagyon szigorú előírásának –, mert azt mondja, hagyományos/különleges termék lehet az, ami legalább 25 éve bizonyítottan egy helyen termesztett, tenyésztett –, az még nem biztos, hogy elég jó. Mi azt mondjuk – érvel az elnök –, legalább 3 emberöltőn keresztül egy helyen és helyi technológiát, tudást, mikroklímát, receptúrát, nemesítést felhasználva lehet hagyományos/különleges valami, ha az élelmiszer-gazdasági termékekre gondolunk. A hungarikum, a magyar termék nem csak gasztro, nem csak ehető, iható, hanem az épített örökségtől, a szellemi kultúrától, a természeti értéken keresztül bármi kielégítheti ezt a kategóriát. Gyakorlatilag, amit a magyarság önmagában kiemelt értékként azonosít, illetve a világ java része azonosítja a magyarsággal ugyanazt az értéket, mint márkaképző elemet.

A gulyásleves németül is az?

A mostani kormányban szerencsére sok olyan típusú próbálkozás, szándék és lépés van, a kistermelői törvénytől a magyartermék-törvényig, ami bizalomra ad okot. Arra azonban figyelni kell, hogy a magyar termék hangsúlyozása nagyon fontos, de a magyar receptúrájú, a magyar jellegű termék piacilag még inkább az, amit viszont nem fogalmaz meg. Az, hogy 100 százalék magyar termék, az büszkeséggel töltheti el az előállítót meg a fogyasztót is, viszont sokkal fontosabb, hogy ne zárja a magyartermék-minősítés kereskedelmileg karanténba. Mondok egy példát: a németországi gulyáslevest (Gulaschsuppen) az ember megkóstolja, s azonnal meg is állapítja: a tükörfordításon kívül semmi egyéb köze nincs a magyar gulyásleveshez. Más az állaga, fűszerezettsége, az összetétele, inkább híg pörköltre hasonlít, egészen más ízekkel bír. A franchise-ban, legyen az bármi, bárhol, sztenderdizálni tudják a receptúrát, így a bécsi szeletet nem bécsi marhából fogják előállítani, hanem szürke marhából, kínaiból vagy guineaiból, mert nem életszerű, hogy mondjuk Bécsből vagy Bécs környékéről exportáljanak marhát a bécsi szelethez, hanem logisztikailag a minőségben elérhető legjobbat és legolcsóbbat fogják használni, mert ettől lesz védett. A cél az lenne, hogy a magyar értékeket a magyarsággal azonosítva vigyék a világba és örüljenek annak, hogy mi az egyetemes emberi kultúra értékeihez ezen receptúrákkal, ezen tudással, ezen hagyománnyal vagy éppen újításokkal, innovációkkal tudunk hozzájárulni.