SZIN-line: Második nap - Don't Stop The Beat + FOTÓK, VIDEÓK

Nincsenek véletlenek, tehát az sem véletlen, hogy mai bejegyzésem címének éppen a Korai Öröm egyik számának a címét választottam. A csütörtöki nap számomra még mindig az autentikus zenékről szólt, ám rendesen megspékelve ritmus cuccokkal.

Olyan bandák akiket ezerszer láttam, olyanok, akikről ezerszer írtam. Hogy

Jónás Lacit

is hallhatatlanná tegyem, ő szokta mondani: Jani ezen a nyáron megírja 137. koncertnovelláját a Korai Örömről és 79. blogbejegyzését a Hamletről. Igen, ez így van. Vannak dolgok az ember életében, amikhez ragaszkodik. Ennyi. Kora délután, eszméletlen hőség, a medencében nem víz csobog, hanem a szegedi Dystopia bontja a betont tucatnyi néző, ismerősök és barátok társaságában. Jól megalapozzák a délutánt, kőkemény lesz ez a napom. Talán tíz éve írtam róluk: hogy annak idején Ferencvárosban egy ilyen koncert után felszedtük volna a kockaköveket a Gyáli útról. Mára kicsit letisztultabb, ha lehet ilyet mondani, csendesebb lett a műsoruk, de mégis micsoda energia van ebben a zenében. Vastagon gördül le a színpadról, s ha már megfogott nem ereszt. Belehörög agyadba, beleordít, rátelepszik a válladra. Az idén érezhetően több multi telepített le party helyszínt a partfürdőre, s nem várnak az éjszakára, még delelőn a nap, de már körben dübörög a tuc-tuc. Iszonyúan zavaró, amikor két szám között beszűrődik a koncert helyszinekre, pillanatnyi csendszünet nélkül nyomják az agyadba. De hát kell a profit, senki se gondolhatja, hogy csak szeretetből vannak itt. Számomra a legmegrázóbb, hogy valóban van már ilyenkor is néhány ritmusfüggő kígyótestű, aki ott csavargatja magát.

A műsorfüzetemben néhány órás szünet, de talán már előre sejtettem, milyen hosszú lesz a nap, nem indulok kiadósabb expedícióra, a nagyszínpad továbbra is olyan távoli nekem, mint busmannak az északi sarkvidék. Inkább maradok a civil sátrak környékén és lassan folyó beszélgetésekbe kezdek. Most van idő megcsapolni feltöltött SZIN kártyámat is. Távolból, az ártéri fák árnyékából lesem, hogyan tinci-táncizik egy szál magában a JATE sátrában egy ifjú rajongó a Mantra Porno zenéjére. Nádszál ez a lány, a lábát szintre fel sem emeli. Aztán eljön az a perc, amikor majdnem egymásba ér négy karika a műsorfüzetemben, de még mindig jobban jártam, mint Zuzu lányom, akinek sikerült egy vízszintes vonalat kijelölni estére, ami azért nem szokványos, mert az azonos kör érdeklődését felkeltő zenekarokat illik legalább időben eltolni egymástól. Ez az idén nem igazán sikerült. Benyomom magam az első sorba, beáll a Balkan Fanatik, s ezzel megkezdődik egy hosszú, lábgyötrő, derékszaggató öt-hat órás műsorfolyam. Jorgos és Lepe jó cimboráim, pláne mert Jorgos még nálam is vénebb. Akárki akármit is mond, ez a nagyszívű balkánzenész nagyon sokat tett azért, hogy az ifjabb generációk népdalokat is dúdoljanak. Nagy örömömre a színpadon ott van MC LegóMan is a Copy Conból. Az algyői falunapon már láttam beugrani a Fanatikba, az végül jó kis buli lett. És igazam van, dübörög a zene, a parketten beindul a bennszülöttek zsírégető tánca. LegóMan nemcsak beugró, hanem főnyeremény a zenekarnak, kaptak egy komplett műsort, egy színpadi ráadást. Ez a srác nem képes egy pillanatra sem megállni, szinte folyamatosan mozog, a zenei átkötéseket szépen kitölti szövegeivel. De komolyan, szerintem durván rá kell edzeni, hogy valaki így végig ugráljon hatvan percet. A közönség hálás, nyomja a tempót besötétedésig, s nyomná akár tovább is, de nincs kegyelem, egy ráadás, aztán vége. http://www.youtube.com/watch?v=i7S_iqUBFu4 Én pedig átlépek egy sátorral odébb, ahol már játszania kellene a Korai Örömnek. De nem játszik, leroskadok a földre, nézem, ahogyan a dobokat ütik be, és nézem, és nézem, és nézem... Ekkor már sejtem, hogy ennek lőttek. Fél órám lett volna beleérezni a koncert hangulatába, s ez a fél óra mindjárt lejár. Egy szám, ennyit hagyok magamnak, ebből nem lesz koncertnovella. Séta vissza, kezdődik a Napra. Én még láttam Radics Bélát gitározni, istenítették és én is tátottam a szám. De a zseniális technikai tudáson kívül már nem sokra emlékszem. Both Miklós a ma élő zseni. Egy olyan virtuóz gitáros, akinél minden hangban ott a lélek, a muzsika. Hallgatnám akár hajnalig is. És így vannak ezzel mások is, szépen gyűlnek a táncos lábak. Többnyire már feketék a korábbi koncertekről. A Napra zenéje a legizgalmasabb zenék közé tartozik, amiket manapság hallani lehet. A sima, szerető kalotaszegi is olyan észrevétlen megy át valami kőkemény és progresszív gitártépésbe, ahogyan a könnyű tánclépések a mindent szétszakító pogózásba. Both Miklós rég elhunyt gitárosok reinkarnációja, prímás királyok leszármazottja, óriás lélek. Játszik velünk, amit mi tátott szájjal csodálunk, még, még Miklós, ne hagyd abba! Kis pálinka beszerző közjáték után, amire közönsége persze hogy kapható, mert mi lesz a koncertből, ha kiszárad a gitáros torka, elővesz egy iszonyú zöld színű, apró elektromos gitárt, valamelyik bevásárló központban vette aprópénzért, szóval Tesco gazdaságos, a zene mindenki számára elérhető, és ezen a rusnya békán tépi le a záró szám legnehezebb hangjait. Ráadás nincs, idő van. http://www.youtube.com/watch?v=oUQtW3LjZ3U&feature=relmfu A Romano Drom már ezer fokon ég, közönsége kétezren, amikor átérek az Összművészeti Térbe. A "Kovács család" jól tépi a húrokat, befele átesek a mintegy félszáz cipőből, papucsból és szandálból összetolt hegyen. A jókedvű népek már mezítláb nyomják. Ez a legjobb helyszín. Nyárvégén, hétvégén, napvégén és mindennek a végén kell egy ilyen hely, ahol semmi extra, csak a ritmus, csak a jó zene. A SZIN legszínesebb helyszíne, hogy közhelyes legyek, mert alapigazságok okos tálalására a közhely az ideális. Már csak egy karika van a füzetben, de lábaimon érzem, túlvállaltam ezt a napot is. Mert az utolsó zenekar, a Gypo Circus sem egy csendesülős. Ismereteimet, hogy egyáltalán léteznek, a közösségi portáloknak köszönhetem. A szegedi kötődésű, még szemtelenűl ifjú zenészek elementáris erővel nyomulnak, igaz ezzel törzsközönségük sem marad adós. Ha mindezt egy odesszai kocsmában hallanám, akkor sem lepődnék meg. Amennyire tudok, szövegeikre is odafigyelek, s odafigyelhetne a polgármester úr is, akinek már-már slágernek számító számukkal üzennek. Figyelemre méltó csapat, remélem nem szippantja be őket az a bizonyos süllyesztő. http://www.youtube.com/watch?v=2ahIFlU3z-c http://soundcloud.com/gypocircus/gypo-circus-polgarmester A műsorfüzetet nézve a fesztivál autentikus része számomra véget ért, ez a csütörtök viszont nagyon súlyos volt. Tanulság: nem vagyok már húsz éves. Valahonnan energiát kell kerítenem, energiát. Petró János