SZIN-line: Első nap - autentikus fröccsutazás + FOTÓK, VIDEÓK

Koncertkörúton járt munkatársunk: a Harmonia Garden, a Copy Con, a Ferenczi György és a Rackajam és a Yellowcard is felépett a SZIN első napján. Koncertnovella és fotódömping!

Majdnem harminc éve, amikor Szegedre költöztem ifjúsági napok voltak. A rakparton a délutáni hőségben a város üzemei IFA teherautók platójára épített installációkkal, élőképekkel vonultak fel. Vicces volt már akkor is, visszatekintve még inkább. A lépcsők tele voltak kíváncsiskodókkal. Aztán a Tisza partján felállított színpadon belehúzott a Gőzerő, később pedig a Rolls Frakció. Rájuk emlékszem így visszatekintve az időben. Másnap a megye napilapja felháborodottan tolmácsolta a városlakók véleményét az utcákat ellepő szakadt fiatalokról. "Megfürdenek szökőkútjainkban, a parkokban alszanak, isznak, szemetelnek! Na és ez a Frakció vagy mi, miről énekel? Arról, hogy mit csinál állva és mit ülve a mellékhelyiségben. Hát hová vezet ez? " Nem vagyok időutazó, nem tudom hová vezet ez. A vita azóta is fel-fellángol, kell-e nekünk ez a fesztivál. A vélemények eltérnek, egy azonban biztos, a SZIN a nyári zenei fesztiválok üde színfoltja lett, a bérletesek többsége visszatérő vendég, szereti Szegedet, messzire viszi városunk jó hírét. De ami számomra a legfontosabb, hogy magyar fesztivál, felvállaltan hazai közönséget vonz, és a megszokott napi négy-öt külföldi vendégzenekar mellett széles palettát biztosít a szűkebb és tágabb régió zenekaraiból.

Szerda, nyitónap. Hőség és sivatag az újszegedi partfürdőn, mindenki megpróbál árnyékban maradni. Mielőtt a műsorfüzetben bejelölt utamat kezdeném, teszek egy kört. A nagyszínpadon a ZUP kapta a hálátlan feladatot, hogy a fesztivál első csapata legyen, kis késéssel kezdenek, a homokban két lány táncol, majd szép lassan tíz-húsz főre dagad a rajongók tömege. Hálátlan dolog ez, kora délután a sivatagi hőségben zenélni, látni a színpadról, hogy a fesztiválozók előcsapatai a Tisza hűs vizéből tekinget kifelé. Átsétálok a medencéből kialakított, szép nevű Silent Party Stage program helyszínre. Még csak beállás van, de nem gond, hiszen itt is csak néhány buckalakó toporog tanácstalanul. Ezek a korai nyitó koncertek felérnek egy szűk körű nyitott próbával, amúgy szerintem teljesen feleslegesek. Ahogyan az utóbbi években az időjárás alakul augusztus végére, a koncertkezdéseket nyugodtan el lehetne tolni egy-két órával. Séta tovább, jó irányban haladok. A JATE Klub sátrában már szól a zene, szegedi csapat zenél, ezt onnan tudhatom, hogy a szomszédom fia cirógatja a billentyűket. Nem tudtam róla, hogy zenél, tehát okosabb vagyok, mint amikor beléptettek a biztonságiak. Már csak pár lépés választ el a szerdai nap kijelölt bázis helyszínétől, a szépen csengő Összművészeti Tértől. A Harmonia Gardent még nem láttam élőben, s bár jobban szeretném, ha nevüket a magyar helyesírás szabályai szerint írnák, de Szirtes Edina Mókussal elfogult vagyok. Már az is évtizedekkel ezelőtt volt, amikor egy egyetemi rendezvény szervezője és fellépőjeként megismertem, de rajongásom azóta is töretlen. Nincs az a műfaj, amiben ez a lány ne mozogna otthonosan. A zenekar hungarian django swing stílus meghatározással hirdeti magát, s ez a zenét hallgatva meg is áll a helyén. Kis késéssel kezdenek, s mivel a rendezőknek tartania kell magát az éjszakai utolsó zenekar záró időpontjához, csak egy szűkebb keresztmetszetet kapunk. Például azt is megtudjuk, hogy Mókus titkárnőnek is jó lenne, nagy alázattal hordja a fiúknak a hűsítő fröccsöket, igaz én ettől szívesen eltekintettem volna. Nem baj, lesz még a lánynak két fellépése a napokban. A klasszikus filmslágerek, a tangó, a francia swing, a magyar csárdás és az autentikus népzene szépen olvad össze, akárcsak az énekesnő által felszolgált italokban a bor és a szódavíz, adja magát a meghatározás. A Harmonia Garden a legjobb magyar fröccszenekar. Emellett lenyűgöző a zenészek hangszeres magabiztossága és pontossága. Sokáig hallgatnám még, de nem tehetem, kurta koncertjük gyorsan véget ér. http://www.youtube.com/watch?v=SBIvdDhUXl4&feature=youtu.be Séta vissza a JATE Klub sátorába, ahol már szaggatja a húrokat és a rapszövegeket a Copy Con. Szintén a kedvenceim közé tartoznak, azon kevesek közé, akiket szívesen hallgatok élőben. Folytatva a délutáni gondolatsort, őket is gyorsan besorolom a fröccsök táborába, úgy látszik agyamra ment a nagy meleg. A sátorban már mérhető számú közönség táncol, ritka madár, akinek a kezében nincs valamilyen folyadék. Néhány ifjú partizánt kezdek félteni, ma lesz a napja, vagy inkább éjszakája, amikor megismeri az érzést, mire képes a hőség által okozott gyors folyadékvesztés és a nagy mennyiségben bevitt alkohol. Nagyjából az ember vérében csak alkohol marad, az agy hirtelen elveszíti uralmát a végtagok felett. Akkor kezdődik az igaz tánc, ám erről a test gazdája már semmit sem tud. De hol van még az éjszaka. A Copy Con rendesen odateszi magát, közönsége is égeti a kalóriát. A reggae-rap szépen szól, kezd szerethetővé válni ez a nap. Vissza az Összművészeti Térhez, jön Ferenczi György és a Rackajam. Láthatóan szerveződik már a zenekar törzsközönsége is, olyan koncert jön, amikor tutira megy az ember, és nem is csalódik. Lenyúlok egy babzsákot és lenyomom magam a porba. Nincs mit tenni, a partfürdőn szerintem több a homok mint a Szaharában, nem lepődnék meg ha estére megjelenne Gorcsev Iván is. A Rackajam évek óta az egyik legjobb bulizenekar, (a másik éppen utánuk következik ezen a színpadon), itt aztán tényleg mindenféle zene össze van öntve, ráadásul pont úgy, ahogyan a néző szeretné. Akkor maradhatok nyugodtan a délutáni fröccselméletemnél. Nem lehet véletlen, hogy ezt a színpadot tették a borászok utcájába. Egyébként meg tényleg nincs mit írnom, mert aki még nem látta őket élőben, szegényes szókincsemmel megfestve csak egy fekete-fehér képet kap. Mulatós a verbunkostól Jimi Hendrixig. A közönségtől áradó végtelen szeretet. Hangokba csomagolt ölelés. És innen már ki se kell mozdulnom. http://www.youtube.com/watch?v=LrnUikXNXZA Jön a szegedi Blues B.R. Others Show, jön Mókus, Király Vajk, Hrabovszky Tamás, a film élmények: Ford Fairlane kalandjai, A tehetséges Mr. Ripley és nem utolsó sorban a The Blues Brothers. Aki nem látta ezeket, sürgősen pótolja, ennek hiányában nem fog szóba állni vele a nyugdíjfolyósító. Így estefelé azért kicsit nagyobb érdeklődést vártam, ám az is igaz, hogy a parkett táncosok babzsákostól odébb twisteltek. Magam részéről Tamásékkal az első napot le is zártam, ugyan átsétáltam még a Pepsi színpadhoz, ahol a Subsribe térdeltette porba a híveit, majd némi Szabó Balázs Band után belekóstoltam a nap sztárvendégeinek műsorába is. Ám a Yellowcard különösebben nem hatott meg, profi zenekar, letisztult zene, látványszínpad, de igazából bármelyik amcsi filmben hallhatok hasonlót és én már régóta nem nézem a Dawson és a haverokat sem. Szép kerek nap volt, rendben is volt, a műsorfüzetben bekarikázott programoktól éppen azt kaptam amit vártam. És a karikákat én rajzoltam, nem más. Petró János http://www.youtube.com/watch?v=-9_sW3aBkPI