A kiskörei vízlépcsőtől a Baradlán át a Rákóczi-barlangig + FOTÓK
2012. július 21., szombat
Cseppkövek, víznyelők, karrok, karsztos kőzetek – nyári iskolát szervezett az SZTE Környezettudományi Doktori Iskola (KTDI) Aggtelekre. A túrákban, látnivalókban és tartalmas szakmai előadásokban is gazdag táborban a KTDI mintegy 40 PhD-hallgatója és oktatója vettek részt.
Az Aggteleki-karszton elterülő Aggteleki Nemzeti Park (ANP) óvodástól felnőtt korig fogad csoportokat, melyeknek bemutatja értékeit és azok védelmét. Már a 19. században felismerték a táj különlegességét, az élő és élettelen természeti értékeket, így a vidék a védettség különböző fokát érte meg – mondta el a nyári iskolában tartott előadásában
Tóth Erika
, az ANP munkatársa. A terület 1978-tól tájvédelmi körzet, 1985-től önálló nemzeti park.
Barlangok százai
Az Aggteleki- és Szlovák-karszt mintegy 1400 barlangja 1995-ben kapta meg a Világörökség címet. A szegedi egyetem későbbi professzora, Jakucs László itt fedezte fel elméletét bizonyítva a Béke-barlangot 1952-ben. Az aggteleki az ország első és egyetlen olyan nemzeti parkja, amely elsősorban az élettelen természeti értékek védelmére jött létre. A 60 ezer hektárnyi karsztterületen a mérsékelt övi, középhegységi karsztosodásra jellemző összes barlangtípus képviseleti magát, egyedülállóan változatos, komplex és érintetlen. A nemzeti park 20 ezer hektárnyi területe az őskor óta lakott terület, jóllehet mintegy 230 millió éve még trópusi tenger borította. Döntően triász kori mészkő az alapkőzet, melyet a víz alakított. A nemzeti parknak háromnegyed része erdő, területén 90 forrást tartanak számon, valamint különlegesen szép dolinatavak, művelt és műveletlen területek egyaránt színesítik a táj arculatát. A terület neves kutatója, Dudich Endre több mint 500 különböző állattaxont jegyzett fel a Baradla-barlangban.
Változatosság
A táj festői szépségű. Vannak olyan erdők, ahol 30-40 éve nem történt emberi beavatkozás. Farkas, hiúz, urali bagoly, császármadár ugyanúgy jellemző lakója a vidéknek, mint a kék kárpáti meztelencsiga, a tavaszi cincér vagy a nemzeti park emblémáján is látható foltos szalamandra. A növényvilág is igen gazdag, erről tanúskodik többek között a kakasmandikó, a leánykökörcsin, az osztrák sárkányfű vagy a világon csak itt található tolnai vértő. Az aggtelekieket meszesnek is hívták, ahogy ezt számos mészégető mutatja, sok család számára ez jelentette a megélhetést, ugyanakkor rengeteg fa esett áldozatul ennek a tevékenységnek. A nemzeti park a hucul lovak genetikai értékének megőrzésében is elkötelezett. Ezek az ősi vadlovakra emlékeztető, kis termetű, igénytelen, nagy teherbírású lovak a monarchia idején még elterjedtek voltak, később, a II. világháború után már senki sem foglalkozott velük, 1986-ban került egy megmentett állomány az ANP Igazgatóságához.
Vízlépcső, bánya, barlangok
A július 9. és 14. között, Rakonczai János, az SZTE TTIK Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék oktatója vezetésével megrendezett nyári iskola „programja” a Kiskörei Vízlépcsőnél kezdődött. Ezután a Mátrai Erőmű bükkábrányi lignitbányájában tehettek látogatást, ahol nemcsak az óriási gépeket, a lignit külszíni fejtését tanulmányozhatták, hanem egy rekultivált területen is járhattak – a társaság ugyanis több mint 100 millió forintot áldozott arra, hogy a már kimerült részeket a természet újra birtokba vehesse. Az évente több millió tonna kitermelt lignitből az erőmű villamos energiát állít elő, valamint lakossági célú felhasználásra is bányásznak szenet. Egyébként öt éve ebben a bányában több mint 7 millió éves, megkövesedett, egykor akár 30-40 méteres mocsárciprusokat találtak. A nyári iskola egyik fénypontja minden bizonnyal az aggteleki Baradla-barlang hosszútúrája volt. Az összesen 25 km hosszúságú barlangrendszer 5 km-es szakasza átnyúlik Szlovákiába is (ez a Domica-barlang). A mintegy 7 km-es, úgynevezett hosszútúra a Baradla aggteleki bejáratánál kezdődik, majd egy 4 km-es kivilágítatlan szakasz után a jósvafői kiépített rész következik. Ez utóbbi szakaszon tekinthető meg sok más mellett Magyarország legnagyobb, mintegy 19 méter magas cseppkőképződménye, mely a Csillagvizsgáló nevet viseli. A csoport kirándulást tett a „szlovák paradicsomba” is. A hazaút előtt még az Esztramos-hegyen, Bódvarákónál található Rákóczi-barlangba is ellátogattak, mely kristályairól, sajátos képződményeiről és két taváról is nevezetes. A nyári iskola során szakmai programként 12 földtudományi, fizikai, kémiai és biológiai témájú előadást mutattak be. Az első blokkban Tóth Erika bevezetőjével megismerkedhettek a résztvevők a nemzeti park adottságaival, majd Kevei Ferencné, az SZTE TTIK Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék professzor asszonya a karsztok tájökológiai kérdéseiről beszélt, Samu Andrea és Tanács Eszter kutatók pedig az Aggtelek környékén végzett kutatásaikat mutatták be. Az előadások repertoárjában további számos érdekes téma szerepelt, többek között Rakonczai János az árvizek aktuális kérdéseit ismertette a hallgatósággal, Hannus István, az SZTE TTIK Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék professzora pedig a katalízis területén tevékenykedő Nobel-díjas kutatókat vette sorra. A fizikus blokkban például az aeroszolok sokrétű jelentősége, a biológus blokkban pedig a hulladékok biológiai felhasználása kapott kiemelt figyelmet.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
