Lentner Csaba: Magyarországon visszaszorult az állam, azért kell erősíteni

Lentner Csaba egyetemi tanár Kárpát-medencei sikerként könyveli el a kormány gazdaságpolitikáját és bízik az IMF-fel való megállapodás sikerében, hiszen mindkét fél elemi érdeke ezt diktálja. A közgazdásszal, a Kik támadják Magyarországot és miért? című kötet egyik szerzőjével a könyv szegedi bemutatása után beszélgettünk.

– Ön szerint az ország bajai a ’70-es évekre vezethetőek vissza, amikor Magyarországon megjelent az IMF. Más országok is hitelre szorultak, mégsem kerültek a mi helyzetünkbe. Nem egyszerűen arról van szó, hogy felkészületlen, dilettáns politikusok vezették az országot a rendszerváltás idején, és ma is ennek a levét isszuk?

– Kétségtelen, hogy a magyar politikai vezetés esetében az elmúlt 20 évben megfigyelhető egyfajta szakmai inkompetencia. A közgazdasági, pénzügyi kérdések a ’90-es évek elejétől a magyar kormányok működésében nem játszanak központi szerepet. A ’80-as évek végétől, amikor megalakult az Antall-kormány, tulajdonképpen megkezdődött a magyar termelőknek, a nemzetgazdaságnak a tartós piacvesztése. Mi már a ’70-es évektől eladósodtunk, de a rendszerváltozás kezdetétől lehetőségünk lett volna arra, hogy az elavult szocialista tervgazdasági rendszert felváltsuk egy életképes piacgazdaságira, amely a ’80-as évek végétől folyamatosan kialakult Magyarországon. Ez a modell a tervgazdasági rendszer válságát lett volna hivatott kezelni. A válságkezelésnek a válságát éltük a ’80-as évek végétől, hiszen a meghonosodott neoliberális piaci modell a tervgazdasági rendszer válságánál is súlyosabb válságba taszította az országot. A rendszerváltás környékén 20 milliárd dollár államadósságunk volt, 2010-ben, amikor az Orbán-kormány átvette a kormányrudat, 110 milliárd dollár gyűlt össze. Emellett kialakult egy 10 milliárd dolláros önkormányzati adósságállomány is, és a lakosságnál még mintegy 40 milliárd dollárnak megfelelő jelzálog-hitel adósság.

– Tulajdonképpen 160 milliárd dollár adósságot sikerült begyűjtenünk a rendszerváltás óta?

– Igen, miközben a ’70-es években jóformán nem is volt adóssága a lakosságnak. A Magyarországra bejött nemzetközi tőke a munkásokat nem fizeti meg, a költségvetésbe nem fizet adót, ebből következik, hogy a szociális juttatások nálunk nagyon szerények. A lakosságot is belekényszerítik ebbe az eladósodási folyamatba. Ez a rossz piaci modell a magyar adósságállományt 20 év alatt a nyolcszorosára lökte föl. Bebizonyosodott, nem életképes ez a szabadjára engedett neoliberális piaci modell.

– Tőkeerős külföldi befektetők nélkül viszont a rendszerváltást sem lehetett volna önerőből levezényelni.

– Mi a nemzetközi tőkével nem vagyunk viszályban, nekünk csak vitánk van vele. A nemzetközi tőke egy piacgazdaság életében szükségszerű, a problémát azonban abban látom, hogy kizárólagosan a nemzetközi tőkére egy ország nem építhet. Önálló fejlődése idegen, kölcsönzött tőkével nem lehetséges. Ez szerintem nem nacionalizmus. A sikeres országok, például Olaszország példáját is felidézhetjük, ahol a hazai kis- és középvállalkozói szektor nagyon erős, s az olasz gazdaság ettől volt működőképes. Kölcsönzött tőkével, azt nem adóztatva, nem ellenőrizve, nem szabályozva egy ország az európai vagy világversenyben nem lehet tartósan versenyképes. Amin mi változtattunk 2010-től, az a belső piaci erőknek a fejlesztése, erősítése. Nem szerencsés, ha egy országban a banktőke 90 százalékban külföldi. A külföldi banktőke a hazai termelőt nem támogatta, ezért kell a hazai bankszektornak is legalább a 40-50 százalékos részarányt megkapnia. A gazdaság működését állami támogatásokból, adókedvezményekből önmagában nem lehet megoldani, szükség van a kereskedelmi banki tőkére is. Ezt az államnak kell szabályoznia, koncentrálnia, hogy ez működjön.

– Nem származik baj abból, ha mindent államosítunk, ilyképpen a piacok sem működhetnek zavartalanul és a piacgazdaság alapelvei is sérülnek?

– Átengedtük a teret a külföldi tőkének, a magyar nemzeti érdekek – focihasonlattal élve – beszorultak a saját kapunk elé, így viszont soha sem tudunk gólt rúgni. Úgy nem lehet sikeres egy csapat, ha csak a saját kapuja előtt focizik. Vissza kell nyomni egy kicsit a külföldi tőkét. Az államnak be kell avatkoznia, mert a piaci szereplőknek most ez nem érdekük.

– Az állam túlméretezett hatásköre következtében lassan már minden helyi intézmény igazgatóját Budapesten fogják kinevezni vagy jelölését jóváhagyni. Nem kellene ezeket a hatásköröket az önkormányzatoknál hagyni?

– Magyarországon nagyon visszaszorult az állam, ezért erősíteni kell. Az USA-ban is, Nyugat-Európában is az történik, hogy az állam beavatkozik a gazdasági folyamatokba…

– Ezt én nem így látom…

– Akkor úgy fogalmazok, válság idején.

– Az más…

– Nem tehet mást az állam, mint beavatkozik. Azt a modellt kell továbbvinni, ami a ’29-33-as válság idején

John Maynard Keynes

aktív állami befolyásolás gazdaságpolitikája néven vált ismertté. Aztán, ha megerősödtek a piaci szereplők meg a gazdaság, akkor igen, induljon el újra a szabad verseny. Az államnak azonban azután is ellenőrizni, szabályozni kell.

– A könyvbemutató alkalmával egyetlen bíráló megjegyzés sem hangzott el a kormány gazdaságpolitikájával kapcsolatban. Ilyen jól dolgoznak Matolcsyék?

– Siker van a Kárpát-medencében, mert 2 év után ez a gazdaságpolitika lehetővé tette, hogy a közszektor működik, a nyugdíjak kifizetését meg tudjuk oldani, működik a szociális ellátórendszer. Olaszországban, Spanyolországban, Görögországban nem mondanám, hogy mindent határidőre tudnak fizetni. Görögországot azért is fenyegeti államcsőd, mert az emberek veszik ki a pénzüket a bankokból, instabillá válik a rendszer. Magyarországról nem viszik ki az emberek a pénzt, a magyar államkötvény fogy. Működik a magyar gazdaság.

– Az egyre inkább bírált adórendszert is egyértelmű sikertörténetként könyveli el?

– Ha kevesebb adót fizetek, több pénzem jut a gyerekek iskoláztatására, állampapírok vásárlására. Akik kevesebbet keresnek, azoknak nem jut.

– A számítások szerint több millió munkavállaló rosszabbul járt ezzel az adórendszerrel.

– Mindenki, aki természetes körülmények között nem kap munkalehetőséget, azt az állam közmunkára kötelezi azért, hogy a saját társadalmi költségek fedezéséhez valamilyen minimális szinten hozzájáruljon. Az nem megoldás, hogy generációkon keresztül az emberek munka nélkül vannak. Itt is az állam aktív befolyásoló szerepe kell, hogy érvényesüljön.

– Mi várható az IMF-tárgyalásoktól, továbbá eldőlt-e már végre, milyen hitelt is akarunk, mert a sajtóban igencsak ellentmondó nyilatkozatok jelentek meg ezzel kapcsolatban?

– Olyan, hogy elővigyázatossági hitel, nincsen. Készenléti hitel van, azonban a kormány ezt nem akarja lehívni. Azzal számol, hogy a szabadpiacról tudjuk magunkat finanszírozni.

– Varga Mihály a minap azt nyilatkozta, valamennyi pénzre mindenképpen szüksége lesz az országnak jövőre.

–

Varga

pesszimista egy kicsit, én azt mondom, hogyha a nemzetközi pénzpiacok nyugodtak maradnak, a dél-európai válság nem mélyül, akkor mi a szabadpiacról is tudjuk magunkat finanszírozni. Ennek az esélye megvan. Az IMF-nek is elemi érdeke, hogy Magyarországnak készenléti hitelt nyújtson.

– Miért is?

– Azért, mert rengeteg probléma van a világgazdaságban, a piacok eléggé sérülékenyek. A két év igazolja, hogy képesek vagyunk arra, hogy fönnmaradjunk. Ezzel az IMF-hitellel bebiztosítanánk magunkat, s az IMF-nek egy csődbemenő országgal kevesebb lenne.

– Lehet-e tudni, sejteni, milyen áron jutunk hozzá az áhított hitelhez?

– Durva menet lesz, az biztos. A hitelnyújtás üzlet. Ne akarja az IMF Magyarországot kormányozni, hiszen ez egy kölcsönt nyújtó intézmény. Adja oda a kölcsönt, s mi majd megfizetjük a kamatokat, ha lehívjuk a hiteleket. Elégedjen meg ezzel. Az egész ország gazdaságpolitikáját nem lehet átformálni, mert akkor azok az eredmények, amelyeket két év alatt elértünk, semmivé vállnak, akkor minek volt a két év áldozata. Ha az IMF ki akarja vetetni ezeket az adókat, szomorú csalódás lenne a számára, ha ez meg is történne, mert akkor a multik helyett a lakosságra hárulna…

– Ezeket a pluszadókat végső soron így is a lakossággal fizettetik meg.

– Azt a 20 forintot, amivel többet fizet…A kormány többet vett el a nemzetközi cégektől, mint a hazai vállalkozásoktól, a hazai társadalomtól. Ha az EU-ban bármelyik ország csődbe megy, az nem csak az adott országot fogja gyengíteni, hanem a spanyolokat, a németeket, meg bennünket is. Az IMF-tárgyalásokon éppen ezért nekünk is van mozgásterünk.

– A könyvbemutatón is elhangzott, nem szabad mindent egy lapra feltenni, kelet felé is nyitnunk kell? Jó néven veszik ezt tőlünk az unióban, hogy egy fenékkel két lovat szeretnénk megülni?

– Diverzifikálni kell, több lábon állni. A volt szovjet tagköztársaságok, Délkelet-Ázsia felé nyitni, munkahelyeket kell bővíteni. Ha a magyar vállalatok munkát kapnak Közép-Ázsiában, akkor a munkaerőnek is oda kell mennie. Véleményem szerint a 100-200 kilométeres rádiuszt több ezerre is ki kell terjeszteni. Az amerikai cégek is jelen vannak Délkelet-Ázsiában, Kínában, és viszik magukkal az amerikai munkásokat. Ha egy nagy magyar vállalkozás lehetőséget kap Azerbajdzsánban, akkor a munkásoknak is ott a helyük.

– Az EU-ban tehát maradni kell?

– Maradni, viszont nem kell erőltetni az eurozónába való belépésünket. És közben keletre figyelni, meg az arányokon kell egy kicsit módosítani.

– Mikor várható megállapodás az IMF-fel?

– Ebben az évben nem valószínű.

– Havonta állítólag 10 milliárd forintos vesztesége keletkezik az országnak abból, hogy halogatja, kitolja a megállapodás időpontját?

– Nem, ebből nincsen veszteség. Mi piaci áron finanszírozzuk az államadósságot, 8,5 százalékon mentek az államkötvények még két hete, ez most lement 7-re. Igen, ennyit fizetünk készpénzben, ugyanakkor 350 milliárdot évente beszedünk a pénzintézetektől adó és távközlési adó jogcímen. Tehát lehet, hogy többet fizetünk, hogy a szabadpiacról finanszírozzuk magunkat, de 350 milliárdot meg az IMF utasításai ellenére beszedünk a nemzetközi cégektől.