Szám-tan, avagy miért a vétlen fizet?

Június elején egy szülő kereste meg levélben portálunkat azzal, hogy gyermeke iskolája bekérte a diákigazolványokat, ám a helyette adott igazolást nem fogadták el a buszellenőrök. Az ügy azóta megoldódott, mégis tanulságos az eset, melyet okulásul most közreadunk.

„Történt június 5-én, hogy gyermekem vizsgázott, és az iskola bekérte a diákigazolványt, hogy helyette ad egy igazolást, amivel ugyanúgy jogosult utazásra is” – így kezdődik a levél. Mint megtudtuk, a megszűnő Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola diákjainak az utolsó napon le kellett adniuk diákigazolványukat, cserébe az intézmény természetesen kiállított egy formanyomtatványt, melynek szkennelt változatát láthatják cikkünk mellett. Az anonimitást kérő szülő gyermeke társaival együtt boldogan ült fel felültek a trolira, mert az utolsó napra eső vizsga jól sikerült. Ekkor jött a „Jegyeket, bérleteket!” felszólítás. A diákok odaadták a bérletet és az igazolást.

Nincs szám, nincs pardon

„Az ellenőrök azonban közölték, hogy azt nem tudják elfogadni, mert nincs rajta a diákigazolvány-szám, úgyhogy büntetést kell fizetniük. A tanulók hiába próbálták elmagyarázni, hogy ők ezt most kapták, és nem tehetnek róla, nem érdekelte a lelkiismeretes ellenőröket. Azt a tájékoztatást kapták még, hogy menjenek be majd az irodájukba bemutatni a bérletet, és igazolja le az iskola, hogy jogosan használták a tömegközlekedést tanulóbérlettel. Igen ám, de ha bemutatják, akkor is fizessenek 800 forintot, mert a jogszabály ezt előírja” – folytatódik a levél. A gyerekek másnap bementek az iskolába, a diákigazolvány-szám kézzel írva rákerült az igazolásra. A diákok azt is megkérdezték, miért nem tüntették fel azt eredetileg, mire azt a választ kapták, hogy az igazolást nem az intézmény készíti, központilag kapták meg, csak kinyomtatták és átadták. „Az igazgató úr fel is hívta a Dakört Kft.-t, hogy pótolták a számokat, és tekintsenek el a büntetéstől. Sajnos nemleges választ kapott!” – áll a levélben.

„Nem érdekel, ki hibázott…”

Ezután a diákok bevitték a bérletet és az igazolást bemutatásra, de azt csak a 800 forint befizetésével fogadták el. „Sajnos úgy kezelték őket, mintha ténylegesen csalni akartak volna” – panaszolta a szülő. Majd kérelmet írtak, hogy tekintsenek el a büntetéstől, mert vétlenek ebben az ügyben. „Az elbírálás után levélben azt írták, hogy ha befizettük a bírságot, visszakapjuk a pénzt. Bemutattuk a szelvényt, és visszakaptuk a bírságot. Nem tudom, ki hibázott, nem is érdekel. Azért írtam meg az esetet, hogy mások ne kerüljenek kellemetlen helyzetbe, ne fizessenek ki olyanért büntetést, amit nem követtek el, és ne kelljen nem kevés időt pazarolni az utánajárásra!” – zárja sorait a levélíró. A levélíró hangsúlyozta, szeretné felhívni arra a figyelmet, hogy ha egy hivatalos szervezet kiad egy hivatalos papírt, az valóban jó legyen! Szerencsére minden elrendeződött, az olvasó pedig képet alkothat arról, hogyan mennek a dolgok kis hazánkban a merev jogszabály-alkalmazás és a „hivatalos papírok” terén…