Rózsás-e a szőregi rózsások helyzete? + FOTÓK

Az első rózsa 1894-ben került be Szőregre, termesztése évszázados hagyománnyal bír. Széll Imre, a Szőregi Virág-Dísznövény ÁFÉSZ elnöke szerint a magyar fajtákkal az a legnagyobb baj, hogy nincsenek levédve.

A szőregi rózsatermesztés kezdete az 1800-as évek közepére vezethető vissza, amikor megtörtént a Tisza és a Maros szabályozása. A torkolat nem a jelenlegi helyén, hanem a lebombázott vasúti híd környékén volt, s ezáltal felszabadult egy nagyon jó minőségű termőterület, amely ideálisnak bizonyult a rózsatermesztés meghonosítására. Az első rózsatöveket

Pillich Kálmán

ügyvéd hozatta külföldről, ő termesztett először vágórózsát eladás céljából.

Széll Imre

, a Szőregi Virág-Dísznövény ÁFÉSZ elnöke az indulásról beszél. Az első rózsa 1894-ben került be Szőregre, és

Kovács Márton

nevéhez fűződik. Hivatalosan ettől az évtől számítják a szőregi rózsatermesztés kezdetét. Az itt termelt növények kiemelkedő minősége részben a több mint százéves múltra visszatekintő helyi termelési hagyományoknak, részben a terület rendkívül kedvező talaj- és éghajlati viszonyainak köszönhető. A temesvári vasútvonal kiépítése ugyancsak kedvezett a rózsatermesztőknek. A hangsúly eleinte nem is a rózsatőtermesztésen volt, hanem a vágott virág értékesítésén. A helybeliek még Bécsbe is elszállították a vágott virágot kosarakban, jégtáblák közé csomagolva, lapulevelekbe bugyolálva.

A szőregi rózsa fénykora az 1920-as évek végére tehető, akkor még egyesületet is alapítottak. A második világháború után a rózsatermesztés szinte teljesen megszűnt, az akkori téeszesítés ezt nem tudta felvállalni. A precíz munkának és gondos gazdaszemléletnek egy téeszen belül nem lehetett érvényt szerezni. A rózsatermesztés szinte teljesen megszűnt, majd csak a 60-as évek elején indult újra, 67-ben pedig megalakult a Szőregi Virág-Dísznöveny ÁFÉSZ magánszövetkezet, amelyet 34 helyi rózsatermelő azért alapította, hogy segítse a kertészeti termelést és a tagjai által előállított javak piacra jutását. Az ÁFÉSZ fő tevékenysége ma is a termelés koordinálása, illetve a megtermelt kertészeti termékek értékesítése nagy- és kiskereskedőként, exportőrként. Fő termékeik a rózsatövek és törzsesrózsák (magastörzsű rózsák), gyümölcsfaoltványok és dísznövények.

Magyarországon a rózsatövek 98 százaléka Szőregen terem

A ’70-es évektől már exportra termeltek, mert ennyi rózsatövet idehaza soha sem lehetett eladna. Jelenleg a Tisza-Maros háromszögben termelik Magyarországon a rózsatövek 98 százalékát, ebből közel 90 százalék exportra megy. A cég tavaly óta termelői csoportként működik, hazánk legnagyobb rózsatermelője, és 160 tagot számlál. A becslések szerint 4-5 millió rózsatő terem Szőreg viszonylatában éves szinten. Hosszabb ideje együttműködnek Európa legnagyobb rózsanemesítő cégeivel, 2004 őszétől a francia Meilland cég kizárólagos magyarországi képviselője az ÁFÉSZ. A központi telephelyen lévő Kertészek Boltján keresztül biztosítják a tagoknak a termeléshez szükséges anyagokat, eszközöket. A központi telephelyen kívül egy csomagoló és raktárbázist is működtetnek, ahol hűtőtároló kapacitás és csomagoló anyagraktár is található. Több rózsafajta termesztése folyik a településen, vannak úgynevezett hagyományos szabad fajták, ami azt jelenti, minden egyes nemes rózsának, amikor levédik, 25 év a licencszerződés által biztosított fajtavédelme. Azután lehet csak szabadon termelni ezeket a fajtákat. Ez nem azt jelenti, hogy azon a néven is lehet forgalmazni. A rózsa kap egy márkanevet attól, aki nemesítette, és van egy kereskedelmi neve is. Ez utóbbit viszont 10 évente folyamatosan lehet védeni akár ezer évig is. Nehéz ezt követni, bonyolultnak tűnik, az elnök is mosolyog. Széll Imre szerint a magyar fajtákkal az a legnagyobb baj, hogy nincsenek levédve, mert a folyamat hosszú és költséges procedúrával jár és nem elhanyagolható marketingtevékenységgel. Az ÁFÉSZ ezért nem is foglalkozik magyar fajtákkal, az általuk termesztett rózsák mind külföldi nemesítésűek. A nem licences fajták is, például az elnök úr említi a Békét, amely Madame Meilland néven volt annak idején forgalomban. Ezt a fajtát az 1930-as években nemesítették, és még most is sokan foglalkoznak vele, szabadon lehet termelni, mert akkor nem volt még divat a név-és fajtavédelem. Jelenleg kétszázegynéhány rózsafajtával foglalkoznak. Az áru egy részét visszaszállítják a tulajdonosnak vagy a nemesítéssel foglalkozó külföldi cégnek, a másik részét pedig szabadon értékesíthetik. Az értékesítés után természetesen nekik is ki kell fizetniük a licencdíjat. A francia fajtákon kívül foglalkoznak még a dán Poulsen rózsákkal, valamint a német nemesítésű Kordes fajtákkal. Az árbevétel több mindentől függ. Csak a licencdíj például 80 centtől 1 euróig terjed tövekként. A rózsatő értéke is változik, ezt is a piaci kereslet és kínálat határozza meg. Az elnök úr nem tud pontos összeget mondani, de abban megegyezünk, hogy az ÁFÉSZ több száz millió forintos forgalmat bonyolít le évente.

Embert próbáló munka a rózsatermesztés

Fogas László 1979 óta foglalkozik rózsatermesztéssel. Eleinte nagyon kis területen gazdálkodott, hiszen neki is tanulnia kellett a szakmát. Régen az emberek munka mellett kiegészítő keresetként foglalkoztak rózsatermesztéssel. „Jelenleg 4 hektáron termelünk, de ez nem azt jelenti, hogy minden tele van rózsával” – pontosít. Szőregi viszonylatban ez közepes nagyságrendnek számít. A Meillandnak és a Delbard francia nemesítő cégnek termelnek szerződés alapján társas vállalkozásban. Most már a család ebből él, ez lett a fő foglalkozásuk, az áru értékesítése pedig kizárólag az ÁFÉSZ-en keresztül történik. Fogas László vágórózsa-termesztéssel is foglalkozik, sőt piacra is szállít. Jelenleg mintegy 70 ezer tő vadrózsát és ugyanennyi nemes rózsát gondoz. Mint megtudjuk, a rózsatermesztésnek minden évben 3 munkafázisa van: ültetés, szemzés és kitermelés. Kemény munka a rózsaföldeken dolgozni, pirkadattól sötétedésig, tűző napon. Most jön a szemzési időszak, 36 fokban beállni a sorba, ahol legalább 45 fokot mutat a hőmérő higanyszála, nem leányálom. Ha leteszi az ember a szemzőkést, két perc múlva nem tudja megfogni, mert úgy átforrósodik. Embert próbáló munka, az biztos, fanatizmus kell hozzá. „ Apósom most 88 éves, és 80 éves koráig kint dolgozott a földeken. Azt mondta, fiam, ez a munka embert gyalázó, ha a Jóisten ilyen keményen adja a kenyeret, akkor egye meg” – meséli. A szőregi rózsa eredetvédelemben számít hungarikumnak, ami azt jelenti, hogy itt a Tisza-Maros háromszögben termelt rózsa földrajzilag védett. Tehát nem a fajta hungarikum, hanem az itt termelt dísznövény.

A francia egyenként megszámolta a rózsatöveket

Kimegyünk a rózsaföldekre, az ültetvényen sétálgatva megértem: mámorító virágillat, katonás rendben sorakozó szivárványszín tünemény, nem csoda, hogy 2004-ben hungarikum lett a szőregi rózsa. A gazda elmagyarázza, ezek a szépséges virágfajták licencesek, nem is lehet termeszteni, kereskedelmi forgalomba hozni őket, csak a nemesítő engedélyével. Olyan is előfordult már hogy, eljött a francia tulajdonos, hogy a saját szemével bizonyosodjon meg arról, valóban annyi rózsatő van-e, amennyiről szerződést kötöttek, s egyenként megszámolta a virágokat. A gazda másnak el sem adhatja a termést, csak neki az ÁFÉSZ-en keresztül. A szőregi rózsák így a francia hiper- és szupermarketek polcain végzik. A kommersz fajtákat viszont szabadon lehet értékesíteni, ezek is döntően külföldre kerülnek, de magyar üzletláncokban is megtalálhatjuk őket. Nem csak a piac kiszámíthatatlansága és szeszélyessége befolyásolja a gazdák nyereségét, nagymértékben megteszi azt az időjárás is. Az idei kemény tél bizony elvitt 10 ezer magas törzsű rózsát, panaszkodik Fogas László. Ha csak a dísznövények másodosztályú árát nézzük, akkor is ez kemény 5 millió forintos kárt jelent a gazdának. A fagyok ellen nincs védekezés, hiszen 90 centiméter magasságban takarni sem lehet a növényeket. Igaza lehet Fogas úr apósának.