BOR-line: Danis Lídia, a szegedi Hedda Gabler + FOTÓK

A szegedi színművész, Danis Lídia, aki Dömötör-díjat kapott a Hedda Gablerben nyújtott alakításáért, többek között arról is mesélt nekünk BOR-line sorozatunkban, hogyan tud kisgyermekes anyukaként játszani, piacra járni, főzni és gyereket nevelni.

- Két éve van itt, hogy került Szegedre és hogyan ment a beilleszkedés, milyen volt városunkba költözni?

- Gyorsan kerültem ide, egy kisgyerekkel a karomon. A férjem utánam végzett a színművészetin, és a Tisza-partra szerződött. Én a Vígszínházban játszottam, de egyedül nehéz volt a gyerekkel Budapesten, így

Eszenyi Enikő

és

Juronics Tamás

segítségével kerültem ide. Soproni vagyok, és soha nem voltam ilyen távol otthonról. Szeretek itt lenni, úgy érzem: hazajöttem. Egy baja van a városnak, hogy messze van Soprontól.

- Kicsit még maradjunk a városnál, de ötvözzük is a borral. Szegedet fesztiválvárosnak is titulálják, az egyetem miatt a hétköznapok is pezsgéssel töltve telnek. Ez a hangulat egy színésznőtől nem áll távol, jól gondoljuk?

- A pezsgésbe nehéz beilleszkedni. Az életemet a család és a színház teszi ki, nem sok idő marad másra. A múlt évben kilátogattam egy kicsit a borfesztiválra, idén is voltam a borutcán vasárnap, de nem sok időm marad fesztiválozni. A színház és az otthonom között kerékpározom nonstop, 24 órában ennek a két szerepnek kell megfelelnem. - Egyik olvasónk kérdezte, hogy mit jelent önnek Sopron, hiszen ott végezte középiskolai tanulmányait dráma-latin szakon, s gondolható, hogy a színészi pályájának indulását meghatározta ez az időszak... - Hatévesen elvitt a tanárunk a színházba. Míg élek, nem felejtem el azt a pillanatot. Szemfüleske volt a címe a darabnak, egy szőke kislány bohócot játszott, ez olyan hatással volt rám, hogy eldöntöttem, hogy én is szeretnék egyszer a porondra kerülni. Bölcsész, régész is szerettem volna lenni, de a színház volt a legfőbb vágyam. A Színház- és Filmművészeti Egyetemre harmadszorra kerültem be, nem volt egyszerű feladat. - Van-e példaképe, a szakmában léteznek mesterek még, vagy az út inkább az, hogy minél előbb megtalálni a saját hangot, s azt csiszolni? - Nagyon fontos a kérdés, hiszen hatalmas szükség van ideálokra. A Vígszínházban olyan emberekkel játszhattam együtt, mint Harkányi Endre, Kern András vagy Eszenyi Enikő. Ott jobban tagozódtak a generációk, Szegeden ez kevésbé van jelen. Viszont ha a kedvenc színésznőmre kíváncsiak, ő egyértelműen Kerekes Éva! De mondok egy példát a kezdő és a mester szint közötti különbségre. Papp Verával játszottam együtt egy darabban. Volt egy olyan jelenet, mikor egy-egy széken ültünk, hol ő, hol én mondtam egy poént. Vera mindig nyílt színi tapsot kapott, nálam meg néma csend. Papp Vera annyit mondott: vagy felszállsz a hajóra, vagy ottmaradsz a parton. Fel kell venni a tempót, különben nem lesz sikered. - Van egy kisfia, hogyan tudja összeegyeztetni a munkát a gyermekneveléssel? - Van egy csodálatos bébiszitterünk, Kriszti: ő kaphatna öt Dömötör-díjat is! Úgy élünk, mint bárki, akinek kisgyermeke van. Rohanunk, szervezkedünk. Annyiban speciális a helyzet, hogy éjszaka dolgozunk, de Kriszti mindent elintéz, ő a mi csodánk. - A Dömötör-díjat a Hedda Gabler főszerepéért kapta. Azt mondják, hogy ez a szerep a női Hamlet. Ön is így gondolja? - Eddig nem nagyon beszéltem róla, de erre a szerepre nem kellett készülnöm, érzelmileg legalábbis semmiképp. Ősszel meghalt az édesanyám - erre nem lehet felkészülni, és megemészteni sem tudom, amíg élek. Novemberben eltemettem, januárban pedig elkezdtem próbálni ezt a darabot, így szinte egy terápia volt számomra ez a munka. Akkor érkezett az a darab, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. A rendező, Attila azt kérte, hogy ne pusztán egy alakítás legyen a darab, hanem tegyem oda a nézőknek az életemet. Mert el lehet játszani valamit, de ha őszinte vagy, egészen más kerül a színpadra. És mi heten, a Hedda Gabler színészei tényleg szinte belehaltunk a színdarabba. - Szintén olvasói kérdés, hogy ha döntenie kellene, akkor színház vagy egy filmszerep közt választana? És egyáltalán milyen előnyök, szempontok jellemzik az egyik, s milyenek a másik területet? - Voltam olyan helyzetben, hogy színházi szerződés miatt kimaradtam egy filmből. Ma Magyarországon nincs választási lehetőség, sokkal több a színház, mint a mozi. Egyszerű: ami jön, arra igent kell mondani. Egy igazán komoly, svájci produkció előtt állok. Cigány témájú film lenne, sok konkrétumot még nem tudok róla elárulni, de a tárgyalások elején kissé megilletődötten hívtak fel, hogy csak az a probléma, hogy gonoszt kellene játszani. Ez nem gond, egy feladat, kihívás, munka, és örülök neki - válaszoltam. - Mit gondol a közszínházról és az alternatív színházról - van átfedés? - Egyre több az átfedés, kedvenceim közé tartozik Pintér Béla társulata és a Krétakör is például. Mindenki egyre vadabbul keresi a helyét, és azt, hogy miként tudja megvalósítani magát. Én nagyon drukkolok az alternatív színháznak, de a közszínháznak is! - Ezt a világot, a színészetet, a film területét egyre inkább körbelengi a celebség, a sztárság bűvköre, mit gondol erről? - Őszintén válaszolok: pontosan az a történet, amit Halász Judit is mesélt. Nagy nevekkel, tehetségekkel végzett együtt, és amikor ő kijött a főiskoláról, rögtön szerepek várták. Ma - és most lehet, hogy nagyon radikális vagyok - bárkiből lehet színész, aki dekoratív. Bárki besétálhat, és három perc alatt szerepet kaphat egy szappanoperában. 30-40 éve ilyen nem volt, a színészek legnagyobb része iskolát végzett, tehetséges ember volt. Most az a mérce, hogy mikor leszel a Barátok köztben. Ezen már szerintem nem tudunk változtatni. De vannak szigetek - ilyen a színház -, ahol még van értéke a tehetségnek.

Az interjú előtt

A XVIII. Szegedi Borfesztivál helyszínéről jelentkező BOR-line sorozatunk múlt pénteken debütált, amikor is Szalay Istvánt, Szeged korábbi polgármesterét kérdeztük borról, közéletről, múltról és jelenről, hétfő esti vendégünk Szabó Gábor akadémikus, az SZTE rektora volt, akivel a felsőoktatás átalakulásáról, a szegedi egyetem helyzetéről beszélgettünk, míg kedd este Méhes Gábor sportújságíró, a Sport Televízió kommentátora volt interjúalanyunk. Szerda este Fogas Ottóval, a Móra Ferenc Múzeum igazgatójával beszélgettünk a múzeumról, vezetői elképzeléseiről, az intézmény további idei programjairól, kiderült az is, hogy egy monumentális Munkácsy-kiállítást terveznek. Csütrtök este a 2007. Év borásza, az egyik legismertebb alföldi bortermelő, Frittmann János lesz a vendégünk. Az Önök kérdéseiből is válogatunk: e cikk alá hozzászólásaként vagy a szegedma@gmail.com címre írhatják meg, mire kíváncsiak. Egészen péntekkel bezárólag egyébként minden este 18 órától a Vásárhelyi Pál-szobor szomszédságában található standunkon egy-egy neves szegedi vendéggel borozgatva csevegünk a meghívott munkásságáról, életéről, Szegedhez való viszonyáról, kötetlenül. Minden vendégünk legkedvesebb borairól a Filoxéra Bortéka gondoskodik (Szeged, Dugonics tér 11.).