B. Nagy: Szeged elengedte maga mellett a fejlődési hullámokat

Két éve dolgozik az új kormány nem éppen barátságos közegben: továbbra sem látható a gazdasági válság vége, s IMF-tárgyalásainkat is több irányból torpedózzák. B. Nagy László kormánymegbízottal beszélgettünk, aki a szegedi 2-es választókerület elnökjelöltje lett a Fideszben.

- A szegedi 2-es számú körzet választókerületi elnökének jelölte önt múlt héten a Fidesz. Mit kell tudni erről az újjászervezett kerületről?

- Az ország egyik legsűrűbben lakott körzetéről van szó, mely méretében is jelentős, hiszen Szeged jó része mellett Ásotthalom, Bordány, Domaszék, Forráskút, Mórahalom, Öttömös, Pusztamérges, Röszke, Ruzsa, Üllés, Zákányszék és Zsombó településeket is magába foglalja. Kellemes helyzetben vagyok, hiszen szegediként értem és élem a Tisza-partiak életét, falusi származásom, röszkei és zsombói kötődésem okán pedig a 2-es választókerülethez tartozó kisebb települések problémáit is. Egyébként úgy tervezem, ha a párt szabályzata szerint az elnök is jóváhagyja a jelölést, akkor szeptembertől elkezdem a választókerületemet körbejárni, ismerkedés, tájékozódás szintjén.

Együtt kell működniük az azonos táborhoz tartozóknak

- Korábban Nógrádi Zoltán mórahalmi polgármesterhez tartozott ez a körzet, most nem ő lett a jelölt, ami kapcsán érezhetőek voltak bizonyos feszültségek is, miközben nyilvánvalóan megkerülhetetlen lesz a vele való együttműködés.

- Én teljesen nyitott vagyok, legutoljára két napja beszéltem

Nógrádi Zoltán

képviselőtársammal, akivel a viszonyunk jó volt, és az is marad. Új választókerületet rajzoltunk, új választási törvényt fogadtunk el, melyhez új csapatot kell építeni, ebben pedig számítok a régi emberekre is. Először persze meg kell ismernem őket. Többek között azért is mondom, hogy újfajta szemléletet kell bevezetni, mert Szeged politikai helyzetére az elmúlt 10-15 évben az volt a jellemző, hogy a jobboldalon finoman szólva nem volt valami harmonikus az együttműködés. Ez engem rettentően zavart, ezért arra törekszem, hogy a jövőben ne így legyen. Szegedet eddig három választókerületre osztották, most kettő lesz. Nem engedhető meg, hogy a választókerületekben az azonos táborhoz tartozó politikusok ne működjenek maximálisan együtt. E tekintetben újjá szeretném szervezni a jobboldalt.

- Milyen problémák merülnek fel ebben a választókerületben a lakosság részéről?

- A kistelepülések problémája a vidéki életforma hanyatlása, az elvándorlás, ami évtizedek óta tart, ezt kellene megállítani a mezőgazdaság, a saját termelésű élelmiszer feldolgozásának népszerűsítésével. Ez egyébként nemzetstratégiai ügy is, és a kormányzat e területen komoly terveket dolgozott ki, melyeknek megkezdte a megvalósítását. A megyeszékhely helyzetét pedig összetett kérdések határozzák meg, ahol elsődleges hiányként fogalmazható meg, hogy a város évtizedek óta képtelen olyan fejlődési hullámra felkapaszkodni, melyre hasonló adottságú települések igen.

Egyenlő esélyt a magyar vállalkozásoknak!

- Térjünk át ennek kapcsán globálisabb terepre, hiszen a nemzetközi és az európai gazdasági-politikai környezet, így például az IMF-fel folytatott tárgyalások hatása meghatározza országunk gazdaságpolitikáját is! Ez alól aligha húzhatjuk ki magunkat.

- Látni kell: az IMF egy pénzügyi szervezet, melynek igazgatósága abban érdekelt, hogy a betett forrásokat úgy vegye ki, hogy hasznot hozzanak, s növekedjen az alap. Az e mögötti politikai döntéséket az Európai Bizottság határozza meg, mely megteheti, hogy azt javasolja az IMF-nek, ne kössön egy tagállamával szerződést, mert szerinte az nem úgy teljesít, ahogy elvárható lenne. Jelenleg abban a fázisban vagyunk, hogy az adok-kapok a végéhez közeledik. Sajnos a magyar politikai elit egy része kívülről próbál segítséget kérni a támadásokhoz, lehetetlen helyzetbe hozni a kormányt, mert annak esetleges sikertelensége az ellenzék sikere, és ez az ellenzéknek bármit megér.

- Nyugati politikusok és lapok azzal vádoltak bennünket, hogy Magyarország s annak miniszterelnöke szabadságharcot folytat, s szembemegy az Európai Unióval.

- A kormány nem a multinacionális tőkével és a bankrendszerrel szembeni politikát épít, hanem arányos gazdaságpolitikára törekszik, ami azt jelenti, hogy ugyanannyi esélyt akar adni egy magyar vállalkozásnak, mint egy külföldinek. Ez eddig nem így volt, és ez a kiigazítás nagyon sok embernek nem tetszik, főként a nyugati határainkon túl, ezt pedig belülről és kívülről is hangoztatni igyekszik minden érintett érdekcsoport a lehető legtöbb európai fórumon. Erre a folyamatra jó érzékkel csatlakozik az ellenzéki politika, amely a Parlamentben a kétharmad miatt erélytelennek érzi jelenlétét. A jelenlegi kormány gazdaságpolitikája nem azt az utat követi, mint elődeié, hogy hitelt veszünk fel, aztán a társadalmi problémákat ezzel befoltozzuk, utána majd lesz valahogy, aztán megszorítunk, és újabb hitelt veszünk fel. Így juthattunk egyébként el oda, hogy 2010-ben 83%-os GDP-arányos hiánnyal vette át az új kormány az országot. Ha ezt a gondolkodásmódot folytattuk volna, akkor könnyen a görögök szintjén lennénk most, és feltehetően már nem lennének olyan biztonságban a magyar termőföldek, a vízkincseink, hiszen nagyon valószínű, hogy a finanszírozók már e területekre is rátették volna biztosítékként a kezüket.

Nem engedtek a nemzeti érdekekből

- Ön szerint lesz megállapodás a Nemzetközi Valutalappal, s ha igen, milyen?

- Az IMF-fel meg fog születni a megegyezés, aminek az a jelentősége, hogy az irdatlan mértékű adósságállomány, ami terheli az országot, illetve ennek a finanszírozási költsége hogyan fog alakulni. Itt százmilliárdokról beszélünk, ilyen volumenű összegeknél pedig egy-kétszázalékos kamatcsökkenés nemzetgazdasági tényező. Most lesz Magyarországnak egy komoly hitelkerete, amit úgy kell elképzelni, mint egy bankgaranciát a vállalati szektorban, mely egy-egy beruházásnál garancia és megnyugtatja a befektetőket. Az IMF-csomaghoz fűződő remények javítani fogják az ország finanszírozási pozícióját, csökkentik a kamatszinteket, s erősítik a forintot is, helyreáll a pénzügyi bizalom is. Az IMF-csomag kérdése most inkább szubjektív, mint 2008-ban: akkor a fenyegető államcsőd miatt elkerülhetetlen volt, most pedig a meglévő terhek csökkenése miatt fontos, gazdaságélénkítő.

- Túljutottunk az új kormány első két évén, hogyan értékeli az első félidőt?

- Amikor az Orbán-kormány 2010-ben átvette a büdzsét, kilátástalan kép fogadta, hiszen nem voltak igazak a szocialisták által hangoztatott számok: 4-500 milliárdos költségvetési lyuk tátongott a rendszerben, csődközeli állapotban tengett az ország. Igaz, uniós ország nehezen megy csődbe, de a kisegítésnek nagyon komoly ára van, amit most a görögök meg is fizetnek. Úgy fogalmaznék finoman, nagyon fontos nemzeti érdekek fájó feladása kell ahhoz, hogy az EU kirántson egy országot a gödörből. Magyarország a történelem során már többször átesett ilyen nemzeti érdekek csorbulásán, véleményünk szerint nem lehetett volna ezt még egyszer megengedni.

Hitelfelvétel helyett adó az extraprofitra

- Ehhez mérten egyből a gyökerekhez is nyúlt a kormányzat, gondolunk itt az alkotmányozásra.

- Igen, mert első lépésként éles társadalmi-politikai irányváltásra volt szükség, az alaptörvény majd a kétharmados törvények elfogadására. A gazdaságpolitikának pedig az a tétje, hogy a világ és Európa válságos légkörében hogyan sikerül a csőd közeléből elvezetni az országot. Ahogy már mondtam, járható, rövid távú út lehetett volna az eladósodottság növelésével, hitelfelvétellel újabb forrásokhoz jutni, de ez a jövő nemzedékre nézve jelentett volna végzetes terheket. Az állam tiszta lapot mutatott, először önmagán kezdte a műveletet, a működését racionalizálta. A másik, hogy megtalálja a hiányzó pénzeket, melyek többek között az ország évi ezermilliárdos nagyságrendű kamatfizetési kötelezettségből is fakadnak. A nyugdíjasokon, a bérből és fizetésekből élőkön lehetett volna fogást keresni, elvenni a fizetésekből, de ehelyett úgy döntöttünk: fizessenek különadót, viseljenek közterheket az extraprofitot termelő vállalatok, ágazatok.

- Erre aztán meg is indult az össztűz a külföldi tulajdonú cégekhez tartozó lobbicsoportok felől...

- Nyilván nem örültek a különadónak a nagy cégek. Az volt azonban a filozófia, hogy arányos közteherviselést teremtünk, ezért nem lehet nem minden terhet a lakosságra és a legkisebb érdekérvényesítő képességgel bíró társadalmi csoportok nyakába akasztanunk, hanem az erősebbeknek is részt kell vállalniuk. Ebbe a kalapba kerültek bele a telekommunikációs cégek és a bankok. Viszont bankellenes hangulatot szítani nem célunk, nem is érdemes, mert rá vagyunk szorulva a pénzintézetekre, a gazdaságfinanszírozáshoz elengedhetetlen az ő szerepük. Mindezekkel az intézkedésekkel eljutottunk odáig, hogy a költségvetési és az államháztartási hiány csökkent, s már az uniós standardokon belül vagyunk. Viszont mikor a kormány bevezette a különadókat, azt is vállalta, hogy 2012 végén kivezeti ezeket.

Leszakadóban Csongrád megye, az ELI jelenthet húzóerőt

- Jönnek azonban újabb adók, ahogy a Széll Kálmán-terv második változatának kapcsán hallani lehet.

- Sajnos úgy alakult a helyzet, hogy még mindig jelen van a válság az unióban. Ezzel együtt az országban nincs recesszió, nem nő az államadósság, és tartjuk a hiányt, ami szinte csodaszámba megy. Mivel azonban nem tarthatjuk fenn a különadót az ígérethez híven – s ezt a nyomásgyakorlás különböző eszközeivel az unió finoman a tudtunkra is adta –, ki kellett találni más bevételi forrást. Megvizsgálta a kormány a telefonálási szokásokat és a telefonok számát, és úgy döntött, hogy nem a versenyszférában dolgozó mintegy kétmillió embert terheli havi súlyos tízezrekkel, hanem a nyolcmillió mobilt, illetve felhasználóit havi 1000–2000 forinttal. A tranzakciós díjat, a sárga csekk utáni adót pedig akár zöld adóként is felfoghatjuk, hiszen többször egy 500 forintos csekk kiküldése a mellette lévő szóróanyagokkal együtt többe kerül. Ha egyre többen szabadulnak meg ettől a befizetési formától – ami az internet világában már nem olyan nehéz –, akkor több területen lesz pozitív hatása a kezdeményezésnek.

- Ami szűkebb régiónkat illeti, nem mondhatni, hogy fejlődési pályán lenne a térségünk. 2010-ben Csongrád megye vonatkozásában is komoly gazdaságpolitikai ígéretek hangzottak el a kormányzat részéről – hogy érzi, mennyire teljesültek ezek?

- Az elmúlt évben 30 milliárdnyi forrás folyt be a megyébe, ami kimondva szép, de nem elég. Az ELI lesz a legjelentősebb változás a közeljövőben, ami egy egészen 2015-ig tartó nagyberuházás. A lézerközpont építése egy 250 millió eurós program, de a lényege az lesz, amit generál. Egyfajta tudományos bástyáról van szó, melynek hatására be kell jönniük a régióba azoknak a vállalkozásoknak, melyek az ELI kiszolgálására létesülnek, hasonlóan, ahogy Kecskeméten a Mercedes-gyár esetében, ami a hírös várost kezdte el felvirágoztatni. Az elmúlt évtizedekben Szeged valami rejtélyes okból mindig kimaradt abból a fejlődési folyamatból, melyekből az ország más területein a hasonló adottságokkal rendelkező települések nem. Egyetlen pozitívum lehet, hogy 2010-ben, a válság tetőzésekor Szegeden nem szűnt meg annyi cég, mint máshol: egyszerűen azért, mert nem voltak már vállalatok. Ez persze igen sovány vigasz. A megyeszékhely régióközpontos álmai egyre távolabb kerültek a realitástól. Kecskemét és Temesvár már jelentős előnyre tett szert, s a csatlakozással Újvidék, Szabadka is beleerősít. Ezek a szomszédos városok is bejelentkeztek a régióközponti címért. Nincs veszve persze a remény, de komoly lépéseket kellene tenni, hiszen Szeged leszakadásának is a következménye a környező települések nehéz helyzete.

Átvett megyei intézmények: küszöbön a racionalizálás

- Szóba került már, hogy az állam saját magán kezdte a racionalizálást. Ennek jegyében születtek meg 2011-ben a kormányhivatalok, s került állami kézbe 2012-től a megyei önkormányzatok vagyona, intézményállománya. Portálunknak korábban úgy nyilatkozott, március végéig tekintik át az átvett intézmények működését, majd következhetnek az átalakítások. Hol tart ez a munka?

- Onnan kezdeném, hogy a kormányhivatal 2011 januárja óta működik. Év közben derült ki, hogy mivel a megyei önkormányzatok rendkívül súlyos problémákkal küzdenek, szükség van a konszolidációs törvényre. Ezért született meg az a döntés is, hogy a megyei vagyon kezelésére megyei intézményfenntartó központokat (MIK) hoznak létre, melyek a kormányhivatalok mellett dolgoznak párhuzamosan, a kormánymegbízottak felügyeletével. Működésük elmúlt három hónapja arra volt elegendő, hogy át lehessen látni ezt a sokféle, különböző struktúrákba szervezett tevékenységi kört, ami a korábbi megyei intézményekre jellemző. Terv és cselekvés szinten is megvan már, hogy mit kellene összevonni, milyen költségcsökkentéseket lehet végrehajtani e rendszeren belül. A következő lépésben április végéig határozzák meg, milyen intézmények mely szakminisztériumok alá rendeződnek, s az ezzel kapcsolatos tanulmányok az intézmények asszimilálásának lehetőségeit is taglalják. Ezután a kormány eldönti, hogy mi lesz a MIK-ek sorsa. Jelenleg az a feladatuk, hogy az intézményeket működtessék. Más kérdés, milyen minisztériumok alatt teszik.

Játszóteret épít az unokának

- Végezetül engedjen meg egy személyes kérdést: ilyen szerteágazó feladatkör és felelősség közepette mennyi ideje marad a családra, az unokára?

- Unokám, aki lassan kétéves, Pesten lakik, ami a parlamenti munkámhoz kötődően nagy szerencse, hiszen így mindig örömmel megyek fel a fővárosba. Általában már vasárnap este felutazom, unokázom egy kicsit, reggel szintén, majd a Parlamentbe megyek bizottsági vagy rendes ülésre. Idehaza pedig a virágok gondozása meg a fűnyírás a kikapcsolódás. Éppen füvesítek, s kis játszóteret építek a kertben az unokámnak. Mivel falun nevelkedtem, alig várom, hogy becsukjam a kaput a kertes házban, gatyát, trikót húzok, és irány a kert sötétedésig!

Dobó Csaba – Pintér M. Lajos