Vitamin Garázs nyílt Szegeden – két ifjú, egy álom + FOTÓK

Két fiatal úgy dönt, hogy otthagy egy nagy áruházláncot, elmegy szerencsét próbálni: saját üzletet nyit, zöldséget és pékárut kínál. És ha egy kicsit nehezebb is az indulás, nagyfokú kitartást követel, mégis bizonyság az ő történetük arra, hogy itthon is lehet vállalkozni.

Juratovics Zoltán

és

Tóth Zoltán

egy multinacionális áruházláncnál dolgoztak, mígnem egy döntés, na meg a jó sors úgy hozta, hogy közös vállalkozásba fogtak: megnyitották A-vitamin Garázs nevű boltot a Kukovetz Nana utcában, ahol minden kapható, ami egy vasárnapi ebédhez kell, akár még desszert is.

A multitól az önállóság felé

„Eljöttem az áruháztól egy állás miatt, ami végül nem jött össze, így minden adott volt, hogy átgondoljam egy saját vállalkozás lehetőségét, amit Zolival gyakran tervezgettünk. Mikor aztán ő is otthagyta a külföldi multicéget, én lecsaptam rá, és emlékeztettem, hogy miről ötleteltünk anno – minden adott volt, hogy a tettek mezejére lépjünk” – mesélte mosolyogva Juratovics Zoltán, aki a kezdetekről szólva elmondta, hogy közel egy hónapos munka előzte meg a nyitást is. „Először felmértük a terepet, érdeklődtünk az engedélyek beszerzése felől, majd körbejártuk a hivatalokat. Ezzel párhuzamosan a beszállítókat is felkutattuk. Annyi előnnyel indultunk, hogy az áruházláncnál eltöltött évek során volt tapasztalatunk, hogy az árufeltöltés területén hová érdemes fordulni egy zöldség- és pékárukínáló üzlet esetében” – tette hozzá Tóth Zoltán.

Az ifjú vállalkozók következő lépése a marketing megtervezése volt, de mivel szűkös keretből gazdálkodtak, arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az üzemeléssel egy időben próbálják hirdetni az üzletet, mikor már van mit lerakniuk az asztalra – szó szerint is. „Elsősorban a környékbeli lakókat tájékoztattuk szóró anyagokkal. A nyitást követően sok érdeklődő érkezett, majd szájról szájra terjedt a hírünk. Már kialakult egy vásárlói kör, akik rendszeren jönnek különböző termékeinkért. A savanyú káposztánknak már híre ment” – mondták a húszas éveik derekán járó ifjak. Az üzletük előtt a gyalogos átmenő forgalom jelentős, a szomszédban áll egy általános iskola, ahol reklámozni nem lehet ugyan, de – mint Zoltánék fogalmaztak – a diákok egymás között terjesztik A-vitamin Garázs hírét. „A Kukovetz Nana utca elég kanyargós, szabdalt, így kacifántos eljutni hozzánk, ha valaki a város felől jön, ezért amint lesz rá keretünk, a ház falára is teszünk táblát” – hangsúlyozták.

A savanyú káposzta és a vasárnapi ebéd

„Mi nagyon szeretünk egészségesen élni, s úgy gondoltuk, hogy a kereskedelemben is ezzel a területtel foglalkoznánk szívesen, ezért leltünk rá erre a pékségre, mely kovászolt, házias technológiával dolgozik, nincsenek tele adalékanyagokkal a termékeik. Meg tudjuk azt tenni, hogy rendelésre szállítunk, letelefonálnak hozzánk, hogy mikor jönnek, és mi addigra lesütjük a pékárut. A darázsfészkeink nagyon népszerűek. A zöldséges részlegünknél pedig azt helyeztük előtérbe, hogy magyar áruink legyenek, így a nagybani piacról, termelőktől vásárolunk, és igyekszünk bővíteni a szolgáltatásunkat a vásárlók igénye alapján. Ezért található meg nálunk a zöldségek mellett az alapvető élelmiszerek kelléktára is. A savanyú káposzta nagy siker, az első két hétben 32 kilót el tudtunk adni belőle. Azért is írtuk a szórólapunkra, hogy ’a piac házhoz jön’, mert azt az érzetet szeretnénk kelteni áruinkkal, mintha a termelőtől vásárolnának, hiszen sok idős ember él itt, akiknek gondot okozhat a Mars térig utazni a friss zöldségért. A filozófiánk, hogy csak olyan hazai terméket árulunk, amit mi is szívesen fogyasztunk, így magunk vagyunk a garancia arra, hogy az áruink jók és táplálóak” – emelte ki Juratovics Zoltán. Az eredeti tervük csak a zöldséges üzlet volt, olyan terméket árulni, amiből egy vasárnapi ebéd elkészíthető, fűszerekkel, olajjal, rizzsel, liszttel és tésztafélékkel. Utána jött az ötlet, hogy az ebédhez kell a desszert is, így bővítették a szolgáltatást a pékséggel – és ez bevált.

Lépésről lépésre, kitartóan

Arra a kérdésre, hogy mit javasolnának egy mai fiatalnak, aki vállalkozásra adja a fejét, úgy feleltek, hogy elsősorban elszántságot és nagy-nagy kitartást. „Amikor belevágtunk, beleestünk abba a hibába, hogy nagyon előre szaladtunk, és megijedtünk a ránk váró feladatoktól. Ezt a legnehezebb leküzdeni, hogy lépésenként haladjunk, mindig a következő kisebb feladat megoldására koncentráljuk energiánkat. Az első két hétben például csak információkat gyűjtöttünk, hogy melyik hatóságtól milyen engedélyhez van szükségünk. Így már úgy mehettünk ki a terepre, hogy tudtuk, milyen papírt kell vinnünk és kérvényeznünk, mit kell teljesítenünk” – magyarázta Juratovics Zoltán. „Nem szabad feladni, ezt is szem előtt kell tartani. Ehhez kell egy olyan környezet is, amely támogatja az embert, a családjaink ebben sokat segítettek. És ami fontos, senki ne várja azt, hogy rögtön dőlni fog a pénz, és az első pillanattól termeli a vállalkozás a profitot” – emelte ki hozzátéve, hogy ők most egy hónap után ott tartanak, hogy kitermeli a vállalkozásuk a rezsit és az egyéb költségeket, most következik az a periódus, mikor már a saját fizetésüket kell kiárulni. „Azt mondták odahaza, hogy nagyon jó területet választottunk, mert ennivalónk mindig lesz” – nevetnek össze, de a mosoly mögött több is van, mint humor: a fiúk tényleg elhivatottak, és egy nem éppen vállalkozóbarát környezetben, mint amilyen a mostani – akár gazdasági, akár területi viszonyaiban – igazi példaérték, amit e két fiatal teremtett.