Pálffy: Új kiegyezés kell, elég a kizsákmányolásból! + VIDEÓ

Új kiegyezést sürget Pálffy István KDNP-s politikus. A Pethő István-díjas újságíró, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának alelnöke úgy látja, elkerülhetetlen, hogy megtalálják a felek a modus vivendit, Európának újra a keresztény értékek útjára kell lépnie.

- A Móra-múzeumnál tartott ünnepségen úgy fogalmazott, nem látó ember az, aki nem veszi észre a párhuzamokat a 164 évvel ezelőtti és a mai helyzet között.

- Az április törvények megteremtették a közteherviselést, a jobbágyfelszabadítást, eltörölték a tizedet. Mindezt, hogyha mai szemmel nézzük, akkor nem jelent mást, mint az adóterheknek, a társadalomra, az emberekre rakódó terheknek az újraelosztását. De tekintetve, hogy ebben a tehertételben az adófizető magyar állampolgárok sokkal nagyobb szerepet viseltek 2010-ig, mint a multinacionális cégek vagy a nemzetközi pénzügyi körök, ezért ennek az átrendezése az a közteherviselési új mechanizmus, ami analóg az 1848-assal. Vagy a jobbágyfelszabadításban azok a lehetőségek, hogy a vállalkozások tudjanak gazdálkodni, piacra lépni, és ne nyomja el őket, tevékenységüket egy multinacionális ipar és kereskedelem. További példa a tized eltörlése, ami egy olyan adószabadságként értelmezhető, aminek mai módozatai a családi adókedvezmény, az általános arányos adórendszer és az adócsökkentés. Ezek csak a kiinduló analógiák, de 1848/49 és a mai 21. századi, modern eszközökkel folytatott forradalmi és szabadságharc – nyilván más erők ellen, de hasonló módon –több ilyen analógiát rejt. Számos olyan hasonlóság fellelhető, különösen a nyugati világ és Kelet-Európa, vagyis a nyugati, gazdag és keleti szegény országok között, mint annak idején a Habsburg Birodalom és Magyarország vonatkozásában.

- Valóban beszélhetünk arról, hogy ma is forradalom, netán szabadságharc zajlik?

- Természetesen nem mi vagyunk a pénzpiaci és az üzleti fegyverkezés egyetlen célpontja, de Európán belül mi, magyarok főellenségnek lettünk kikiáltva. Ennek oka, hogy igenis önrendelkezést akarunk, gazdasági erőt kovácsolunk, és nem hódolunk be például a multinacionális cégeknek. A magyar kormány megelégelte, hogy fejőstehénnek nézik az országot, s ez Bécsből vagy Brüsszelből nézve tűrhetetlen.

- Szólt arról is beszédében, hogy új kiegyezésre van szükség. Pontosan kikkel és hogyan?

- A kiegyezésnek jönnie kell, de nagy kérdés, hogy mikor következik és milyen folyamaton keresztül. Úgy gondolom, elsőként Magyarországnak és Ausztriának kell kiegyeznie, azért mert jó példát tudunk mutatni a térségben, ráadásul ez egy olyan nagyon jelentős népi transzfer, ami egészen eddig az osztrákok javára működött és a magyarok kárára.

Windischgrätz

helyett ma bankok vannak, osztrák élelmiszerláncok uralják a piacot, a kommunális cégek menedzserei pedig Bach-huszárok képében fosztogatják az adófizetők zsebeit. Ezt kell átrendezni. Ha megkeressük a történelmi analógiát, megtalálható az 1867-es kiegyezésben, illetve az ahhoz vezető úton. Az akkori Bach-rendszer, az önkény, az abszolutista elnyomás azért is fejeződött be, mert a birodalomnak, szimbolikusan a Nyugatnak így akkor óriási anyagi problémái keletkeztek az itáliai frontokon, illetve gazdasági is. Többek között az a represszió, amit a magyar gazdaságra, agráriumra tettek rá, az nem tudta versenyképessé tenni Magyarországot, és nem tudta beszállítani Ausztriának azt, amire szüksége volt. Ugyanez a helyzet ma, nem lehet nem észrevenni, hogy amivel eddig kizsákmányoltak bennünket, azzal megfojtják a további lehetőségeket, következésképpen egy olyan kiegyezésre van szükség, mint amilyen 1867-ben volt.

- Akkoriban világos volt, hogy kiknek kell kiegyezniük egymással, míg ma ez annyira nem kézenfekvő.

- Ez valóban sokkal nehezebb kérdés, hiszen egy abszolutista rendszerben egyértelmű, hogy a császár és a magyar rendek egyeztek ki. Ma egészen bonyolult és komplikált módozatai lehetnek ennek, de mindenképpen az összes érdekelt bevonásával, így a kereskedelmi és iparkamarán keresztül, a kormányokon, nemzetközi lehetőségeken át, az Európai Unió berkein belül mindenképpen keresni kell ezeket a kiegyezési lehetőségeket. Vagy akár önkormányzati kommunális cégeknél is, ahol meg kell állapodni abban, hogy miként tovább, milyen menedzserdíjakat lehet érvényesíteni, s melyeket nem, mi az, ami igazságtalan és indokolatlan, mi az, ami még kifizethető. Meg kell találni az új kiegyezési módot, a modus vivendit, ami a különböző érdeket új feltételek alapján, igazságosan, igazságosabban rendezi össze.

- A nemzetközi sajtó sokat támadta a kormány intézkedéseit, Orbán Viktor miniszterelnököt forradalmárnak nevezték, s nem a szó pozitív értelmében. Valóban forradalmiaknak tekinthetőek azok a dolgok, melyek 2010 óta történnek hazánkban?

- Teljes mértékben, hiszen maga a revolúció azt jelenti, hogy egy új akarat jelenik meg, egy nagyon erős új akarat. Ami nem egy evolutív folyamat, amikor egy átalakulásnak vannak önálló módozatai, és különösebben nem serkenti azt személyes politikai részvétel. És a nagyon erős politikai akarat ilyen értelemben revolucionalista, vagyis valóban forradalmi.

Tekintse meg a Telin TV Pálffy Istvánnal készített ünnepi interjúját is (Szegedi Panoráma, 2012. március 16.)!

http://www.youtube.com/watch?v=HKkFp5cd1W4&list=UUZbymfkMQWfoGHPLq56ttLw&index=1&feature=plcp