Lengyel László: „Előbb a városok mennek csődbe, aztán az ország”

Aki szeretné kivívni az emberek figyelmét, annak tudnia kell figyelni értelmes emberekre. Az MSZP-nek most ezt az erényt kell gyakorolnia, hangsúlyozta Kozma József, az MSZ frakció szegedi elnöke felkonferálva a Baloldali Páholy vendégét, Lengyel László politológust, közgazdászt, publicistát, aki a Mi lesz veled Magyarország? témakörben beszélgetett el az újságírókkal.

A válság nem szűnt meg, amiből nem az következik, hogy egy euróért 314 forintot kell fizetni, kezdte

Lengyel László

zsurnaliszták kérdésére válaszolva. Ez az árfolyam nem javít helyzetünkön, ellenkezőleg: borzasztóan rongálja a magyar gazdaságot. A politológus felelőtlennek tartja a kormányt, amely hagyta, hogy így alakuljon. A kormányzat saját magát vitte elhibázott döntésekbe. Ha valaki csinál egy egykulcsos szja-t, aminek következtében elveszít a költségvetésből 540 milliárdot, az olyan, mintha megfúrta volna saját hajóját. Majd ezzel párhuzamosan 2010 nyarán olyan nyereségadó-kedvezményt hoz, amelyen újabb 160 milliárdot veszít évente, akkor ezeket a lyukakat csak úgy tudja betömnie, ha felemeli az áfát. Európa legmagasabb áfakulcsát állapította meg, aminek az egyszerű bevételen túlmenően semmi értelme, mert az amúgy is csökkenő fogyasztást csak tovább rombolja. Ha egy kormányzat tönkrevágja magát és az országot különadók rendszerével, aminek következtében elmaradnak a befektetések és nincs hitelezés, akkor tulajdonképpen minden nap veszít.

Hol van már a nyugdíjpénztári vagyon!?

Ma az adósság ugyanott tart, mintha a kormány el sem vette volna a nyugdíjpénztári vagyont. Ez a drámai. Ami megkülönböztet bennünket Görögországtól, Portugáliától, Olaszországtól az az, hogy nálunk egy relatíve egyensúlyban lévő országot vett át a Fidesz a Bajnai-kormánytól. A költségvetés hiánya a 3%-hoz közeledett, az adóság csökkenőben volt, 260-270 forint között mozgott az euróárfolyam, a kockázati felár pedig lement 170-re. Ehhez képest ma visszajutottunk oda, ahol a Gyurcsány-kormány volt, ahol

Bajnai

elkezdte. Lengyel szerint ezt nem lehet a külföldre fogni. A kormánynak volt mozgástere, hiszen hozzánk képest a lengyel, szlovák, cseh, a balti államok kormányai úgy irányították a saját gazdaságukat, hogy náluk nem mínuszba ment át a növekedésük, nem következett be ilyen romlás az árfolyamban. Ezekkel az országokkal ellentétben nálunk nincs meg a befektetők bizalma, ezért Magyarországon a mozgástér egyre inkább beszűkül. A magyar állam által kibocsátott kötvényeket nem vették meg a külföldi befektetők. Ennél durvábban nem lehet valakivel közölni azt, hogy nem bízunk meg benne. Láthatóan nem jöttek sem kínaiak, sem oroszok, sem arabok, akik megígérték, sehol sincsenek, itt áll önmagában egy gazdaság, mely finanszírozási problémákkal küzd. A politológus arra figyelmeztetett, hogy jövő év márciusára, amikor már törleszteni kellene, az ország nem fogja tudni megszerezni az ehhez szükséges piaci forrásokat, s akkor csőd közeli állapotba kerülhetünk.

Újabb leminősítésünket már beárazták

Az újabb leminősítésre vonatkozó kérdésünkre válaszolva Lengyel elmondta, azt tulajdonképpen már beárazták a piacok. Az állampapírokat is azért nem vették meg, mert erre vártak. Az államadóság visszajutott a 85 százalékos szintre, a nyugdíjvagyonból az adósságcsökkentésre betett 1400 milliárd forint nagy része most tulajdonképpen lenullázódott. A kormány máig nem tudta megmagyarázni, miért kellett bevásárolnia MOL-, Rába-, és T-COM-részvényekből, hiszen ezekből az üzletekből csak komoly kockázat, vagy inkább veszteség árán tud kijönni, amit újra a magyar állampolgárnak kell megfizetnie. A kormány nagymértékben kibővítette az ország mozgásterét, hiszen a figyelmeztetések ellenére egy csomó szabályt megszeg. Előre tudjuk, hogy a jövő évi költségvetés tervezésénél nem jöhetnek ki a bevételi számok, nem lehet 1,5 százalékos növekedés, ez képtelenség. Egy baj van csak, hogy az EU és a piacok sokkal jobban hisznek saját maguknak, mint nekünk.

Kormányok jöttek-mentek

A külföldi válságról Lengyel elmondta, mindenhol nagy küzdelem folyik az euró-övezetben az eladósodott országok válságkezelését illetően. Az elmúlt két hétben drámai fordulat következett be, ugyanis világossá vált, hogy azok a kormányok, amelyek képtelenek politikai okokból döntéseket hozni, elsősorban a görögről és az olaszról van szó, azokat lényegében a saját választóik, a piacok, a saját pártjuk lehetetlenítette el. A közgazdász szerint számunkra az olaszok a legérdekesebbek.

Berlusconi

láthatóan szembe ment az árral, az utolsó pillanatig ragaszkodott a hatalmához, miközben minden jel egy közelgő államcsőd felé mutatott. A Monti-kormányt nagy valószínűség szerint támogatni fogják. Gyurcsány Ferenc 2009 tavaszán hiteltelen volt, kormányának nem hitték el, hogy gazdaságpolitikai változásokra képes. Ezért bekövetkezett, amit láttunk, a forint árfolyama felment 317-re, a kockázati felárak 600 fölé szöktek. Végül ő lemondott, és bejött Bajnai, elvileg nem történt semmi. Mégis történt, mert sikerült ugyanazzal a szocialista párttal elfogadtatni egy olyan csomagot, amit korábban nem volt hajlandó megtenni. Ezt a piacok egy hónapon belül értékelték. A kormány megígérte és azt tette. Lengyel meggyőződése, hogy a magyar politika legdrámaibb problémája, hogy évek óta, lényegében 2004 óta sorba jöttek kormányok, amelyek mondtak valamit, ami nem volt igaz. Hogyan lehet védeni egy országot, ha valaki közli most a piacokkal, hogy 1,5 százalékos növekedése lesz? Hogyan hihetnék el?

Berlusconit is pártja buktatta meg

Az újabb kérdés az ország tavaszi csődhelyzetére vonatkozott. Berlusconit említette, ha hasonló nálunk is bekövetkezik, akkor elképzelhető, hogy Orbán is lemond? A politológus úgy látja, az olasz miniszterelnök bukását az okozta, amikor egyszer csak kiderült, hogy a pártja megroppant. Berlusconi évekig húzta volna, ha a saját pártjában nem ébredtek volna rá, hogy a csőd közeleg. Nálunk városok előbb fognak csődbe jutni, mint az ország. A fideszes önkormányzatok jelentős része el van adósodva, méghozzá svájci frankban. Naponta az árfolyamváltozást nézik. Pest megyében kikapcsolták a fűtést, ott van a főváros ötödik kerülete, Hódmezővásárhely a hatalmas adósságával, Debrecen stb. A város vezetőinek el kell gondolkodniuk, hogy az a gazdaságpolitika, amely 315 forinton tartja az euró árfolyamát, őt meddig tarja életben. Azon is elmélázhatnak, hogy kell-e nekik a valutaalap, amely mégis csak egyfajta védernyőt ad, vagy folytatja tovább ezt a gazdaságpolitikát, tapsol, éljenez, és egységesen szavaz. Berlusconinál Róma polgármestere is láthatta, mi lesz vele. Ott is a városokról volt szó, na meg a bankokról. Másfél éve nincs megoldás a devizahitelesek problémájára. A végtörlesztést az adósok jó, ha 2 százaléka tudja igénybe venni. Mi lesz ezekkel az emberekkel, teszi fel a kérdést Lengyel. Magáncsődök előbb következnek be, az állam a végén érkezik. Miből fogja az állam átvenni a megyei intézményeket, a költségvetésben erre nincsen forrás. Miből fogja Hódmezővásárhelyt kimenteni? Azt, amit kínkeservesen 5-10 milliárdonként kaparnak össze, azt egy nap alatt elvesztik az árfolyamágon, vagy a kockázati feláron. Ezzel tulajdonképpen a külföldöt finanszírozzuk. Magyarországon az a kérdés, hogy egy Fidesz-képviselő mikor gondolkozik el az elmondottakon, hiszen a megszorítások jelentős része az önkormányzatokra zuhan. Vajon hol, mikor, melyik polgármester fog felordítani, melyik fog elgondolkodni azon, hogy a 2014-es újraválasztása fölött éppen kong a lélekharang.