Igaz, a mai diákok csak néhány évig tanulnak az intézmény falai között, mégis a szegedi piarista oktatás 290 éves hagyományainak örökösei – hangzott el a Dugonics András Piarista Gimnáziumban rendezett hagyományos iskolanap, a patrocínium rendezvénysorozat keretében. A piarista oktatás szegedi megindulásának 290. és az újraalapítás 20. évfordulójáról emlékezik a napokban a Dugonics András Piarista Gimnázium. Többek között öregdiákok és oktatók elevenítik fel az intézmény történetét, s mindazt, ami ebből a mai diákoknak is tanulságul szolgálhat. Csütörtökön Üzenet egykori iskolámba címmel Rakonczai János, 1936-ban érettségizett öregdiák, illetve szintén ezen intézményben diákoskodó Gyulay Endre püspök szólt a múltról, pénteken délelőtt pedig az intézmény két évtizeddel ezelőtti újraalapítására emlékeztek a felkért előadók. A hagyománytisztelő és nagyszerű múlt olyan elitképzést jelentett Szeged számára, amely a térséget tudásközponttá szervezte, s így nagyon rövid idő alatt olyan tradicionális iskolavárosokat maga mögött hagyott, mint például Debrecen – szemléltette egy példával az intézmény jelentőségét Károlyi Attila, a piarista gimnázium igazgatóhelyettese. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) elnöke, Zombori István szerint a mai diákok az elmúlt közel 300 évnek az örökösei, hiába csak négy vagy hat évet töltenek az intézmény falai között. „Ez egyszerre jelent örömet, dicsőséget, s egyúttal kötelezettséget is” – hangsúlyozta Zombori. Szerinte az intézmény méltán büszke lehet azokra a volt diákokra is, akik nem lettek tudósok vagy akadémikusok, hanem egyszerű tisztviselőként vagy éppen vasutasként dolgoztak. Hozzátette, a város történelmét meghatározó folyamatosan újrakezdés és újjáépítés, akárcsak a jelen szintén meghatározó a diákságra nézve. Zombori elmondta, a rendszerváltás környékén kiderült, nem is olyan egyszerű újraindítani Szegeden a piarista oktatást. Az 1989-ben megalakított Keresztény Értelmiségiek Szövetsége is jelentős részt vállalt ebben, célul tűzték ki, hogy a keresztény értékeket ismét bevigyék a mindennapi életbe. Legfontosabb feladatunknak azt határozták meg, hogy segítsék a katolikus oktatás újraindítását Szeged városában. A KÉSZ katalizátorként, „kijáróemberként” működött közre, az önkormányzat és parlamenti képviselők mellett felkeresték a piarista rendet is, és tárgyalásokat folytattak. Ennek is köszönhető, hogy 1991. szeptemberében újraindulhatott a piarista oktatás. Kakuszi Béla Péter egykori igazgató is erről szólt, kiemelve, hogy a KÉSZ mellett egykori öregdiákok is nagy lelkesedéssel segítették a gimnáziumot. Problémából és gondból is akadt bőven, elég ha azt említjük meg, hogy azt az engedélyt, mely lehetővé tette a szeptemberi iskolakezdést húsz évvel ezelőtt, csak nyáron, a felvételik lezárulta után kapták meg. Nem volt épületük sem, hisz az államosítás előtt a város által biztosítottban folytatták oktató-nevelő munkájukat. Emellett azt is meg kellett határozni, hogy vajon kiket szeretnének tanároknak az iskolába. Kakuszi hangsúlyozta, az, hogy ki a jó tanár, az ma is aktuális kérdés, nem csak két évtizeddel ezelőtt volt fontos. Az egykori igazgató úgy látja, a piarista hagyományok, s azok tisztelete legalább akkora terhet is jelentenek, mint áldást. Ez is sok vitát hozott, hiszen egy iskola nem múzeum Kakuszi szerint, meg kell felelnie a mai kornak, nem lehet kizárólag a hagyományokra építeni. A tanárhiánnyal is meg kellett küzdeniük, hiszen a rendszerváltás körül az egész országban alig lehetett olyan idegen nyelvi oktatót találni, aki nem oroszt tanított. „Büszke vagyok arra, hogy olyan emberekkel vagyok körülvéve, akiknek az iskola ügye nagyon fontos volt” – jelentette ki az egykori igazgató, aki úgy látja, ez segítette át mindannyiukat a kezdeti nehézségeken.
