Pálinkakóstolót tartottak a Rendezvényházban + FOTÓK

A pálinka az erjesztett gyümölcsök lepárlásával készülő gyümölcspárlatok egy hagyományos, magyar fajtája. A száraz, tudományos, szakszerű magyarázat így határozza meg ennek a szeszes italnak mibenlétét. Az újszegedi Rendezvényházban megrendezett pálinkakóstoláson azonban a nemes nedű lelkét, értelmét, történetét, készítését is megismerhették az érdeklődők, miközben kóstolgatták a szívet-lelket melengető ősi italt.

A jól megszokott kellékek – kancsónyi víz, kiflikarikák és sajtkockák – ezúttal nem a borok világához, hanem a tél felé haladva, a pálinkák titkaihoz statisztáltak. Az újszegedi Rendezvényházban csütörtök este a pálinka volt a főszereplő.

A pálinka kultusza

Szinte nincs is olyan alkalom, legyen az családi, baráti vagy épp hivatalos összejövetel, hogy jófajta, ízesebbnél ízesebb, aromás pálinkák ne kerülnének a vendégek poharaiba. Mégis talán kicsit háttérbe szorult ez az ital, hiszen számtalan borfesztivál kínálja a hegy levét, miközben a szőlő és a gyümölcsösök évszázadok óta elmaradhatatlan kelléke ez a párlat. „Egy-egy ilyen kóstoló nem csak az italról, hanem annak kulturális háttérről, a termesztéstől, a gyümölcs szedésén át a cefrézésen keresztül a főzésig sok mindennel megismerteti a pálinkák igazi kedvelőit” – kezdte az est bevezetőjét Simon András néprajzkutató. A magyar vidéki, falusi életben sok esetben kapcsolódott a szőlő a gyümölcshöz. Maga a gyümölcs ráadásul nagyon fontos szerepet töltött be a táplálkozásban, hiszen frissen fogyasztva, aszalva, lekvárként szinte minden házban, az év egészében szerepelt a terített asztal kínálatában. De szoros az összefüggés a szőlő és a pálinka között is, mivel mindkettőt hétköznapi italként, vagy épp gyógyírként fogyasztották. Ezért is volt fontos, hogy nem a férges, hullott gyümölcsből, hanem a frissen szedett, magozott, gondosan kezelt termésből készüljön el a párlat. A bor préselése után maradt törköly, a lefejtéskor visszamarad borseprő mind-mind remek cefrealapanyagként szolgált a falusi nép „mindentfelhasználó” gazdálkodásában.

Aqua vitae, crematura, gugyi és szilvórium