Múltidéző extra: Augusztus 20. átalakulása Szent Istvántól az alkotmány ünnepéig és vissza
Augusztus 20. 1988-ban még alkotmányünnep volt, 1989-ben már Szent István napja.
1988-ban az MSZMP még az „új kenyér” és az alkotmány ünnepévé formálta augusztus 20-át, 1989-re azonban gyökeresen megváltozott a vezérvonal. Ópusztaszeren már Szent István és az államalapítás került a középpontba, vallási és nemzeti tartalommal megtöltve a napot. Az ünnep átalakulása a rendszerváltás folyamatának hű tükre lett, jól tükrözi, hogyan bomlott le a szocialista állam ideológiai kerete, és hogyan került előtérbe Szent István történelmi jelentősége, valamint a nemzeti önazonosság hangsúlyozása. Mindez a szemünk előtt, Szegedtől 25 kilométerre.
1988 – az MSZMP keretében szervezett Árpád-emlékünnepség
A Délmagyarország korabeli beszámolója szerint az „Árpád-emlékünnepséget és munkás-paraszt találkozót” tartották meg Ópusztaszeren, Berecz János, a Politikai Bizottság tagja mondott beszédet.
A központi gondolat az volt, hogy István király „a korszerű európaiság” felvállalásával biztosította a magyarság túlélését, és ez a gondolat 1988-ban a „szocializmus megújítására” lett átfordítva. Berecz egyenesen kimondta: „Nem kisebb feladat áll előttünk, mint a szocializmus megújítása, gazdaságunk modernizálása, a szocialista jogállam felépítésének befejezése.” Az ünnep tehát hármas maradt: Szent István, az új kenyér és az alkotmány.
Az állampárt ideológiai szövetébe illesztve jelent meg az államalapítás példája, amelyet a szocialista megújulás legitimizálására használtak.
1989 – fordulat Szent István irányába
Egy évvel később már teljesen más hangulat uralkodott. A Délmagyarország 1989. augusztus 21-i száma arról tudósított, hogy „végre Szent István lett az augusztus 20-ai ünnepségek központja”. Nagy Elek főesperes miséjében arról beszélt, hogy a népnek „meg kellett feledkeznie Istenről”, mert az ünnep évtizedekig az „új kenyér, az alkotmány, a munkás-paraszt szövetség” köré szerveződött. Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke már arról beszélt, hogy „a nép nem tudott azonosulni változó tartalmú, olykor hamisnak tűnő ünnepekkel”, és helyére kell állítani Szent István emlékét.
1988-ban az állampárt még az alkotmány és a szocializmus ideológiáját próbálta István király alakjához illeszteni. . 1989-re viszont – a pártállami keretek eróziója, a március 15-i tömegtüntetések és az egyre erősebb nemzeti diskurzus hatására – a vezérvonal gyökeresen módosult. Augusztus 20-a ismét elsősorban Szent István ünnepe lett, amelyet vallási szertartásokkal, politikai fórumokkal és az 1945 utáni elhallgatott áldozatok felemlegetésével kapcsoltak össze.
Egy év leforgása alatt a hivatalos ünnep tartalma radikálisan átalakult. Az 1988-as ideológiai kényszerzubbonytól eljutottunk odáig, hogy 1989-ben a politikai elit kénytelen volt visszaadni augusztus 20-ának valódi tartalmát: a magyar államiság ezeréves folytonosságának és Szent István örökségének ünneplését.
Ez a metamorfózis maga volt a rendszerváltás előszobája: a történelem újraértelmezése és a nemzeti múlt visszaszerzése.
Átalakult az állami ünnep-többször is
Az 1949-es alkotmánytól kezdve a kommunista hatalom átértelmezte augusztus 20-át. Az ünnep a „szocialista államalapítás” és az „új kenyér” ideológiai szimbóluma lett, miközben a „klerikális reakció” elleni harc jegyében István király kultuszát visszaszorították. 1988-ban még ennek a szemléletnek a maradványait láthatjuk: a szónoklatban István király döntései a szocializmus építésének történelmi előképeivé váltak. 1989-ben viszont, a rendszerváltás küszöbén, már arról beszéltek, hogy az emberek számára „augusztus 20-a az államalapító Szent István napja”, nem pedig az alkotmány vagy a földosztás ünnepe.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
