Kothencz: Emlékezzünk – „Aki csak egyet befogad ezek közül…”

A szegedi közgyűlés pénteki döntésével az egyházmegye fenntartásába került a gyermekvédelmi szakellátás, illetve a Szőregi úti speciális fiú nevelőotthon. Szociális, gyermekvédelmi feladatokra a város átadja a tápéi Budai Nagy Antal utcai ingatlant is. Milyen elképzelések vannak az épület hasznosítására?

A közgyűlés pénteken arról döntött, hosszú napok vitáját lezárva egyházmegyei működtetésre adja át a gyermekvédelmi szakellátást. A Szeged-Csanádi Egyházmegye december 1-től ugyancsak átveszi a Szőregi úti speciális fiú nevelőotthon fenntartását, október 1-jével pedig a tápéi Budai Nagy Antal utcai korábbi iskolaépületet – szociális és gyermekvédelmi feladatokra (a városatyák egyúttal felkérték az egyházmegyét, a konkrét funkció meghatározásakor vegye figyelembe a tápéi városrészi önkormányzat véleményét.

Kothencz János

ismert gyermekvédelmi szakembert, a Szeged-Csanádi Egyházmegye gyermek- és ifjúságvédelmi főigazgatóját arról kérdeztük, milyen hasznosítást képzelnek el a tápéi ingatlan számára.

- Hogyan érez most, hogy a közgyűlés megszavazta a feladatellátást érintő javaslatot?

- Egyrészt nagy öröm, hogy végre tehetjük a dolgunkat a gyermekekért, másrészt pedig várakozással teli érzés, hiszen most először van végre módunk hozzányúlni szakmailag is ehhez a sok vihart kavart helyzethez.

- Mi fog most történni ebben az ügyben?

- Először is végiggondoljuk, hogy szakmailag mi a legjobb megoldás a tápéi ingatlan hasznosítására. Nagyon fontos megjegyeznem, hogy a gyermekvédelmi szakellátásnak számos formája létezik. Úgy gondoljuk, hogy egy olyan lakásotthon, amelyben 3 és 10 év kor közti normál szükségletű kisgyermekek élhetnének, valamint a fennmaradó 4 férőhelyen 4 fő szegedi egyetemre járó utógondozottunk, nos, azt hiszem ez valóban méltó otthont nyújtó ellátás lehetne a gyermekek szükségletei szempontjából.

- Akkor ilyen típusú szakellátásban gondolkodnak?

- Miért ne? Persze ez még csupán a mi szakmai elgondolásunk, de ezt még alaposan ki kell dolgozni, és nyilván szeretnénk ezt részletekbe menően konzultálni róla a Csongrád Megyei Kormányhivatal Szociális és Gyámhivatalával, továbbá véleményezésre bocsájtani a tápéi részönkormányzat illetékesei számára is. Az egyéb szakhatósági engedélyezések körét is végig kell járnunk, és csak ezek után alkothatjuk meg az ehhez szükséges szakmai programtervet. Ezután valamennyi engedélyt be kell majd szereznünk, és csak ezt követően állíthatjuk fel ezt a szakellátási struktúrát az ingatlanban, amely ekkorra már reményeink szerint az otthonukként is szolgálhat a gyermekeinknek.

- Mennyi időt vehet igénybe mindez?

- Ez nem rajtunk múlik. Nem kapkodunk. Egyébként pedig a férőhelyfeltöltés a beáramlás mértékétől függő módon akár másfél évig is terjedhet. Ugyanakkor fontos megjegyeznem azt a szakmai kitételt, hogy függetlenül a valós férőhely-feltöltöttségtől nekünk ott már egy fő ellátott esetén is a teljes szakmai létszámot biztosítanunk kell. Ez a szakmailag helyes és korrekt eljárás, a törvényi kritériumokról nem is szólva.

- Ön szerint hogyan fogadják majd a tápéiak ezt a megoldást, az ingatlan ilyen jellegű hasznosítását?

- A tápéiak tisztességes polgárok, toleránsak és befogadóak. Ráadásul gyakorló keresztény emberek, akik jól ismerik az Evangélium útmutatásait is. Emlékezzünk: Elég, ha csak a Jézus szavait komolyan vesszük: „…aki csak egyet befogad e gyermekek közül, az engem fogad be…” – így fogalmazta meg Jézus a gyermekekről való gondoskodás méltóságát. Ezt még csak kommentálnom sem szükséges.

- Hogyan vélekedik az ügy politikai szegmenseiről?

- Ennek az ügynek semmi köze a politikához. Csakis a gyermekekről kell, hogy szóljon. Mi eddig sem vettünk részt az ezzel az üggyel kapcsolatos politikai vitákban, így ezt ezután sem tesszük. Nekünk ezzel nincs dolgunk. A mi feladatunk, hogy gondoskodjunk a ránk bízott, családból kiemelt csemetékről. Egyébként nagyon sok tápéi lakos jelezte már, hogy szeretne majd az odaérkező kisgyermekeknek hozni különböző adományokat. Ez nagyon jó a gyermekeknek. Csak megköszönni tudjuk.

- Juhász Gyula képviselő elég sokat vitatta azt a javaslatot, amit aztán mégiscsak megszavazott a közgyűlés. Hogyan gondolkodik minderről?

- Úgy vélem, jelen helyzetben nem dolgom véleményt formálni a képviselő úr elképzeléseiről. Ugyanakkor neki is, ahogyan másoknak is, csak köszönetet mondhatunk, hiszen akár a képviselő úr, akár mások több olyan véleményt és szakmai dilemmát fogalmaztak meg, melyek jelentős része számunkra is igen hasznosnak bizonyult. Véleményeik ismeretében magunk is körültekintőbbekké válhattunk szakmai elképzeléseinkben, és valóban ahhoz segítettek minket közelebb, hogy a legkiforrottabb és leghatékonyabb megoldást találhassuk meg gyermekeink számára. Biztos vagyok benne, hogy képviselő úr és többen mások ugyanolyan féltő óvó aggodalommal igyekeztek segítségünkre lenni a gyermekeknek szánt otthonteremtésben, mint bárki más, és biztos vagyok abban is, hogy az elmúlt hosszú időszakban megfogalmazott dilemmáik tudatos segítségadásai kívántak lenni ennek a nemes ügynek. Valóban komoly átgondolást igényel minden olyan döntés, mely a gyermekek életéről szól. Én csak jó szívvel tudok mindenkire gondolni, aki így vagy úgy segítette ezt a folyamatot. Más hozzáfűznivalóm ehhez nincs.

- Mi lesz a Szőregi úti fiú speciális gyermekotthon lakóival?

- Amint azt már az olvasók is tudhatják, megnövekedett a szakmai mozgásterünk, hiszen a

Bács-Kiskun megyei gyermekvédelmi szakellátás

is hamarosan közelebb kerül hozzánk. Ennek a lehetősége, illetve az a tény, hogy már hosszú ideje gondoskodunk más intézményeinkben speciális szükségletű gyermekekről, pont annak a végiggondolhatóságát teremti meg, hogy egy tágabb szakmai térben tudjuk elképzeléseinket megalkotni a lehetséges alternatívákról. A lehető legoptimálisabb megoldást fogjuk megkeresni. Lehetőségünk van rá.

- Mi lesz a sorsa az ott dolgozó szakembereknek?

- Természetesen továbbra is számítunk munkájukra. Mivel az ellátási formák sokszínűsége nem változik, azaz nem csökken, ezért semmi okunk sincs másként gondolkodni, mint arra kérni az ott dolgozókat, hogy tartsanak velünk továbbra is a gyermekek sorsának szolgálatában. Kiváló kollégák dolgoznak ott.

- Végezetül így, csaknem másfél évnyi huzavona után, ami ebben a kérdésben történt, mi a legfőbb tanulság, amit le tud vonni?

- Ez jó kérdés. Talán annyi, ami engem is vigasztal, hogy egy nap majd úgyis mindent „színről színre látunk”, és addig is érdemes talán némi helyet hagyni az életünkben a Kegyelemnek… Hiszem, hogy néha a magunk korlátait is át kell tudnunk ugrani. Ha jól emlékszem, talán a filozófus Hegel mondta egyszer, hogy „az igazán korlátolt ember az, ki mit sem sejt önmaga korlátairól”. Azt pedig már nem csak hiszem, hanem tudom is, hogy sokat tanulhatunk a gyermekektől. Például a feltétlen bizalmat vagy az igazán fontos értékekhez való gyermeki ragaszkodást. Ezek az én tanulságaim - a magam számára.