Máté-Tóth: Pancsermunka az új egyházügyi törvény

A vallás olyan jelentős téma, mint például a nemzet, vagy az európaiság – a pártok és ideológiai táborok feletti nemzeti kérdésekhez tartozik. Egy társadalom akkor erős, ha a vallás szempontjából létezik egy alapvető konszenzus, amely persze nyitott a vitákra is. Az új egyházügyi törvény mindezt nem szolgálja – véli Máté-Tóth András teológus, valláskutató, a szegedi egyetem Vallástudományi Tanszékének vezetője.

A törvény számos rendelkezése és a mögötte felfedezhető koncepció eltér a korábbi, 1990. évi IV.-es törvénytől. Az új jogszabály meghatározza, hogy a törvény mit tekint vallási tevékenységnek, és ezzel törekszik a legkülönbözőbb civil csoportosulások közül tartalmi szempontból is kiválasztani a vallási szervezeteket. Létszámkritérium nincs, van viszont időbeli korlát: legalább húszéves magyarországi jelenlét szükséges. Lehetett hallani olyan kritikákat, hogy milyen jogon mondja meg a politika, a Parlament, mi minősül egyháznak. „A társadalmi változásokat figyelembe vevő törvényt lehet hozni, amely a vallási intézmények és az állam közötti kapcsolatot szabályozza, ehhez joga van minden demokratikus államnak. Ez nem keverendő össze ugyanakkor azzal az alapvető emberi joggal, hogy bárki lehet vallásos vagy nem vallásos, gyakorolhatja vallásosságát egyedül, vagy közösségben” – hangsúlyozza

Máté-Tóth András

.

Kriminalizáló fogalom

Az új jogszabály rendelkezéseinek indoklásakor sokat hallottunk az úgynevezett „bizniszegyházak” visszaszorítására való törekvésről is. „A bizniszegyház politikailag nagyon sikeres kifejezésnek tűnik, mert gyorsan elterjedt, azonban ez az elnevezés egy olyan jelenséget kriminalizált, amely alapvetően teljesen jogszerű!” – húzza alá a vallástudós. Az 1990. évi IV.-es törvény ugyanis lehetőséget adott arra, hogy kifejezetten nem vallási szervezetek is magukat vallási szervezetként a törvény alá bejegyeztessék – így semmiféle törvénytelenséget nem követtek el, akik éltek a jogszabály adta lehetőséggel. A nem vallási, civil szervezetek közül igen sok valamilyen szociális tevékenységet végzett, ezzel állami feladatot vállalva magára. Az ilyen, hajléktalanokkal, egészségüggyel, oktatási kötelezettségekkel foglalkozó szervezetek jobban tudtak egyházként támogatásokhoz jutni – magyarázza Máté-Tóth András. Sőt, 2000. és 2010. között számos önkormányzat kifejezetten keresett hagyományos vagy nem hagyományos vallási közösségeket, mivel kivéreztette őket a költségvetés, és nem volt elég pénz a szociális feladatok ellátására. Ezért ők maguk is szorgalmazták, hogy különböző szociális tevékenységet végző szervezetekkel szerződést kössenek alapvetően önkormányzati feladatok ellátására. „Becsmérlő, bűnszövetkezeteket idéző kifejezést használt rájuk a politika, ezzel sok jószándékú és okos civil szervezetet és önkormányzatot helyezett olyan kategóriába, amibe soha nem tartoztak és nem is akartak tartozni” – szögezi le a valláskutató. „A korábbi törvény szerint bejegyzett egyházaknak vélekedésem szerint csak körülbelül egy tizede lehetett olyan, amely kifejezetten csak üzleti érdekek alapján jegyeztette be magát” – teszi hozzá.

Rólunk árulkodik a törvény

Akárhogyan is, a helyzeten radikálisan változtatott az új törvény, mely csak néhány vallási közösséget jegyzett be a törvény erejénél fogva, jelesül 14-et, a többieknek pedig egy bejegyzési procedúrán kell keresztülmennie, amely lehetőséget ad arra, hogy a törvény által meghatározott kritériumok szerint a vallási közösségeket a nem vallási közösségektől el lehessen különíteni. „Nagy szomorúsággal azt kell mondanom, hogy ez a törvény egy pancsermunkaként értékelhető. Még szomorúbb, hogy nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel, számos jogász, bíró, valláskutató, politikus és politológus véli így” – bocsátja előre Máté-Tóth András. Meglátása szerint a jogszabály jogi szempontból nem dolgozik tiszta fogalmakkal, a végrehajtási utasítást még senki sem látta, és tartalmilag, a vallástudomány ítélőszéke előtt sem áll meg, annak újragondolására lesz szükség. „Nem pártideológiai okokból, hanem a törvény koherenciája és végrehajthatósága szempontjából látok nagyon sok nehézséget. Minden ilyen törvény és a hozzá kapcsolódó vita megmutat valamit arról, hogy milyen az adott társadalom és a döntéshozók vallásismereti tudása” – összegez a professzor.

Egy nehéz törvény éjszakája

„Az előkészítés folyamán sajnos azzal kellett találkoznunk, hogy nem sikerült még a nagy vallási közösségek képviselői számára sem azt a világos üzenetet közölni, hogy fontos a törvényhozók számára az, ami ők képviselnek. A Magyar Katolikus Püspöki Kar, de a református és az evangélikus püspökök is – és még sorolhatnánk – mindannyian nehezményezték, hogy az egyeztetésből kimaradtak” – húzta alá a vallástudós. A kereszténydemokrata politikusok által előkészített törvénytervezet azt mutatja, nem éltek elég bátran azzal a lehetőséggel, hogy kikérjék a magyarországi szakemberek véleményét. Végül a Fidesz-frakció azokat a legfontosabb, lényeges újításokat, amelyeket a törvénytervezet tartalmazott, azon a bizonyos végszavazási éjszakán egy utolsó húzással kisöpörte – fejtegeti Máté-Tóth András.

Kiszolgáltatták a vallást a politikának?

Az elemző példákat is hoz a törvény defektjeire. A nem keresztény szervezetek a jogszabály jelenlegi paragrafusainak következetes értelmezése szerint nem jegyezhetők be, ugyanis a vallási tevékenységet úgy határozza meg a szöveg, hogy az alapján jószerivel csak keresztény felekezet azonosítható. Mivel nagyon kevés formális kritériumot fogalmaztak meg a döntéshozók, a politikai ízlés erősen befolyásolhatja a beterjesztett kérelmek elbírálását, illetve a velük kapcsolatos parlamenti vitát. Az eredeti elképzelés szerint sokkal több konkrét, normatív feltétel szerepelt illetve szerepelhetett volna a szövegben (az adott egyház önálló közösségeinek száma, intézmény-fenntartási és létszámkritérium stb.) – sorolja a professzor. Vélhetően szeptembertől a különböző felekezetek kérvényeket fognak beadni, és a teológus szerint nagyon nehéz feladata lesz a felelősöknek – államtitkárságnak, minisztériumnak és a Parlamentnek is –, amikor ezeket a törvény szerint el kell bírálni. A jogszabály egyébként 2012. január 1-jén lép hatályba.