Magdi angyal – Somogyi Károlyné emlékének

Tegnap éjfél felé olvastam, hogy szombat este fél nyolc után tíz perccel, nyolcvanöt esztendős korában elhunyt Somogyi Károlyné, mindenki Magdikája, Szeged örökös fotóriportere.

Bár tizenhat esztendővel a Délmagyar létrejötte után született Újvidéken, az akkori és későbbi, még a közelmúltbélinél is zavaros’b idők családostul ebbe a szép, magyar folyó menti városba, Szegedre sodorták, ahol évtizedekig szolgálta hol tényszerű, hol művészi – ám sokszor e két erényt a maga egyéni módján egyesíteni tudó - fotóival a Tisza partján és környékén élő embereket, újságolvasókat. Afelől nincs tudomásom, s szerintem a többi gyászolónak sem, hogy tizenhat, százhatvan, vagy ezerhatszáz évvel éli-é túl azt a napilapot, amelyet az elmúlt fél évszázad politikai útvesztőiben, ám még többszöri nyugdíjba vonulása után is becsülettel szolgált – egy született angyalról ezt mi honnan is tudhatnánk, miért is volna az utódoktól ezen ismeret elvárható? Inkább azt találgassuk, hogy a földhöz, sőt a Földhöz ragadt dimenzióink, melyekhez oly’ annyira ragaszkodunk, mennyire elegendők az ilyes’ dolgok megítéléséhez. Azon merengjünk, mennyi „földi idő” is szükséges egy eleve angyalnak születettnek, hogy az övéi közé jusson? Tizenhat perc, tizenhat év, vagy éppen földi évből tizenhatezer esztendő – ahol már az időnek sincs értelme, nem mindegy? Nekem mégis támadt egy olyan érzésem, hogy Ő szombaton, „közép-európai idő szerint” este háromnegyed nyolc körül már (mostani) övéi közül mosolygott „le” Tiszára, Dunára, legfőképpen persze Szegedre és Újvidékre, és immár régi, a hatvanas években még kézzel bele- és kifelefűzős, avagy később már két kattintással helyére ugrós filmek, avagy a mostanság divatos digitális gépcsodák segítsége nélkül is kényelmesen át- és áttekinti a Kárpát-medence egészét. Lát. Hiszen nem fönn lebeg, hanem, aki érdemes rá, angyalként magában hordja. Az azonban fölöttébb érdekelne, hogy Magyarországról, Vajdaságról, de leginkább lakói, azaz miközülünk, „így”, gép nélkül fényképezvén, mik és kik azok, amiket és akiket most megörökítésre leginkább méltónak talál?