Utak és tévutak az MSZP elmúlt két évtizedében

A Közéleti Kávéház Baloldali Páholyának vendége volt Lakner Zoltán neves politikai elemző, aki a közelmúltban megjelent Utak és útvesztők, az MSZP 20 éve című legújabb könyvét ismertette. Természetesen a párttal kapcsolatos múltbéli, immár történelminek mondható események és az MSZP minapi kongresszusa utáni helyzet is szóba került, csakúgy, mint jövőbeni helye és szerepe a megosztott magyar politikai életben.

A sajtó munkatársaival való találkozást követően a vendéget

Kozma József

, az MSZP szegedi elnöke mutatta be a közönségnek, a moderátor szerepét pedig

Szarka Attila

politológus vállalta. A Napvilág Kiadó Kft. színvonalas sorozatot indított, amely több kötetben feldolgozza a rendszerváltás óta eltelt 20 év társadalmi, politikai, gazdasági folyamatait, eseményeit. Így született a könyv. A beszélgetés során felmerült az MSZP utódpárti szerepe, amitől eleinte szinte menekült, aztán viszont a ’90-es évek közepén a Kádár-rendszer felértékelődésével már büszkén vállalta annak ódiumát, és az emberekben elveszett biztonságérzet visszaszerzését tűzte ki célul. A biztonságvesztés okozta ekkor a legnagyobb csalódást a polgárok körében, ezért a szocialisták felvállalták, hogy folytatják a szociális biztonság megteremtésére irányuló erőfeszítéseket, így lassacskán a választók már ezeket az értékeket szinte a párthoz kötötték és vele azonosították, ez lett a legfontosabb politikai tőkéje.

Az ország három részre szakítása

A jelenlegi helyzetről a politológus megállapította, a kormány legújabb intézkedései nem kettéosztják az országot, hanem legalább 3 részre szakítják. A Fidesz olyan adó- és családpolitikát valósít meg, ami tovább erősíti a társadalmi rétegek és egyének kirekesztettséget, leszakadását. A felső tízezer továbbra is gondtalanul él, stabil állással, egzisztenciával rendelkezik, miközben a lakosság egy jelentős része, 700-800 ezer ember ma mélyszegénységben tengődik, helyzete kilátástalan, a változásra semmi remény. A társadalom harmadik rétege szegény ugyan, nehezen él, de legalább rendelkezik munkával, többé-kevésbé állandó bevétellel, ők a létminimum alatt élők népes táborát gyarapítják, közel 3 millióan vannak. Az úgynevezett középréteg nagyon heterogén összetételű és a társadalom 40-45 százalékát teszi ki. Őket fenyegeti talán leginkább a lecsúszás veszélye, rájuk vonatkozik majd a meghosszabbított munkaidő, ők fognak legelőbb kihullani a védelmi rendszerekből. A kormány nyíltan elismeri, az alacsony bérekkel foglalkoztatott munkaerő révén kívánja növelni az ország versenyképességét, idecsalogatni a külföldi befektetőket, s így egyfajta közép-európai Thaiföldé változunk. Nem 21 századi eszközökkel építjük majd a védműveket vagy stadionokat, hanem kézi erővel, ásóval, lapáttal, a közmunkásokra pedig a nyugdíjból visszahívott rendvédelmisek fognak felügyelni. A közmunka értelme nem az, hogy munkát biztosítson az embereknek, hogy segítsen visszatérni a munkaerőpiacra, hanem az, hogy ne keljen segélyt folyósítani nekik. A napi 4-6 munkaóráért kapott 33 ezer forintból ma nem lehet megélni Magyarországon és ezt a törvényhozók is tudják, mégis… A társadalom egyik része így gyarapodik, a másik meg szegényedik. A gond csak ott van, hogy a gazdagodás éppen a szegények kárára történik. A Fidesz ezáltal széttolja a társadalmi csoportokat, miközben az előállt helyzetért a bűnösöket is megnevezi.

Hibák a jobb- és a baloldalon is

Ha van tere a baloldali politikának, akkor most van, fogalmazott

Lakner

. Kellően átgondolt program, cselekvés-stratégia szükséges, meg kell találni a kornak megfelelő megoldásokat. A moderátor kérdésére válaszolva Lakner jellemezte az elmúlt 20 év minden szocialista vezetőjét, elemezte minden miniszterelnök döntését, rámutatott a hibákra, következetlenségekre, amelyek később mindig megbosszulták magukat. A baloldal világszerte tapasztalt válságáról elmondta, a jobboldal sincs sokkal jobb állapotban. A közszolgáltatásoknak civilizatórikus funkciójuk is van, hangsúlyozta az előadó. Nem jó kitaszítottként, betegen élni a társadalom peremén, ezek az emberek idővel veszélyessé válnak a társadalom számára. Helyzetüket kezelni kell, mégpedig véletlenül sem úgy, hogy kitépjük a kezükből a kenyeret. Ha nem változik a kormány hozzáállása, a jövőben a szegények barakkokban fognak élni, és stadionokat építenek, a gazdagok pedig fallal elzárt lakóparkokban. Lakner egy indiai Nobel-díjas közgazdászt idézett, a fejlődés nem abból áll, hogy minél több anyagi javat termeljünk, hanem minél több ember rendelkezhessen szabadságjogával. A politológus a sorsválasztás szabadságát hangsúlyozta, ami nem egyenlőséget, de lehetőséget biztosít mindenki számára. A baloldali politika feladata lehet, megtalálni, megteremteni a jövőben ezt a pozitív szabadságot.