A kormányintézkedések megágyaznak egy modern baloldali politikának

Lakner Zoltán politológus (képünkön jobbra) az MSZP-n belüli küzdelem folytatását tartja valószínűnek, ugyanakkor azt is vallja, a jelenlegi kormány intézkedései szinte megágyaznak egy új baloldali politikának, kár lenne elszalasztania a kínálkozó lehetőséget. Legújabb könyvének – melyben az MSZP 20 éves történetét taglalja – szegedi bemutatóján többek között ezekről a kérdésekről és a párt esélyeiről, jövőjéről is beszélgettünk.

– Fennállásának legnagyobb válságát éli át az MSZP, pedig már egy év is elmúlott a választásokon elszenvedett csúfos vereség óta.

– Azt valahol normálisnak is gondolom, hogy az MSZP válságban van, hiszen egy megrendítő választási vereség után mikor legyen válságban, ha nem most. Ennek a folyamatnak kell legyen egy vége ahhoz, hogy versenyképes párttá tudjon válni.

– Ha szétesne, kettéválna a párt, hogyan vélekedik, hányan támogatnák a mostani vezetést, és mennyien pártolnának át az egykori miniszterelnök táborába?

– Zajlik a pártszavazás. Egyelőre nem látom azt, hogy komoly kilépési szándék lenne, hiszen az MSZP keretein belül zajlik a küzdelem. Ha komoly kilépési szándék lenne, akkor erre már lett volna mód korábban is. Ez a mostani ideális helyzet ahhoz, hogy valaki egy zöldmezős politikai beruházásba kezdjen. Mivel ez eddig nem történt meg, inkább úgy értelmezem a helyzetet, a belső erőviszonyokat próbálják elvinni abba az irányba, hogy megváltozzon a politikai irányvonal. Őszintén szólva, erre viszonylag csekély esélyt látok. Sokkal inkább azt tartom valószínűnek, hogy ez a belső küzdelem fog folytatódni a továbbiakban is. Furcsa állapot ez, mert a középpontjában a szövetségi politika áll, amit én nagyon korainak gondolok. A potenciális szövetségesek még éppen csak éledeznek, 2011 táján aligha erről kellene szólnia az MSZP politikájának. Inkább 2012 végén, 2013 elején válik igazán aktuális, napi kérdéssé. Most sokkal inkább az lenne a párt feladata, hogy a mai baloldali válaszokat megtalálja a jelenlegi társadalmi és politikai helyzetre. Az MSZP biztos maga alatt vágja a fát, ha nem ezekkel a kérdésekkel foglalkozik.

Az igazi kérdés

– Gyurcsány Ferenc személye jelenleg mennyire összetartó, illetve megosztó a párton belül?

– Az igazi kérdés, mennyire szociáldemokrata, illetve mennyire liberális a párt, milyen a szövetségpolitikája, a pártszerkezete, s nyilván ennek vannak személyi összetevői. Bármilyen döntést is hoz az MSZP, azzal számolnia kell, hogy nagy valószínűséggel egy szövetségi rendszernek az élén lehet esélye a Fidesszel szemben. Ha már eddig nem tüntette el senki a politikai szintérről, akkor most már ebben a ciklusban biztos nem fogják. Tehát nagy valószínűséggel az MSZP marad az ellenzék legjelentősebb ereje. Ezzel számolni kell, ugyanakkor a párton belüli küzdelmek egyelőre azzal fenyegetik az ellenzéket, hogy tovább töredezhet az ellenzék ahelyett, hogy az egyesülés irányába tenne lépéseket. Az MSZP-n belül az a racionális válasz, ha az ellentéteket ésszerűen, fegyelmezetten és minél kevesebb indulattal tudják rendezni, mert, ha robbanás lesz a vége, és mindenki szanaszéjjel röpül, akkor nagyon nehéz lesz két év múlva leülni egymással tárgyalni arról, hogy mégis csináljunk valamit közösen a választáson. A küzdelmet úgyis le lehet zárni, hogy együtt maradnak, meg úgyis, hogy különmennek. A legfontosabb, hogy rendezett körülmények között megszülető megoldás legyen.

– Milyen esélyt lát arra, hogy 2014-re kormánypárttá alakuljon az MSZP?

– A jelenlegi politikai helyzetnek az a legkülönlegesebb vonása, hogy a Fidesz leválthatósága bebizonyosodott. Messze nem mondanék olyanokat, hogy a Fidesz meg van verve, és biztosan elveszíti a következő választást. Igen nagy csodálkozással is fogadom az ilyen hurráoptimista megnyilatkozásokat az ellenzék részéről. Egy évvel ezelőtt teljesen reális volt azt gondolni, hogy semmi esélye nem lesz az ellenzéknek. Most egy évvel később azt láthatjuk, hogy ez a Fidesz igenis legyőzhető, amihez egy tartalmában és fölépítését tekintve nagyon okosan átgondolt ellenzéki politikára van szükség. Egy ilyen politikát folytató MSZP, és az ilyen szövetségkötésre alkalmas MSZP szerintem alkalmas lehet a Fidesz leváltására. Ha tányérdobálós, ajtócsapkodós válás következik be, akkor olyan helyzet alakulhat ki, hogy két szomszéd párt fog létrejönni, amelyek politikájukban közel állnak egymáshoz, de olyan személyi ellentétek feszülnek majd közöttük, hogy nem tudnak megmoccanni sem. Amennyiben képesek rendezni ezeket az ellentéteket, akkor szinte másodlagosnak gondolom, hogy együttmaradnak vagy szétmennek.

Melyik szakad?

– Mennyire valószínű egy pártszakadás a Fideszen belül, ha esetleg a szekér megindul a lejtőn?

– Nem nagyon hiszek az ilyen típusú Fidesz-szakadási elméletekben.

– Miért, miként az MSZP-n, úgy a Fideszen belül is léteznek különböző áramlatok, elképzelhetetlen, hogy idővel rivalizálni kezdenek egymással?

– Egyrészt ezeknek a frakcióknak nem ambíciójuk, hogy kimenjenek – ez az én véleményem –, másrészt azért van itt egy komoly helyzeti tényező. Ez pedig az, hogy a Fidesz egy kétharmados kormánypárt. Ha én lennék Fidesz-tag vagy politikus, a legkevésbé egy ilyen kormánypártból lenne kedvem kiválni.

– Rendkívüli helyzetet feltételeztünk.

– Egyelőre ez a lejtő még nem látszik. Kétségtelenül bekövetkezett egy elég jelentős támogatásvesztés, de a Fidesz még mindig egy vagy két nagyságrenddel erősebb, mint bárki más, óriási parlamenti fölénnyel bír, tehát sokkal ésszerűbb egy ilyen párton belül maradva érdeket érvényesíteni, mint kimenni a placcra és ott valami döntően új dologgal kísérletezni. Nem számítok rá, hogy ilyen fordulat bekövetkezhet belátható időn belül.

Minden korosztálynak meg kell mutatni…

– Miként kellene átalakítani az MSZP-t, hogy a fiatalokat is meg tudja szólítani? A párt tagjai főleg idősekből állnak, például az elhunytak kétharmada baloldali. Ha így folytatódik, elfogy az MSZP.

– Az MSZP-ben vannak fiatalok. Ezzel két probléma szokott lenni, vagy az van, hogy egy pártot mindig az öregek jelenítenek meg, akkor azt mondják, hol vannak a fiatalok, vagy megjelennek a fiatalok, és azt mondják, ez kicsoda, hogy került ide.

– A párt vezetőségében azért – valljuk be –, nem tolongnak az ifjak.

– Nálam egy évvel idősebb a pártelnök. Azt is látni kell, hogy az MSZP vezetése többször újult meg, mint a Fidesz vezetése az elmúlt 20 évben. Ebből is látszik, hogy ez egy jóval összetettebb kérdés. A demográfiai probléma fönnáll, hozzáteszem, ezzel mások is szembesülnek. Az MSZP-nek gyakorlatilag minden korosztályban meg kell mutatnia azt, hogy ő mire képes. Ha olyan szakpolitikát tud a középpontba állítani, mint az oktatás vagy a családok helyzete, ami érinti a 20-as, 30-as generációt, és ezt új megoldásokkal életképessé tudja tenni, akkor egy ilyen áttörés meg tud valósulni. Az elmondottak persze sok mindentől függnek, én nem várom, hogy a szocialisták másfél perc, vagy akár másfél év alatt áttörést hajtsanak végre. Fontos, hogy érzékeljék ezeket a problémákat.

Zöld vagy liberális irány?

– A könyvében az MSZP 20 éves múltjáról beszélt, szólhatunk a párt 20 éves jövőjéről is?

– Nem tudom, hogy 20 évesről beszélhetünk-e, de jövőjéről igen.

– Milyen jövő dereng: amelyik a zöld pártok irányába vagy a liberálisok karjaiba viszi el az MSZP-t vagy a szociáldemokrácia felé tereli?

– Ezek fontos kérdések. Azt látjuk, hogy a jelenlegi kormánypolitika szinte megágyaz egy modern baloldali politikának. Ami most történik, az szerintem az országnak egy újdonsült 3 részre szakítása, amiben van egy 25%-nyi jól prosperáló rész, legalább 30 százaléknyi szegény és a maradék 40-45%-nyi középréteg, amelyiknek a szociális biztonsága kérdőjeles, de még valamennyire létezik. Nagyobb esélye van viszont lesüllyedni, mint felemelkedni. Hogy a jövő politikájában mennyi lesz a zöld elem, nem tudom. Nem látok az MSZP-n belül ilyen áttörést, amely megvalósult volna. A pártelnök hangsúlyozza a zöld fordulatot, de ehhez nagyon komoly szakpolitikai megalapozottság kell. A párt egész gazdaságpolitikai gondolkodását is át kellene alakítani. Tőlük kellene megkérdezni, mennyire állnak erre készen. Lenne rá igény, a magyar társadalomnak is szükséges, hogy ez bekövetkezzék.