A migráció szinte egyidős az emberiséggel. A mindenkori okok a gazdasági lehetőségek megváltozására, a döntően jobb élet reményére, valamint egyes embereket, népcsoportokat érintő üldöztetésre, illetve természeti okokra vezethetők vissza. A schengeni egyezmény alapján az unió belső határain ugyan megszűnt az ellenőrzés, azonban Magyarországra, és ezen belül különösképpen a Csongrád megyei határszakaszra jóval több feladat hárult, így az illegális migráció, és az embercsempészet területén fokozottabb felelősség hárul a megyei szervezetekre. Magyarországot elsősorban nem mint célországot, hanem mint tranzitországot érinti az illegális migráció. A politikai, társadalmi és főként gazdasági kényszerek hatására Afrika irányából kiinduló migránsok – a déli-északi tengely mentén – elsősorban Olaszországot érintik, míg hazánkban inkább a kelet-nyugati irányú mozgások tapasztalhatóak, melyek Nyugat-Európába tartanak. Az unió ugyan befogadó szemléletű, azonban ezt ellenőrzött módon szeretné megtenni, így csak a belső feltételeiknek megfelelő emberek léphetnek be a területére, az ettől eltérőket pedig megpróbálja a határain kívül tartani. A schengeni megállapodás
A luxemburgi Schengenben 1985. június 14-én az Európai Gazdasági Közösség öt tagja – Belgium, Hollandia, Luxemburg, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság – által a Princesse Marie-Astrid nevű hajó fedélzetén aláírt megállapodás a résztvevő államok közötti közös határaikon gyakorolt ellenőrzés fokozatos megszüntetéséről szólt. A megállapodás még csak egyszerűsítette a határátlépés formaságait, de már kilátásba helyezte a határok teljes lebontását is. A Schengeni Egyezmény az Európai Unió első és harmadik pillérének része, amely elsősorban a belső határőrizet megszüntetését és a külső határok közös ellenőrzését jelenti. Az egyezménynek nem minden unióbeli ország a tagja, vannak nem EU-beli tagjai is és az egyezményt nem minden aláíró tagország alkalmazza. Az embercsempészet nemzetközi megítélése
Még az unión belül is más-más megítélés alá esik az embercsempészet. Míg Magyarországon – Közép-Európában a legszigorúbban – a büntető törvénykönyv megfelelő paragrafusai alapján számoltatják el az illegális migrációban közreműködők minden szintjét, addig például Németországban az idegenrendészeti törvényt alkalmazzák rájuk is. Hazánkban – a büntethetőséghez – az illegális határátlépéshez bármiféle segítségnyújtás elegendő, ezt követik a minősítő tényállások, így például a több embert csempészve, a pénzért segítés, és a legsúlyosabb, a sanyargatás és a fegyveres elkövetés, valamint az üzletszerűség. A bűnszervezetben elkövetés mindezeket még tetézi, így igen könnyen közel 16 évnyi letöltendő börtön is járhat mindazoknak, akik ebben a folyamatban közreműködnek. Ez a szabályozás azért is igen szigorú, mert nem határozza meg azt, hogy milyen állam határán csempészi át az embereket az elkövető, így a magyar-osztrák, vagy épp a svájci-francia államhatár átlépéséhez nyújtott segítség is kimeríti az embercsempészet fogalmát. Ugyanakkor például a szlovák szabályozás kizárólag a szlovák államhatár átlépésénél alkalmazza a törvény szigorát. Ausztriában a büntethetőséget az anyagi haszonszerzéshez kötik, ami egy igen nehezen bizonyítható tényállás. Csongrád megye – két határ szorításában
A megye igen speciális helyzetben van. Egyik oldalról – mintegy 68 km-es szakaszon – Romániával határos, mely ország aláírta a schengeni egyezményt, azonban még nem teljes jogú tagja. A megye déli szakaszán – a szerb oldalon, majdnem ugyanekkora hosszban – külső határként működik, így két országgal, két különböző jogrendszerrel kell a magyar határőrizetnek dolgoznia. Ezért nem csoda, hogy a görög-török határ után Csongrád megye Szerbiával határos része produkálja az unióban a legtöbb eseményt. Külön specialitása ennek a résznek még az, hogy a Tisza is határfolyóként működik, így a folyami ellenőrzésnek, megfigyelésnek is jelentős szerepe van. A földrajzi, népességi viszonyok is jelentősen különböznek. Míg Tiszasziget térsége néptelenebb terület, addig Ásotthalomnál az erdő nehezíti meg a határ őrzését. Röszke térségében viszonylag alacsony illegális határátlépés tapasztalható, köszönhetően a több tíz kilométerre is ellátó, fixen telepített hőkamerának, amelynek társait hamarosan a tiszaszigeti és az ásotthalmi térségben is üzembe helyezik, lefedve ezzel a teljes határszakaszt. A fix kamerák mellett mozgó hőkamerák, illetve személyi eszközök is segítik a felderítést. Az autópálya felgyorsítja az embercsempészést
Míg számunkra a mozgást, a gyors és biztonságos haladást, addig az embercsempészek számára az autópálya a gyorsaságot jelenti, akik 3-3,5 óra alatt a megye déli részéről el tudnak jutni Ausztriába, gyakran két fordulót is végrehajtva egy nap alatt. Így elsődleges feladatként fogalmazódott meg a határ őrzésénél, hogy meg kell akadályozni a csempészek feljutását az autópályára, illetve a migránsok és a szállítók közötti vonalat még a határszakaszon kell elvágni. Változó módszerek
A korábbi években – kihasználva a hazai menekülttáborok nyitottságát – az úgynevezett „beöntéses” módszer virágzott, amikor egyszerre 15-20 főt hoztak át a határon. Ezek az emberek – menekültstátuszt kérve – szinte keresték a járőröket, akik a megfelelő eljárás lefolytatása után a békéscsabai, illetve a debreceni menekülttáborokba irányították őket, ahonnan pedig már az embercsempészek vitték tovább őket Nyugat-Európába, hiszen a táborokból szabadon távozhattak. Ez azonban mára már megváltozott. Míg korábban Győr töltötte be a „várakoztató” szerepet, ez a schengeni határok megváltozása miatt áttolódott a szerbiai Szabadkára, ahol nagyon sokan kapcsolódnak valamilyen szinten az embercsempészethez, melynek a koszovói-albán etnikai vonala nem a klasszikus piramismaffia, hanem egyfajta lánc-bűnszervezetként működik. Szinte teljesen megszűnt az „előrefizetés” is, a Koszovó-Bécs útvonalért kért 1500-2000 eurós összeget a migránsok letétbe helyezik rokonoknál, ismerősöknél, és csak akkor fizetnek az embercsempészeknek, amikor ők már biztonságban vannak. Ezért sok esetben ugyanazokkal a személyekkel találkoznak a határőrizeti szervek, akiket már korábban elfogtak, és kitoloncoltak Magyarországról. Az embercsempészet már nem magyar „műfaj”
Míg néhány éve jelentős számú magyar is közreműködött ezekben a bűncselekményekben, mára szinte kizárólag szerbiai, koszovói, illetve szlovák elkövetőkkel lehet találkozni. A hazai szigorú büntetési tételekkel sújtott csempészek „kikoptak”, helyüket a szerb oldalon átvették a kiváló helyismerettel rendelkező környékbeli lakosok. Ők már jóval jobban fel vannak szerelve technikai eszközökkel is. Elfogásukkor nem egyszer találtak már náluk adóvevőket, „tiszta” rádiótelefonokat, éjellátó készülékeket, GPS berendezéseket. Az embercsempész-láncszemek
A folyamatban a begyűjtő-sétáltató-szállító láncolatban a határszakaszon főszereplővé lépnek elő a döntően szerb, helyi lakosok, akik remek helyismeretükkel gyakran 15-20 kilométeres gyalogúton juttatják át a kisebb nagyobb csoportokat a határon, ahol már a szállító várja őket valamilyen gépkocsival. Ezt követően szinte azonnal az autópálya felé veszik az irányt, és néhány órán belül Ausztriába érnek, ahol Bécsben egyfajta elosztóban vagy a rokonok, vagy a továbbszállítók viszik Nyugat-Európába a migránsokat. Ha ezt a láncot már az elején sikerül megszakítani, akár operatív felderítéssel, akár elfogással, az illegális migráció jóval alacsonyabb keretek közé szorítható. Viszonylag kis számban próbálkoznak a Tiszán, mivel ez az útvonal nemcsak helyismeretet, hanem speciális hajózási szaktudást is igényel az embercsempészektől. A 2009 októberében történt, tucatnyi áldozatot követelő eset óta a folyón szinte megszűnt ez a fajta tevékenység. Az esemény után Koszovóban és Szerbiában 7-7 embert tartóztattak le és ítéltek szigorú börtönbüntetésre. A bújtatott embercsempészet
Románia felől elsősorban az elbújtatásos technikával próbálkoznak az elkövetők. Ebből az irányból a különböző módszerekkel átalakított gépjárművek, autóbuszok, teherautók, utánfutók, kamionok rekeszeiben, gyakran embertelen és életveszélyes körülmények között bújnak meg a menekültek. Az esetek döntő többségében a határőrizeti szervek tapasztalata és megérzése vezet az eredményes felderítéshez, de sokszor az embercsempészek amatörizmusa is a segítségükre van. Lényeges azonban a gyorsaság is, hiszen a szűk, levegőtlen rekeszekben sínylődő emberek sorsa gyakran megpecsételődik a hosszú várakozásban. A néhány négyzetméteres lyukakból nem egy esetben 10-15 szerencsétlent sikerült élve előhozni. Mélységi ellenőrzés
„A mélységi ellenőrzés egy rendszer” – mondta el portálunknak Juhász-Bóka László rendőr alezredes. „Először közvetlenül a határnál, majd néhány kilométerrel beljebb vannak a járőreink, ezt követi az ország teljes területén, a már ismert útvonalakon működő migrációs háló. Ez egyre hatékonyabb, egyre több eredményt érünk el, több esetben az osztrák-magyar határ közelében.” A határok kinyílásával, az autópályák egyre nagyobb rendszerével felgyorsult a migráció, egyre profibbak az elkövetők, amire a rendőrségnek is speciálisabb eszközökkel, módszerekkel kell válaszolnia. A helyzet átrendeződésével a hazai rendőri szervek is számolnak, azonban a schengeni határok román-bolgár szakaszra való tolódásának ideje még egyelőre bizonytalan, viszont a szerb szakasz továbbra is kiemelt őrizeti és ellenőrzési helynek minősül. Vissza a „feladónak”
A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság az elfogott illegális határátlépőkkel szemben egyrészt a nemzetközi visszafogadási egyezmények – régebbi nevükön toloncegyezmények – alapján jár el, azaz visszakerülnek abba az országba – 90%-ban Szerbiába –, ahonnan bejutottak Magyarországra. A másik esetben – amennyiben a migráns személy a menekültügyi eljárás lefolytatását kéri – az idegenrendészeti eljárást felfüggesztik, és ideiglenesen elhelyezésre kerülnek egy befogadó állomáson. Amennyiben a menekült-státusz nem igazolódik be, ismét a kitoloncolás lép életbe. „Mindig személyi és tárgyi bizonyítékokat keresünk” – ismertette az elfogott illegális határátlépőkkel szembeni eljárásokat Honfi Péter rendőr százados, a főkapitányság idegenrendészeti osztályának vezetője. „Ez lehet egy hőkamera képe, melyen jól látszik a belépés iránya, lehet egy nála talált szerb rendőrségi papír, egy szerb pecsét az útlevelében, egy szerbiai buszjegy. Ezek alapján a kollegák visszaveszik a migránsokat, és a további eljárást ott indítják meg.” Az illegális határátlépések mindig „ráhúzhatók” egy-egy adott országban folyó politikai változásra, földrajzi katasztrófára, drasztikus gazdasági eseményre. Az aktuális statisztikák még mindig a koszovói albán és az arab világból kiinduló nagyobb számot mutatnak, de az ismert észak-afrikai események ezt a vonalat mintegy eltolták Olaszország felé, a szerb-magyar határszakasz „forgalma” lecsökkent.