A panelfelújítás terén Szeged országos viszonylatban az élen jár, amire méltán büszkék a helybeliek, arra viszont már kevésbé lehetnek, hogy a bontásból kikerülő régi faanyagot, ajtókat, ablakokat, léceket ügyes, vállalkozó kedvű honfitársaink - feltételezhetően aprópénzért - megvásárolják, majd a környék lakóinak legnagyobb bosszúságára felelőtlenül elégetik, ezzel fűtenek. A fán található - akár több rétegű - lakk égés közben iszonyatos bűzt áraszt, a szomszédok már ablakot nyitni, szellőztetni sem mernek. A panaszosok – többről is tudunk, közülük az egyik tápéi a legelkeseredettebb - nem tudnak kihez fordulni, mert az illetékesek mossák kezeiket. Környezetvédelmi szempontból nyilván az lenne a megoldás, ha ezeket az anyagokat újrahasznosítanák, de nem ez történik. Az égés során mérgező anyagok is felszabadulnak, s ezek szennyezik a környezetet. A szegedi önkormányzat illetékesétől megtudtuk, noha ők részt vesznek a panelrekonstrukcióban, az ügy nem rájuk tartozik, nincs jogosultságuk, hogy a bontásból kikerült fahulladék sorsát vizsgálják. Esetleg közös képviselők tudhatnak valamit – próbálnak meg útbaigazítani -, hiszen ők kötik meg a szerződést a felújítást végző vállalkozóval. Néhányukat megkerestük, de nem lettünk okosabbak: ők sem foglalkoznak a régi ajtók, ablakok elszállításával, azt többnyire a vállalkozóra bízzák, aki meg valószínűleg eladja az árut. Az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség igazgatóhelyettese elmondta, miniszteri engedély nélkül nem nyilatkozhatnak, meg különben sincs tudomása róla, hogy bárki tett volna náluk hasonló bejelentést. Ennek ellentmondani látszik a kollégám levele, aki még tavaly nyáron próbálta kideríteni a felügyelőségen, kinek a hatáskörébe tartozik az, ha az egyik szomszédja egész télen bontásból szerzett hulladék-anyaggal tüzel – megkeserítve ezáltal az életüket. Az osztályvezető akkor Illés Zoltán államtitkár úrhoz irányította. Ezután, mondani sem kell, feladta. A Levegő Munkacsoporthoz fordultunk, ahol Lenkei Péter, a környezeti tanácsadó iroda vezetője azonnal válaszolt megkeresésünkre. Elküldött egy formanyomtatványt, amelynek tárgya az illegális hulladékégetés, címzettje pedig a település jegyzője. „Az égetés maró szaga és füstje egyértelművé teszi (…), hogy az ingatlan tulajdonosa illegális tevékenységet végez, melyre kiterjed a 306/2010. (XII. 23.) Kormányrendelet hatálya és csak nagyon szigorú jogszabályi feltételekkel (a hulladék égetésének műszaki követelményeiről, működési feltételeiről és a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeiről szóló 3/2002. (II. 22.) KöM rendelet betartásával végezhető tevékenység.” A levegővédelmi követelmények megsértéséhez kapcsolódó levegőtisztaság-védelmi bírságok mértéke különböző, 50 ezer forinttól 300 ezer forintig terjed. Amennyiben az égető nem ismeri el, hogy háztartási tüzelőberendezésében hulladékot éget, a kéményből vett koromminta laboratóriumi vizsgálatával megállapítható a hulladékégetés ténye. A bejelentő természetesen kérheti személyes adatainak védelmét. A jegyzőn kívül hasonló panasszal fordulhatunk a település ügyészségéhez, amely ugyancsak kompetens az ügyben. Az 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvből a következőképpen rendelkezik: 281/A. § (1) „Aki engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve hulladékkezelési tevékenységet, illetve hulladékkal más jogellenes tevékenységet végez, bűntettet követ el, és 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” A bontásból kikerülő fa hulladékanyag eltüzelése tehát, mint látjuk, csöppet sem energiatakarékos vagy zsebet/pénztárcát kímélő fűtési megoldás. Ellenkezőleg…
