A Szegedi Ítélőtábla másodfokon két és fél évvel mérsékelte, hat év börtönre ítélte Zuschlag Jánost hétfőn; az egykori szocialista politikus és társai ellen folyó perben a többi vádlott esetében is enyhítette az első fokon kiszabott büntetéseket a táblabíróság. Az ítélőtábla döntése alapján a szabadságvesztéssel sújtott vádlottak bűnszervezetben követték el tettüket, így nem bocsáthatók feltételes szabadságra. Zuschlag János 2007. szeptember 21-e óta van előzetes letartóztatásban, így - az azóta eltelt időt beszámítva - 2013 szeptemberében szabadulhat. Rendkívüli sajtóérdeklődés
Rendkívüli sajtóérdeklődés előzte meg a határozathirdetést. Az egykori szocialista politikus és társai elleni per tárgyalásán csak a sajtó akkreditált munkatársai vehettek részt. A táblabíróság tájékoztatása szerint a határozathirdetésre harminc média - hírügynökség, újság, hírportál, televíziós és rádiós szerkesztőség - több mint hetven munkatársa jelezte előzetesen részvételét. A másodfokú tárgyalás első napján, január 18-án Maráz Vilmosné tanácsvezető bíró néhány perc után kiküldte a teremből a fotósokat és operatőröket, hogy zavartalanul folyhasson a per. A következő tárgyalási napokon is csak az első tíz percben készíthettek hang- és képfelvételeket az újságírók, a bírói tanács döntése alapján azonban a határozathirdetés teljes egészében rögzíthető volt. A Szegedi Ítélőtábla a volt politikust társtettesként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében és annak kísérletében részben tettesként, bűnsegédként, illetve felbujtóként, továbbá magánokirat-hamisítás vétségében, valamint felbujtóként elkövetett bűnpártolás vétségében mondta ki bűnösnek. (A másodrendű vádlott, Lados István esetében korábban jogerőssé vált a kétéves büntetést kiszabó elsőfokú ítélet.) A táblabíróság a per harmadrendű vádlottját, Katus Ferencet három és fél év, a negyedrendű vádlottat, Őri Andrást két és fél év, az ötödrendűt, Krausz Csabát egy év, a hatodrendű vádlottat, Marsovszky Balázst egy év, a hetedrendűt, Kullai Tamást másfél év börtönre ítélte, a kilencedrendű vádlottal, Prácser Lászlóval szemben - aki első fokon letöltendő börtönt kapott - ötszáz napi tétel pénzbüntetést szabott ki. A tizenkettedrendű vádlott, Kubatov Iván büntetését egy évre mérsékelte a bíróság. Az ügy többi vádlottja kétszáz és háromszáz napi tétel közötti pénzbüntetést kapott. Az ítélőtábla döntése alapján a szabadságvesztéssel sújtott vádlottak bűnszervezetben követték el tettüket, így nem bocsáthatók feltételes szabadságra. Az ítélőtábla mellőzte az elsőfokú bíróság által a vádlottakkal szemben kiszabott vagyonelkobzást. A táblabíróság az elsőfokú bíróság által felvázolt tényálláson - néhány apróbb módosításon - kívül csupán annyit változtatott, hogy megállapította: az egyes civil szervezetek vezetői posztját betöltő vádlottaknak nem származott személyes hasznuk a bűncselekményekből. Az ítélet szerint Zuschlag János és társai civil szervezetek közbeiktatásával szabálytalanul használtak fel a központi költségvetéstől, a Fővárosi Önkormányzattól, a Táncsics Alapítványtól és az Európai Uniótól pályázatokon elnyert támogatásokat. Az összeg egy részéből baloldali politikai ifjúsági szervezetek rendezvényeit, táborait finanszírozták, illetve a kiskunhalasi MSZP-alapszervezet működtetésére fordították. A bűnszervezet minősítés kapcsán Maráz Vilmosné tanácsvezető bíró kifejtette, a vádlottak tisztában voltak azzal, hogy a bűncselekményeket többen, hosszabb időtávon, egymás segítő tevékenységüket részben ismerve hajtották végre. Tevékenységüket Zuschlag János koordinálta, így tettük összehangolt volt. A bűnszervezetben részt vevő vádlottak tevékenységének elsődleges célja nem a személyes haszonszerzés, hanem az volt, hogy forrásokat biztosítsanak a politikai ifjúsági szervezetek programjaihoz. A táblabíróság megállapította, a Bács-Kiskun Megyei Bíróság a szükségesnél szélesebb körű bizonyítást folytatott le az elsőfokú eljárás során, s ezzel hozzájárult a per elhúzódásához. Az ítélőtábla döntése alapján az elsőfokú bíróság tévesen rekesztette ki az enyhítő körülmények közül az elsőrendű vádlott esetében a kár megtérítését – Zuschlag János 50 millió forintot fizetett vissza -, ebből a szempontból a táblabíróság álláspontja alapján lényegtelen, hogy a férfi nem adott magyarázatot a pénz eredetére. A fellebbviteli tárgyalás során a vádlottak és a védők bizonyítani tudták a vagyonelkobzással érintett ingatlanok és pénzösszegek törvényes eredetét – adta indokát a bíró a vádlottakkal szemben kiszabott mellékbüntetés mellőzésének. 
