Molnár Csaba: A szegedi kulturális élet másik iránya

A magyar kultúra napja alkalmából Csongrád Megye Közművelődéséért Díjat vehetett át Molnár Csaba, az újszegedi Rendezvényház Nonprofit Kft. igazgatója, akivel az intézménynek a szegedi kulturális életben betöltött szerepéről beszélgettünk.

– Milyen szerepet szán a közművelődésben a Rendezvényháznak?

– A Rendezvényház szerepe a szegedi kultúrában három és fél éves múltra tekint vissza. Akkor megszűnt egy intézet, és annak helyén indítottuk újra ezt az intézményt. Kifejezetten a közművelődésért, kultúráért szálltunk harcba a magunk egyszerű, de biztonságos módszerével és stabil önkormányzati hátterével. Közfeladatokat látunk el, próbálunk ugyanakkor olyan előadásokat, programokat szervezni, amelyek bevételt is eredményeznek a végén. Ugyanakkor a Rendezvényház nem kíván a különböző szegedi társaságok, vagy az Ifjúsági Ház folytatta versenybe beszállni, az adottságaink és az elkötelezettségünk is más irányt képvisel.

– Miben nyilvánul meg ez a más irány?

– Letettük például a voksunkat a határon túli színjátszás mellett, gyerekeket próbálunk bevonni a Kulturális Háromszög Táborunkba, amelybe Délvidékről, Temes, Arad, sőt Kovászna megyéből is érkeztek az elmúlt évben résztvevők, hogy a Csongrád megyei fiatalokkal közösen ismerjék meg a saját házuk tájának kulturális élményeit, egymás értékeit.

– Sok szegedinek eszébe juthat a Csongrád Megyei Paprikasó is.

– Így van, a Paprikafesztivál megszervezése is az egyik fő attrakciónk, amely egy magyar kulturális érték, hungarikum mellett áll ki. Az egész megye területén dolgozunk, a megye 62 kisebb-nagyobb településén jelen vagyunk például gyermeknapkor. A környezet érdekében indítottunk egy Megyezöld programot, amely szintén nagy falat: az idei alkalmakra 12-13 ezer gyerek jelentkezett. Vagyis összegezve: tesszük a dolgunkat, értékeket próbálunk teremteni, a közművelődési díjban pedig ezért egy köszönetet érzek a Csongrád Megyei Önkormányzat felől.

– Önnek személy szerint honnan ered a kultúra iránti elköteleződése?

– Így alakult az életem. Gyerekként belecsöppentem a szegedi kulturális életbe, édesapám a Szegedi Szimfonikus Zenekar alapító tagja, így közvetlenül kaptam a kulturális élményeket a Szegedi Szabadtéri Játékokon, a Szegedi Nemzeti Színházban. Hat évig hegedülni tanultam, közben kajakoztam is. Mindez nyitottá, érzékennyé tett a szellemi értékek irányába. A munkám során pedig kaptam azt a lehetőséget, hogy tegyek le az asztalra valamit ezen a területen. Aki ismeri a programjainkat, járt nálunk színházi előadáson, különböző táborokba elhozta gyermekét, részt vett előadóestjeinken, könyvbemutatóinkon, jól tudhatja, mi mindent a kultúra köré szervezünk. Szívesen veszünk részt a megyei önkormányzat kulturális programszervezéseiben is, ezeknél elengedhetetlen a jelenlétünk.