Soltész Miklós: Elvárások mellett kötelezettségek

Nagyon sok területen változást indított el a kormány, a legfontosabb azonban talán a szemléletváltás. Nagyon lényeges a szociálpolitika, a családpolitika, de sokkal fontosabb, hogy mindenkinek az elvárások mellett a kötelezettségeket is teljesítenie kell. Erről beszélt Soltész Miklós, a Szociális, Család-és Ifjúságért Felelős államtitkár az Ópusztaszeren megrendezett III. Magyarok Karácsonya ünnepségen.

– Az együvé tartozás jegyében szervezték meg az idei ünnepséget, mit jelent ez a gyakorlatban?

– Sajnos volt olyan időszak, amikor valakik szét akarták szedni és eltaszítani tőlünk azokat a nemzetrészeket, amelyek nem tehetnek róla, hogy más országban élnek, arról, hogy a történelem kegyetlen volt hozzánk és szétszakított minket. A mai ünnepség egyik felemelő része, hogy nemcsak olyan nemzetrészekből vannak jelen gyerekek, akik Erdélyből, a Partiumból vagy a Székelyföldről érkeztek, hanem akiket egyébként is nagyon próbára tett az élet. Vagy elvesztették szüleiket, vagy anyagi, esetleg egyéb okoknál fogva nem tudták őket nevelni. Ezek a gyerekek ugyanolyan kincsek, értékek, mint bárki más, aki közöttünk él, és aki előbb-utóbb valamilyen szinten a nemzet szolgálója lesz. Fellépésükkel, éneklésükkel, élvezetes műsorukkal ők adtak nekünk ajándékot.

– A kormány ezek után nyilván nemcsak lélekben, hanem konkrétan, anyagi forrásokkal is támogatja majd a határon túli magyarokat.

– Ez természetes, hiszen megtapasztalhatta azt a katarzist, aminek a nyáron lehettünk a tanúi: ahogy lehetett, megszületett a kettős állampolgárságról szóló törvény, aminek üzenete sokkal több annál, mintsem, hogy valaki kap egy útlevelet. Ezzel azt is elismerjük, hogy 90 év után a különböző nemzetrészek igenis összetartoznak, az EU-n belül ennek természetes folyamatnak kell lennie. Most nem határmódosításról beszélek, olyan dolgokról, amiket visszafordítani nem lehet, ezekkel a honfitársainkkal, nemzettársainkkal azonban törődni kell, mert ez a kötelességünk. Teljesen természetes, hogy e szűkös időszakban rendelkezésre álló anyagi lehetőségeket minél hatékonyabban próbáljuk felhasználni. A fiatalok esetében nagyon fontos a helybeli oktatás megszervezése, és a helyben maradás támogatása. Az is lényeges, hogy jó értelemben vett üzleti kapcsolatok szülessenek, amelyek segítik az otthonmaradást, és az anyaországban élők helyzetét megkönnyítik. Ha 15 milliós magyarságról beszélünk szerte a világban, akkor úgy gondolom, ez a minimum, amit meg kell tennünk. Természetesen az sem elhanyagolható kérdés, hogy a most felnövő fiataloknak lesz-e magyarságtudatuk, lesz-e olyan lelki kötődésük és hátterük, amelyben a nehézségeket és a küzdelmes mindennapokat meg tudják élni.

– A szociálpolitika terén mi az, ami a jövőben prioritást élvez a kormányprogramban?

– Mindenképpen fontos megváltoztatni azt a szemléletet, ami csak az elvárásról és a juttatásról szól. Nem lehet az, hogy a közösség nagy része adójából és járulékából támogatja a rászorulókat, miközben nincs semmilyen elvárása. Nem arról beszélek, hogy ne kapjon, aki ténylegesen rászorul, de mindazokat, akik eddig visszaéltek helyzetükkel, le kell leplezni. Pontosan azért, hogy a rászorultak, a legelesettebbek, a leginkább segítségre szorulók megkapják a támogatásokat. Nem elég a gyermekvállalás, a gyermek felnevelése is fontos. Ha a fogyatékossággal élők szervezeteit, vagy az őket foglalkoztató cégeket támogatjuk, nem elegendő átutalni az állami támogatást, együtt kell küzdenünk azért, hogy az általuk előállított termékeknek piacot is találjunk. Olyan árucikkeket tudjanak előállítani, amelyek eladásával maguk is méltóbb körülmények közé kerülhetnek. Nagyon sok területen változást indítottunk el, azonban a szemléletváltás a legfontosabb. Lényeges a szociálpolitika, a családpolitika, az ifjúságpolitika, de az elvárások mellett a kötelességeket is teljesítenie kell mindenkinek.