Az emlékezés fontosságára, a még köztünk élő hősök megbecsülésére és a Szegedről induló forradalmi eseményekre hívta fel az ünneplők figyelmét Magyar Anna megyei elnök a Csongrád Megyei Önkormányzat, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének (POFOSZ) megyei szervezete és a Rendezvényház Nonprofit Kft. által az 1956-os forradalom 54. évfordulója alkalmából a Rerrich Béla téren szervezett megemlékezésen. „Becsüljük meg azokat a hősöket, akik még itt élnek közöttünk és tanuljunk tőlük hazaszeretetet és bátorságot, hiszen ők 1956-ban ki mertek állni hazánk szabadságáért” - fogalmazott köszöntőjében a megyei közgyűlés elnöke. Magyar Anna azt is kiemelte, a Csongrád megyeiek különösen is büszkék lehetnek rá, hogy a forradalmi események innen, Szegedről indultak el. A Békés Megyei Jókai Színház „1956 – A Megtorlás” című előadásában felkavaró jeleneteken keresztül mutatta be a forradalom leverését követő eseményeket, a szovjet és a velük együttműködő magyar kommunisták rémtetteit, a megkínzott és tönkretett ártatlanok sorsát és szenvedéseit. Megyei emlékhelyeket összesítő kötet készült
A sokszor reménytelennek tartott fiatal generációba vetett hitéről tett bizonyságot ünnepi megemlékezésében a POFOSZ megyei elnöke, aki szerint „a fiatalság nem felejt, az ifjúság java minden korban készen áll arra, hogy megtegye, amit a történelmi helyzet megkövetel tőle”. Fejér Dénes kitért arra a felmérésre is, amelynek tapasztalatait összefoglaló „Az 1956-os forradalom emlékhelyei Csongrád megyében” című könyvet előző napon mutatta be a megyeházán alkotótársával, Mágori Sándor hódmezővásárhelyi fényképésszel együtt egykori bajtársaik körében. A jelenlévők megtudhatták, hogy a megyében már 34 településen van valamilyen emléke az 54 évvel ezelőtti eseményeknek, de a szövetség törekszik rá, hogy ez a szám tovább növekedjen. Mondjuk el az igazságot 56-ról!
„Október 23-a egy gyönyörű győzelem nyitánya volt, mely ugyanolyan kapaszkodóul kell szolgáljon nemzetünk történelmében, mint március 15-e” - kezdte beszédét a megemlékezés ünnepi szónoka, Kun Miklós történész. A professzor röviden összegezte a forradalmat körülvevő nemzetközi viszonyokat: a nyugati országok támogatását és önzetlen segítségnyújtását, mellyel szemben állt ugyanezen államok vezetőinek különböző politikai játszmák miatti „árulása”. „1956 egy máig fájó, égő seb, melyről nehéz beszélni, hiszen rengeteg hazugság vette és veszi körül. Akkor és ott nem az emberarcúnak nevezett szocializmus kísérlete zajlott, ahogyan sokan és sokáig hazudták, hanem egy gyökeres társadalmi átalakulás próbája, melyet 19 szovjet hadosztály fojtott el” - fogalmazott Kun Miklós. A forradalom 13 napját a történész a nemzeti összefogás valódi példájaként említette, utalva a betört, de ki nem fosztott kirakatokra, az utcasarkokon álló pénzgyűjtő dobozokra, melyekből az áldozatok családjait segítették, az orvosok és mentők önfeláldozó gyógyításaira, illetve a pesti srácok hősiességére, akik jóformán egymagukban állították meg az első szovjet intervenciót. „Nem véletlen, hogy a legtöbb sortűz vidéken dördült el, hiszen a budapesti ellenállást azzal is meg lehetett szorítani, hogy a fővárost élelemmel és más segítséggel ellátó vidéki magyarságot megfélemlítették, elvágták a harcolóktól” - mondta a professzor, aki az akkori szegedi egyetemi fiatalságot és a város értelmiségét az ország kovászának nevezte. Kun Miklós is felhívta a figyelmet a túlélők felkeresésének és meghallgatásának fontosságára, hiszen ez segíthet abban, hogy megismerjük, megértsük és továbbadhassuk a mindössze fél évszázada történt forradalom valódi tartalmát. „Aki csak tud 56-ról, mondja el az igazságot!” - szólította fel hallgatóságát a szónok. A megemlékezést társadalmi és politikai szervezetek koszorúzása zárta a Szabadság pillangója szobor talapzatánál, majd Kiss-Rigó László püspök celebrált ünnepi szentmisét a dómban. A Rerrich téren tartott megemlékezést egy városi zarándoklat keretezte, mely során emlékbeszédekkel és koszorúzással járták végig a forradalom szegedi helyszíneit a Csillag börtöntől kezdve a Dóm téri Magyar Pieta szobron keresztül a Honvéd téren lévő Nemzetőr emléktábláig.
