Írjon nekünk!

Szeged

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Közélet

Tápé küzdelmes évei: védekezés Botkáékkal szemben + VIDEÓ, FOTÓK

Tápé küzdelmes évei: védekezés Botkáékkal szemben + VIDEÓ, FOTÓK

2010. szeptember 18., szombat
Tápé küzdelmes évei: védekezés Botkáékkal szemben + VIDEÓ, FOTÓK
Lakossági fórumot tartott Juhász Gyula önkormányzati képviselő csütörtökön Tápén. A rendezvény vendége B. Nagy László országgyűlési képviselő, a Fidesz polgármesterjelöltje volt, akik ismertette városfejlesztési programját. A fórumot követően lapunk interjút készített Juhász Gyulával, akit arra kértünk, értékelje az elmúlt években elért eredményeket.– Képviselő úr! Négy évvel ezelőtt nagy tervekkel és komoly ambíciókkal vágott bele a képviselői munkába. Milyen volt az indulás 2006 októberében? – Mondhatni, mindjárt az elején a mély vízbe kerültem. 2006 őszén kezdtünk kilábalni a szennyvízcsatorna-beruházásból, ami a maga idejében elképesztő botrányok közepette zajlott, és legalább akkora felháborodást keltett a tápéiakban, mint most a belváros feltúrása az ott élőkben. A csatornát az eredeti tervek szerint már 2004-ben át kellett volna adni, ehelyett a műszaki átadásra először 2006 decemberében tett kísérletet a kivitelező. Az alvállalkozók sokszor megfelelő szerszámokat sem adtak a munkásaiknak, akik ilyenkor a lakóknál kunyeráltak ásót, lapátot. Közműrongálások, szakszerűtlen kivitelezés, az egyszer már befejezettnek nyilvánított szakaszok újabb és újabb felbontása… Ismerős, ugye? Nem csoda, hogy 2006 őszére már több százra rúgott a lakossági panaszok száma a kivitelezők hanyagsága, szakszerűtlensége és nemtörődömsége miatt. A műszaki átadás jegyzőkönyvébe 500-nál is több hibát rögzítettünk. Ezt vettem át, ebbe csöppentem bele. – Mit tett a város vezetése? Támogatta önöket? Felelősségre vonták a hanyag kivitelezőt? – Épp ez volt a legfurcsább. A polgármester egyértelműen a kivitelező oldalára állt a lakossággal szemben. A leghanyagabb alvállalkozót ugyan elküldték, de végül semmilyen eljárás nem indult ellene az okozott károk miatt. A hibák jelentős része máig kijavítatlan maradt, pedig kértük többször is a javítást. – A kemény kezdet után milyen volt a folytatás? Mit hoztak a következő évek? – Amilyen volt a kezdet, sajnos olyan lett a folytatás. Végig kellett küzdenünk a négy évet. És többnyire Tápé védekezett a városházán kiagyalt, helyenként nem éppen jóindulatú tervekkel szemben. 2007 elején a Honfoglalás utcai óvodát akarta Botka László bezáratni, amit a helyi sajtó útján tudatott velünk. Ezt még sikerült komoly összefogással és nagy erőfeszítéssel megakadályoznunk. Azonban a Bálint Sándor Általános Iskola önállóságát már nem tudtuk megóvni. Pedig ebben is teljes volt az egyetértés Tápén. Szülők, tanárok, helyi lakosok, én mint képviselő egyértelműen az önállóság mellett voksoltunk, ám a polgármester presztízskérdést csinált az ügyből, és keresztülverte akaratát a közgyűlésen. Ezután jött az antennatorony-ügy. A helyi akarat és a városháza urainak terve ismét szembe került egymással. A Búcsú tér környékén lakók érthetően nem akartak egy 40 méter magas acélmonstrum közelében lakni. Itt végül ismét győzedelmeskedett a józan ész, a helyi összefogás, és a torony végül nem épült meg. De nagy árat fizettünk érte: Botka László válaszul 2009-ig halogatta a Búcsú tér rendbetételét, ami miatt öt éven át kellett szégyenkeznünk a Tápéra látogatók előtt. És még valami: akkor még nem tudtunk róla, de azóta kiderült, hogy az Árpád Nevelőotthon Tápéra költöztetésének ötlete is 2007-ben fogant meg a polgármester fejében. – Mi az, amit mégis sikerült megvalósítani az elmúlt négy évben? – Az igazság az, hogy a közösségi tudat és az összefogás erősödésén túl nincs túl sok olyan dolog, amivel dicsekedhetnénk. A komolyabb fejlesztések elkerültek minket. Tápé csapadékvíz-elvezető rendszere átfogó és teljes rekonstrukcióra szorulna – helyette egyes szakaszok javítgatása, néhány hiányzó szakasz pótlása valósult csak meg. Az idei csapadékos időjárás megmutatta, hogy ez bizony nem elegendő. Hat utca vagy legalábbis egy-egy szakasza szorulna már több mint négy éve teljes felújításra – ebből másfél utca lett kész a ciklus alatt. A járdák állapota kritikán aluli – itt a városrészi keretből a lakosság segítségével toldottunk-foldottunk, amit lehetett. Az általános iskola – önállóságának elvesztéséért kárpótlásul – kapott egy informatikai oktatótermet 16 millióért, a kiskertes övezetben pedig néhány utca kapott közvilágítást, így némileg javultak az ott élők körülményei. 2010 tavaszára ugyan elkészült a Búcsú tér, pontosabban készre jelentették, de ezzel is vannak gondjaink. Egyrészt a tér csapadékvíz elvezetését „elfelejtették” kiépíteni. Ezért nagyobb eső után használhatatlanná válik. Másrészt a helyi építési vállalkozók – akiket Szeged megint csak kihagyott a munkából – azóta is fejcsóválva keresik annak a hetven millió forintnak nagyjából a felét, amit állítólag a térre költöttek. Ugyanis nem nagyon látni. A másik nagyobb fejlesztés, ami a Botka-program keretében Tápé tiltakozása ellenére megvalósult, az a Budai Nagy Antal utcai „Dózsa” iskolaépület átépítése volt 165 millió forintból speciális fiú nevelőotthonná. A tápaiak idős napközi otthonra vágytak – joggal –, és kaptak helyette 16 „disszociális tüneteket hordozó magatartási és viselkedészavaros, pszichoaktív szerekkel küzdő, alkalmasint bűnelkövető gyermek” elhelyezésére szolgáló javító-nevelő intézetet. Érthető, hogy nem igazán lettek boldogok ettől, sőt, soha olyan elementáris felháborodást és tiltakozó összefogást még nem sikerült senkinek és semminek kiváltania, mint ennek az infernális elmeszüleménynek. – Mindabból, amit elmondott, arra lehet következtetni, hogy nem volt túl jó a viszony ön és a város vezetése között. Hogyan élte ezt meg, és hogyan a tápéiak? – Én mindig a lakosság álláspontját képviseltem a város vezetői előtt és a közgyűlésben egyaránt. Ezt azonban láthatóan rossz néven vették, és valóban nem lett kifejezetten jó a viszony. Csak a kisebb horderejű ügyekben sikerült együttműködnünk a jelenlegi polgármesterrel. Bár folyamatosan törekedtem a korrekt partnerség kialakítására, hiszen szakpolitikai és nem pártpolitikai vagy ideológiai kérdésekről volt itt szó. Azonban – ahogy mondani szokták – a partnerséghez minimum két fél szükséges. És itt csak a mi – azaz Tápé részéről volt adott erre a készség. A viták elsősorban abból adódtak, hogy a helyi lakosság véleményét, javaslatait egyszerűen lesöpörték az asztalról. Pedig szakemberek által összeállított racionális javaslatok voltak, kezdve a buszközlekedés ésszerűsítésétől a bolt létesítésén át az idős napköziotthonig és a járdarekonstrukcióig. Ezeket sorra elutasították. Helyettük pedig olyan beavatkozásokat kaptunk, amelyeket soha nem egyeztettek sem a tápéiakkal, sem a városrészi önkormányzattal. Ilyenkor csakhamar kiderült, hogy a Botka-program újabb „gyöngyszeme” mélyen sérti Tápé érdekeit, és ez rendszerint heves ellenállást és tiltakozást váltott ki, amint a dolog napvilágra került. – Mi lehetett ennek az oka? Ön szerint személyes ellenszenv, netán politikai bosszú állhat e mögött, vagy esetleg másról van szó? – A politikai munkában nincs helye érzelmeknek, ezért nem hiszem, hogy tudatos politikai bosszú áldozata lenne Tápé. Az a véleményem, hogy ennél sokkal mélyrehatóbb és súlyosabb problémák húzódnak meg a háttérben. Az egyik legnagyobb ezek közül az, hogy a polgármester minden fontosabb ügyben a döntési jogköröket magához vonta, és a város politikai rendszerét egyszemélyi kézi vezérlésre állította át. Azonban Botka László sajnos csak egyetlen terepen mozog kiválóan és rendkívül otthonosan: a nagypolitikában. A szakmai, szakpolitikai, főként gazdasági és városfejlesztési tudományok terén – nyolc év polgármesterség dacára – még mindég súlyos kihívásokkal küzd. Egész egyszerűen nem ismeri ki magát ezekben a rendszerekben, és nem látja át az összefüggéseket. Erre élő bizonyság az a káosz és fejetlenség, ami nyolc év óta a városi beruházások állandó kísérője. Egyetlen stratégiai fontosságú projekt sem tudott megvalósulni, a legtöbb még elkezdődni sem. Ami meg elkezdődött, azt pedig nem sikerült botrány nélkül megúsznunk. Nem volt alkalom, amikor betartották volna a határidőket, amikor ne lépték volna túl a költségvetést, és a munka minősége ne lett volna kifogásolható. Az eredmény soha nem volt arányban a ráfordítással, és mindig szükségtelen károkat és bosszúságot okozott a lakosságnak. A fejlesztési területek kijelölésénél és a projektek kiválasztásánál minden esetben a maximális politikai haszon volt a cél, és nem a valós társadalmi szükséglet kielégítése. Ennek a kizárólag politikai érdekeket szem előtt tartó felfogásnak a következménye az is, hogy miközben az elmúlt nyolc évben több tíz milliárdot költöttek el a belső városrészek és a lakótelepek fejlesztésére, addig az olyan külső övezetekre mint Tápé, legfeljebb ha milliók jutottak. Szeged hosszútávú fejlesztési koncepciója szerint Botka László Tápén 2013-ig semmilyen komolyabb fejlesztést nem tervez, ami azt jelzi, hogy csak koloncnak tart bennünket, és pénzkidobásnak az itteni fejlesztéseket. Ennek a teljesen hibás szemléletmódnak, a szakmai hozzáértés hiányának és az erre felépített rendszernek vagyunk az áldozatai. – Az elmondottak alapján már csak költői kérdés: hogyan tovább? Mi lehet a megoldás ön szerint a jövőre nézve? – Én úgy látom, teljes szemléletváltásra van szükség Szegeden. Először is vissza kell térnünk az önkormányzatiság alapelveihez, ami alatt azt értem, hogy fel kell hagyni a Botka László-féle erőszakos népboldogítás gyakorlatával. Egy városrésszel kapcsolatos döntés során ne lehessen kihagyni a folyamatból a lakosságot, ne lehessen megkerülni a városrészi önkormányzatot és a választott képviselőt. Ez a minimum. A fejlesztéseknél pedig fel kell számolni a területi és strukturális aránytalanságokat. A külső övezeteket fel kell zárkóztatni. A körtöltésen kívül is emberek laknak, akik ugyanúgy fizetik az adót, mint bárki más. Jó lenne, ha a források elosztásánál is számítana az arányosság elve, és az ő szükségleteik is ugyanannyira fontosak lennének, mint a belvárosi vagy a tarjáni polgárokéi. Egyébiránt pedig a gazdaságélénkítő, munkahelyteremtő stratégiai fejlesztéseket az első helyre, az infrastrukturális projekteket pedig hátrébb kell sorolni a jövőben a fejlesztések sorrendjében. Mivel azonban a várospolitika erősen személyfüggő, vagyis függ a polgármester személyétől és az általa képviselt szemlélettől, így számomra egyértelmű, hogy Szegeden „vezércserére” van szükség. Botka Lászlót és munkatársait le kell váltanunk. Tápé számára is csak ez nyithatja meg az utat a felzárkózáshoz és a fejlődéshez.
Tápé Juhász Gyula

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo