Írjon nekünk!

Szeged

Vélemény

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Egyház

Közélet

Tiltakozó lakosok a Tisza Lajos utcai árkok miatt + FOTÓK

Tiltakozó lakosok a Tisza Lajos utcai árkok miatt + FOTÓK

2010. augusztus 9., hétfő
Tiltakozó lakosok a Tisza Lajos utcai árkok miatt + FOTÓK
Vagy a hatalom és kiszolgálói, a bürokraták váltak egyre arrogánsabbá, vagy a civil kurázsi nőtt meg az emberekben az elmúlt évek során. Egyre több, jogaiért küzdő polgár áll a sarkára, emeli fel szavát a hivatalok packázása, maszatolása ellen és követeli, tartsák tiszteletben véleményüket, hallgassák meg érveiket és tájékoztassák, mielőtt kész tények állítják őket. Most a Tisza Lajos utca néhány lakója fordult hozzánk – keresve a nyilvánosság lehetőségét –, mert sem a hivataloktól, sem alsóvárosi képviselőjüktől nem kaptak megnyugtató választ, sehol sem hallgatták meg panaszukat. Történetük a következő: az utcában is megkezdték a csapadékelvezető árkok ásását, ami a vízművek értesítése ellenére mégis váratlanul és felkészületlenül érte őket. A munkások reggel megjelentek, és mindenféle bejelentés nélkül felszántották a házuk előtt álló virágoskerteket, kivagdosták a gyümölcsfákat. Engi Imre nemcsak 30 éves fáit sajnálja, azt sem érti, minek ásnak nyitott árkot, amikor már korábbról létezik csapadékelvezető csatorna az utcában. Nyugaton falvakban sem csinálnak ilyen nyitott, mély árkokat, nemhogy városokban. „Nem tudom, mit szólnának a városatyák, ha a városháza elé építenének ilyen csapadékelvezetőket, és nekik kellene nap mint nap szagolniuk a pocsolyaszagot?” Alsóváros képviselője, Virág András azt nyilatkozta az újságban, hogy a fejlesztéseknek köszönhetően ez lett a legszebb, legértékesebb városrész. Közel 2 hektáron mintegy 4000 facsemetét ültettek, miközben a Tisza Lajos utcában vagdossák ki a fákat.

„Nem az Alpokban élünk”

Engi úr járt a városházán, a városüzemeltetési irodában is panaszt tett, kereste a képviselőt, de nem sikerült beszélnie vele. Elküldték a panaszirodába, ahol Tóth Endréné felvette panaszát, s ígérte, lépni fognak, de az ügy akár hónapokig is eltarthat. Panaszosunk tehetetlenségében felkereste az Összefogás Szegedért Egyesületet is azt remélve, segíteni tudnak. Nem tudtak. Azóta kiásták az árkot, s Engi úr nem érti, az utca túloldalán miért csak kis csurgókat építettek – meghagyva a kiskertet és a növényzetet –, előtte meg 1 méteres, mély árkot. Azt a választ kapta, ez attól függ, mekkora az épület födémfelülete, mekkora mennyiségű víz zúdul le róla. „Nem az Alpokban élünk” – érvel Engi úr –, „ahol olvadáskor valóban nagy mennyiségű csapadék zúdul le a tetőről.” A lakók nem kérték az esővíz-elvezetőt, de ha már csinálják, miért nem fedik be az árkot, így szerintük balesetveszélyes. Azt mondták, nem lehet, mert ha eldugul, a csatorna tisztítása a városra hárul, erre pedig se pénz, se ember nincsen. Engi úr azóta már a jegyzőhöz is elment, de nem tudták fogadni, felküldték a városüzemeltetési irodába, ahol már járt, így a kör bezárult. A beszélgetésbe bekapcsolódik Bán Sándor a Tisza Lajos utca 46-ból. Ő azt nehezményezi, egy másik ház előtt engedélyezték, hogy a tulajdonos az előtte futó árok egy részét befedheti, és 40 cm földet terítve rá, zöld övezetet létesíthet, nekik viszont nem. A bejárás alkalmával megkérdezték a tervezőt, kivitelezőt, a többiek előtt miért nem alkalmazzák ezt a megoldást. Mert drága, válaszolták az illetékesek. A lakók egy része ajánlotta, saját pénzén megoldja a lefedést, de ezt elvetették, mert akkor nem lehet majd tisztítani. Bán úr is azzal érvelt, hogy előtte korábban soha nem volt víz, most meg ott bűzlik az ablaka alatt, pedig még be sem üzemelték a csatornát. Az ő fáit is kivagdosták, egyet azonban sikerült megmentenie. Az illetékesek azt ígérték, ők fognak majd fákat, cserjéket telepíteni, mert a régiek gyökere szétnyomhatja az árok betonelemét. „Az új telepítésű fáké nem fogja?” – kérdezi gyanakodva Sándor bácsi. A panaszos szerint az 1 méternél is mélyebb árkokat lehetetlen tisztítani, az itt élő idős, beteg embereknek létrával kell lemászniuk a trutyiba. A város állítólag így akar megszabadulni az ároktisztítás kötelezettségétől. A lakók egy része balesetveszélyesnek tartja a nyitott, mély csapadékárkot, amely a keskeny úttest forgalmát is jelentősen megnehezíti, akadályozza. Esős időben a víz lemossa az árok peremét, amely így mindig tele lesz sárral, szeméttel. Közvetlenül a ház ablaka alatt fog majd bűzölögni, és szellőztetni sem lehet majd – zsörtölődnek az érintettek. Többségüknek nincs kifogása az építkezés ellen, kell legyen vízelvezető, csak nem ilyen, és nem így. Az illetékesek azt is megígérték, mindenhova bűzelzárókat kötnek be, a sarkon azonban már most is olyan büdös van, hogy lehetetlen megmaradni, panaszolják.

Lesz még egyeztetés

A lakók panaszáradatával megkerestük Virág András képviselőt, aki elmondta, közterületen hatóság adja ki a szükséges engedélyeket, így a tervező és a kivitelező kezét is fogják. A képviselő szerint törekedni kell a 100 százalékost megközelítő csapadékelvezetésre. Szakmai indok tette szükségessé a nyílt árok létesítését, mert így nagyobb mennyiségű víz elvezetése válik lehetségessé. A lakókat kétszer tájékoztatták az építkezésről. Így is van, akinek érdekeit sérti a beruházás. Minden panaszt ki kell vizsgálni, és megbizonyosodni róla, okoz-e kellemetlenséget egyeseknek a csapadékelvezető. Lesz egyeztetés, ígérte a képviselő, eddig is beszélt a lakókkal, és a jövőben is áll a rendelkezésükre. Hamarosan fórumot rendeznek, amelyre a tervezőt, a mérnököket is meghívják, így lesz alkalom tisztázni a még nyitott kérdéseket. Kósa János, a városüzemeltetési iroda osztályvezetője is ezt tette, amikor tételről tételre haladva megpróbálta megmagyarázni, cáfolni, esetenként helyre tenni a lakók állításait, értesüléseit. A kivitelezést a vízmű végezteti, s előírás rendelkezik arról, hogy a lakosságot korrektül értesíteni kell, mint ahogy az ingatlanok megközelítését is biztosítani szükséges, kezdi Kósa úr. Közérdekű üzem épül, aminek az a szerepe, hogy a lakosságot és nem konkrétan egy-egy házat, hanem egy utcát, illetve rendszert mentesítsen a belvíztől, csapadékvíztől. Az, hogy valahol sohasem volt víz, ahogy egyes tulajdonosok állítják, egyrészt nem biztos, másrészt semmiféle garanciát nem ad arra vonatkozóan, hogy ez a jövőben így is marad. A csatornázás mindig egy rendszer, egymásra épülő elemek hálózata, nem biztos tehát, hogy csak azt mentesíti, aki előtt az árok is készül. Az osztályvezetőtől megtudtuk, az utcában szennyvízcsatorna-hálózat van, egyesített rendszerű hálózatról beszélhetünk, s abba van bekötve a csapadékvíz is. Sok helyen a városban a száraz időjárás miatt betemették a csapadékvíz-árkokat, majd amikor jött az eső, zápor, zivatar, a lakók az önkormányzathoz jöttek segítségért. A beruházást a közgyűlés által meghatározott bizottság hagyta jóvá csakúgy, mint a műszaki megoldást és a költségkeretet. Ezt kell most végrehajtani.

A hivatalos magyarázat

A zárt vagy nyitott rendszerről szólva Kósa úr elmondta, az elsőnek kisebb a vízszállító, tározó képessége, ezenkívül sokkal nehezebb tisztítani. Ez nem azt jelenti, hogy erre nincs pénz. A lakosok nem jól tudják, az árok és annak közvetlen környezetének tisztítása a vízmű feladata, neki ezzel semmi dolguk. Ha a rendszer jól lesz kiépítve és beüzemelik, akkor ebben üzemszerűen nem lesz víz. A bekötések mindenütt bűzzárósak kell legyenek, vízdugó zárja el a bűz útját. Az előírás azt is szabályozza, milyen csapadékmennyiségre kell méretezni az árkokat. Ezt statisztikai adatok összesítése alapján határozzák meg. Extrém csapadékmennyiséggel –, amire 50-75 éves periódusban volt csak példa – ezek az árkok sem tudnak megbirkózni. Nem kérdés tehát, hogy ilyenkor mi funkcionál jobban: egy föld alatti 30-40-es zárt cső, vagy egy 80 centi folyásfenék-szintű burkolt árok, amelynek önmagában is van tárolókapacitása. Az árkok mélysége sem lesz 1-1,5 méter, nyugtatja meg a lakókat Kósa úr. Átlagosan 60-80 centi fenékmélységű burkolt árkok készülnek. A balesetveszélyről csak annyit: a városban jelenleg is mintegy 200 kilométer hosszan van ilyen mélységű és adottságú árokrendszer. „Nem tudunk balesetről” – biztosít mindenkit az osztályvezető. A fákat hatósági engedéllyel kivágták. A gond ott van, hogy olyan fákat ültettek olyan helyre, ahova azok nem valók, akadályozzák a közmű helyét. A meggy- és szilvafákat erősen veszélyezteti a monília, ezért állandóan permetezni kell, amit viszont nem várhatnak el a lakosoktól, ezért kell telepítéskor a hatósághoz fordulni, amely meghatározza, milyen fákat, cserjéket lehet ültetni és hova. Kósa úr azt is megígérte, utána néz, hogyan fordulhatott elő, hogy egyes lakók ingatlana előtt engedélyezték az árok részleges lefedését. Az egész ügyből az derül ki, ha lakossági fórumokon, a sajtón keresztül vagy szórólapokon értesítik a lakosságot, mi készül, mi miért van, és nem küldözgetik az elégedetlenkedőket/kétkedőket egyik helyről a másikra, nem packáznak velük, a félreértések/félrehallások elkerülhetőek.
Bán Sándor vízmű Virág András csapadékelvezető-árok Kósa János Városüzemeltetési Iroda Engi Imre

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo